2005. január 6., csütörtök

Fujjj

Hihetetlen és megrázó is egyben, hogy így a 21. század elején akadnak még olyan nőtársaim, akik számára a wc-kefe az " ismeretlen instrumentek" tárgykörbe tartozik. Magamhoz kell térnem a mosdóban tett körút okozta sokkból. Ma megint Holden Caufield-et játszunk az irodában. Pihentető uborkaszezonnak nézünk elébe, mindenki böngész, barangol semmitesz. Én spec. blogot írok, B. miután felhívtam a figyelmét a csákó sziporkázó stílusára, late harvestet olvassa. E. hőn áhított fekete síoveráljának beszerzésén munkálkodik, azt hiszem végre sikerrel. Nagy könnyebbség lehet, ha végre a piros kabáthoz, egy színben és stílusban tökéletesen passzoló fekete nacit talál az ember lánya. Ilyen és ehhez hasonló tevékenységekben hajszoljuk most magunkat, a végkimerülésig. Hajráf Mi!!!

2005. január 4., kedd

Olvasol?

Na délután. reggeltem a ringen, de valamit nagyon elkúrjanthattam, mert estére már nem engedett be. Láma felhasználó lévén, az utolsó halványka esélyem is elszállt, hogy valaha kommenteket olvashassak a firkálmányaimról.

Kezd szétzilálódni az idegrendszerem. Elseje óta ismét 3 kölyök van, mert az egyiket visszahozták. Még garanciális volt. Jópofa a csákó, azt mondta azért, mert az asszony nem úgy vette ki a részét a gondozásból, ahogy azt korábban ígérte. Füles kerek 4 napot töltött náluk. Remélem egyhamar nem lesz közös gyerekük... Nos, ami engem illet, imádom az összes kis disznót, csak kezdem azt érezni, hogy pillanatokon belül atomjaira hullik a magánéletem. Sürgősen jó gazdikat kell keresnem, vagy elcserélni a lakást kertes házra, mert ez kezd tarthatatlanná válni. Már azon is gondolkodtam, hogy kérem a korai nyugdíjazásomat, esetleg gyesre megyek. Úgy vagyunk, mint magos Déva vára, amit rendbe teszek estére, szétzilálódik reggelre.

Dolgozz!

Szárad a tököm! Pár hónapja szerváltam két apró dísztököt, azóta itt hevernek az íróasztalomon és most végre elkezdett aszalódni az egyik. Érdekes átalakulás, ráncosodik, kérgesedik a  bőre. Pár év és pont olyan leszek én is mint a kiszáradás fázisába lépett dísztök. Nincs kedvem dolgozni. Ha ez így megy 5-ig akkor megkarmolom magam...

B: -De asszonyom, ismét elmondom, hogy ilyen esetben nem tudunk számlát generálni, mert nincs pénzmozgás!

Elmebeteg: Jó-jó, de ugye küldenek számlát?

Ez a dialógus zajlott le az imént B kolléganőm és egy elmebeteg között. B szerintem gondolatban, felszecskázta a csajt majd apró darabjait szétszórta az univerzumban. Nehezen telik a nap pedig csak délutánra jöttem. Tombol bennem a munkakedv! Emberek, zárjatok az irattárba hadd bontakozzam ki!

 

Roller

Roletta csoporttársam volt a főiskolán. Már az első nap kiszúrtuk egymást és azóta a "se vele, se nélküle" gyakorlat alapján működik a barátságunk. A csoporttársak közül jópáran  már az első hetekben megutáltak minket, de ez kit érdekelt amikor ott voltunk egymásnak mi. Beszóltunk, nevettünk a nyelvtanárnak készülő öntelt, ugyanakkor súlyosan beszédhibás kis pajtásainkon, az önjelölt rapperlányon, Stefano-n aki majd megdöglött R-ért, Elvisen a stílgyak tanáron, aki  később egészen a Legyen ön is Milliomosig jutott. Aztán később Stefanoból barát lett és Roberto is "előbújt" nekünk. Szélsőséges viselkedésünk remek szűrőnek bizonyult. R egyébként hihetetlen csaj. Ha van szép  és okos nő kombó, akkor ő az. Külső adottságai persze eleve predesztinálják arra, hogy a pasik sorozatosan rázzák át.

