Most akkor "cute", vagy "fucking dangerous"?
Alkalmanként nálunk is megesik hogy az átmenetileg szorult helyzetbe került anyák, de néha még apák is kénytelenek behozni a gyermeket a "dolgozóba". Az esetek többségében persze csak néhány óráról van szó és addig azért egy 3-6 éves gyerek képes még szedatívum nélkül is békésen rajzolgatni. Nem hiszem, hogy itt akár egy szülőben is felmerült volna, hogy írasson a csemetével egy Framework Partnership Agreement-et, csak azért, mert az nálunk rutin dolog. Elképzelni sem tudom hogy zajlik ez a repülésirányítóknál, de nem biztos hogy őszinte mosollyal az arcomon tapadnék az ülésbe, ha tudnám, hogy a felszállási engedélyt az irányító tízéves gyermeke adta ki. A JFK repülőtéren ugyanis pont ez történt a minap. A vicces-kedvű apa jogi képviselője azzal védekezett, hogy a gyerek, a szülő instrukcióit betartva adta meg az engedélyt két felszálló gépnek is. Természetesen szokásomhoz híven, eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne, ha a sebész egy rutin vakbélműtétnél az appendix eltávolítása után megkérné az alig tízéves kisfiát, hogy zárja le a sebet. Mert ez azért basszus mégsem egy családi vállalkozásként működő közért, ahol az ötödikes Pistike is kimérheti a 10 dkg párizsit, ha apa nem ér rá, hanem egy kicseszett forgalmas repülőtér, tele utasokkal, akiket várnak otthon basszus.
