Ha kedd, akkor
BELGIUM!

Figyelem! A poszt helyenként a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmazhat. 

Ez az én reality show-m. Nem olyan régen olvastam egy cikket arról, hogy újra divatba jött a Marilyn Monroe által igen kedvelt, beöntéses fogyókúra. Én magam idegenkedem az ilyesmitől, de mégis úgy adódott, hogy orvosi javallatra, valami hasonló eredménnyel járó purgálási eljárásba kezdtem alig több mint 13 órával ezelőtt. Van ez a varázslatos szer, a keserű só, amelyből 5dkg-t egy 1 liter vízben kell feloldani. Az így kapott italra két óránként, tehát öt alkalommal kell rájárni és mindenféle averziót félretéve, húzóra betolni. Én ettől a résztől féltem a leginkább, de egészen a záró akkordig nem volt probléma. Hogy feltegyük az ire a pontot, végezetül egy koktélt illik elfogyasztani, amely esetünkben 1 dl olivaolajból és két citrom levéből készült. Mire ehhez a fázishoz érünk, addigra az általunk eddig ismert hasmenés classic 1.0 könnyed sétagaloppá degradálódik. Nem szeretnék túlságosan elveszni a részletekben, így legyen annyi elég, hogy ha létezne rektális vizelés, akkor ez lenne az. A szer egyébként már négy óra elteltével hatni kezd és úgy tűnik, hogy a csúcspont, valamikor 13-14 órával az első ital elfogyasztása után következik be. Természetesen az eljárás ideje alatt nem lehet enni és tartós, házon kívüli tevékyenységbe kezdeni. Még házon belül is vigyázni kell, hogy milyen meggondolatlan mozdulatokat végez az ember, mert egy óvatlan lehajlás is beláthatatlan következményekkel járhat. Az eredmény viszont pazar, ugyanis tisztul az epénk és ezáltal persze a májunk, no meg persze a belünk is. A szakember azt mondta, hogy negyedévente ismételhető az eljárás.  

Ennek a harmad osztályú, nem suna és nem is celeb blognak az életében eljött a pillanat, hogy átmeneti időre és csak részlegesen ugyan, de fogyibloggá váljon. Nem feltétlenül azért, mert tapasztalatokat akarok megosztani a"sertésségen innen és túl" állapottal kapcsolatban, hanem mert segít. A tudat, hogy mindenki ilyen kedvesen támogat akár tevőlegesen, akár gondolatban a hihetetlen boldogság mellett némi szégyenérzettel tölt el. Miért kellett eddig várnom.?Miért gondoltam, hogy ebben az egészben tök egyedül vagyok? Tegnap, amikor átléptem a -10-et, eszembe jutott, az a rettenetesen vicces pillanat, amikor a két kis kör teljesítése után J, aki bizton állíthatom, hogy az egyik legkedvesebb kis pajtásom, talpig öltönyben, meeting előtt, karkörzést négyütemű fekvőtámaszt és törpejárást demonstrál a parkban és minden mozdulatom után azt mondja: " Jól van anyuci". Aztán itt vannak ezek a kedves hozzászólások, barátoktól, ismerősöktől és ismeretlenektől. És ez jó. Ettől megy majd hétfőn kettő helyett három kis kör a szenkantener gyepén!

Most pedig magamhoz veszem a keserű sót, és online orvosi felügyelet mellett megkezdem a purgálást. Úgyhogy az elkövetkező két nap bejegyzéseit, már ha lesznek egyáltalán, csak erős idegzetűeknek ajánlom.