Így volt ez most is. Aggodalommal vegyes izgalommal asszisztáltam végig hatalmas lángolásának első két hetét. Napi 20-30 sms Arccal, vallomások, ígéretek,minden ami ekkor szokás. Nem tudom mitől érzem felhatalmazva magam, hogy bárkinek is tanácsot adjak pasi ügyben, hiszen csak egyetlen kapcsolatot tudok felmutatni, de az 12 éve tart. Ennek ellenére a magam rutintalanságával, próbáltam mérsékletre inteni, de látva elszántságát inkább visszavonulót fújtam. Ünnepek előtt elbúcsúztunk és egészen tegnapig nem hallottam felőle. Gondoltam vetek egy BÚÉK sms-t, remélve, hogy boldogan lépett az újévbe. Hamar jött is a válasz, hogy csörgessem meg egy hellas-i mobilszámon. Nem hangzott jól, azonnal összeraktam, hogy megint vigaszért ment az Acropolisra. (Ellare pousti) Így is volt, arc átrázta, visszatáncolt exhez, de közben még mindig szerelmes Rolóba. Dögöljek meg, ha értem! Bár, lehet, hogy a pasik és a nők is mind ugyanúgy gondolkodnak, csak mi inkább érzelmi alapon közelítünk a dolgokhoz míg hímtársaink gondolkodása az életről és a párválasztásról racionális alapokon nyugszik. Mi elveszünk az érzelmek útvesztőjében, ők pedig túlkomplikálják? Megfejthetetlen. Fú ez most olyan" Carrie Bradshaw tudja milyen a jó szex..." duma volt. Mi lenne ha nem kezdeném 10-ből 6 alkalommal analizálni a saját felvetéseimet???

Nos, Roló pár nap múlva hazatér. Ahogy ismerem addig biztosan rákattan egy "Aggasto Nikos"

2004. december 29., szerda

Brutál

http://www.doodie.com/whackboss.swf

Csakúgy mint én, más is hadilábon áll a maga Blade-jével:)))

La Festives

Az Ünnepek békésen teltek, azt leszámítva, hogy a szent napon furkó módon leszóltam Töki "meglepetésajándékát", anyagi okokra hivatkozva. Remekül sült el, mindketten sírtunk. Azóta szinte naponta bocsánatot kérek. Nincs ehhez hozzászokva és nem tud vele mit kezdeni, mármint a bocsánatkéréssel. Szeretem.

A szokásos karácsonyi rutin után átjött hozzánk J., oltárit poénkodtunk és az egész éjjel röhögéssel telt. J az aki, közszseméremsertésnek hívott egyszer és az is J aki nálunk lakott 9 hónapig. Pont mit egy terhesség. Nehéz szülés is volt, de megmaradtunk barátok. J-ről tudni kell, hogy hatalmas intellektus, jó humora van és eddig azt hittem aszexuális. 12 éves ismeretségünk alatt sosem láttam sem nővel, sem pasival. Azt állítja jó neki egyedül. Hihetetlen! Teóriám megdőlni látszik, hál' istennek. Ugyanis, J. szokásos módon lehuppant a gép elé és barangolni kezdett, majd amikor távozott én telepedtem a monitorhoz. Egy korábban látogatott oldalra akartam eljutni, aminek természetesen nem jutott eszembe a teljes címe. Ilyenkor ugye az ember lánya végigfut a history-n annak reményében, hogy ott majd felbukkan. Csakhogy a legutolsó oldal egy meleg lap volt. Kérdések áradata futott át az agyamon. Na akkor most mi van! J végre legalább az egyik nemhez vonzódik?Vagy egy politikai fórum linkjeként jutott az oldalra? Hm. Esetleg ki akarta törölni a címet, de elfelejtette?Talán szándékosan hagyta ott, mintegy jelezve, hogy mi van? De hát az ember mégsem állhat oda az egyik legjobb barátja elé és szegezheti neki a kérdést!Több mint fél évig dolgoztam melegekkel, melegeknek, melegekért, de ebben az esetben nem tudom mit tegyek. Istenem, pedig ha tudná, hogy egyáltalán nem érdekel, hogy ki mellet találja meg a számítását, csak már végre látnám, hogy boldog. Azért féltem is kicsit. Sérülékeny, biztosan nagyon vegyesen fogadna a környezete egy coming out-ot. Bárcsak segíthetnék valahogy.

Ma későn keltünk, sikerült végre kialudni magam. Az alomban csend van, ketten maradtak és csak jelzés szinten adták a tudtomra reggel 7-kor, hogy ennének. Töki visszafeküdt én pedig próbálom felidézni az elmúlt napok történéseit.

23-án délelőtt Homlok besétált az irodába, Karácsonyt kívánt és közölte, hogy jahunárig szabadok vagyunk. Rövid ideig tartott az örömködés, mert kora délután Blade, arra hivatkozva, hogy szerinte el vagyunk úszva, fölülírta Homlok utasítását és közölte, hogy hétfőn délelőtt még vár minket. Hogy az ilyet otthon ki várhatja ! Beletörődtünk!? Hétfőn délelőtt már azt latolgattuk, hogy vajon 2-ig végzünk-e? Nem, Blade mielőtt kisétált volna 5 előtt az irodából, hasonló szavakkal mint korábban, jelezte, hogy szerinte számunkra még a Kedd is munkanap. Most már inkább szüljön sünt! Egy tucatot! Kedd reggel felforgatta az irodát, lerámolt olyan papírokat amiket simán kidobhattunk volna a néhány hónappal ezelőtti költözésnél is, de akkor nem engette. Már kezdem azt hinni, hogy egy ilyen becses alkalom miatt tartogatta, csak hogy minket bosszantson. Komolyan, mit akar ez a pasi az élettől? Na mindegy, 3-kor végre leléptünk, Újévet kívánt és megköszönte E-nek, hogy annyit segített. "Csak nyugodtan kecseg, mintha mi B-vel itt sem lettünk volna" Most jan 3-ig gondolni sem akarok rá.

Csak előre nézek! Hamarosan megérkezik Uzsis raklap és bátyja Vinylke. Imádott keresztfiaim. Hihetetlenül rossz arcok, most kezdenek pasisodni. Uzsis komolyan udvarol valami félénk kis macának. Azért mondom, hogy félénk, mert egy év alatt még nem mert bevállalni egy találkozót sem velünk. Pedig tudhatná, hogy nem vagyunk a klasszikus értelemben vett keresztszülők, annál is inkább, mert elenyésző a korkülönbség köztünk és a srácok között, ugyanis én 11-évesen lettem Raklap oltalmazója az egy keresztségben. Töki ráadásul még nálam is fiatalabb 4 hónappal és 19 nappal, szal' végképp nem értem a para okát. Na mindegy, majd az esküvő előtt csak megismerjük... Vinylke más tészta. Ő kihasználja a külső adottságait és kvázi hülyíti a nőket. Vagy talán nem tudna mit kezdeni még valami komolyabb "felállással"? Passz. Kéne valami tápot csinálnom nekik mire jönnek....

 

2004. december 19., vasárnap

Byez

Vizslát Kisherceg!

A nyomorult

Ma megint bőgtem. Elegem van, érzelmektől mentes tuskó akarok lenni, vagy áthatolhatatlan páncélt növeszteni. Nem értem miért kell zokogásban kitörni, ha egy általam 2,5 hónapon át gondozott, kb 300 g születési súlyú vizslakölyök szerető családra talál, és úgy dönt/ünk, hogy új helyre költözik. Az elmúlt két hét során ezt hatszor csináltam végig. Ilyenkor mindig próbálok a "rémséges" félötös ébredésekre gondolni, meg arra, hogy naponta 20-30 különböző színű és árnyalatú kaksit szedtem össze, gondos áttekintés után,benne idegen anyagokat fürkészve. A felszecskázott gyümölcskosár és annak elfogyasztott tartalma is eszembe jut. De ez mit sem segít. Mert kétségbe ejt a tudat, hogy este hazajövet már csak nyolc könyök jelenik meg az alom párkányán, négy pici szempár követ a tekintetével, hogy aztán tizenhat lábon elém rohanjon. Rohadt egy dolog, úgy érzem magam, mint a kereskedelmi tv-k valóságsóiban. Minden héten "kiszavazunk" pár lakót. Ma Herceg költözött. Vadász lesz és mellesleg egy 1,5 hektáros "kertben" garázdálkodhat majd, ahol van tó, vadkacsák. Mégis amikor az ajtóból visszafordult, úgy tűnt a tesójai közé jobban vágyik, mint a paradicsomba. Na, nyáladzás vége. Feleskettem eddig minden friss-gazdit, hogy rendszeresen küld képet és hagy elérhetőséget. Most már csak abban reménykedem, hogy az emberismeretem nem hagyott cserben.

2004. december 18., szombat

Ébredések

Hajnali 1/2 ötkor keltem először, és most egy pár perce másodszor.Piszok egy nap, hogy még ma is dolgozni kell. Ha a nyári munkákat is beleszámítom, akkor közel 10 éve kapálok, de ez az első olyan munkahelyem ahol le kell dolgozni a hétköznapra eső ünnepet. Ajándékot még senkinek sem vettem, az más kérdés, hogy nem is nagyon van miből. Töki tegnapelőtt reggel félálomban csak annyit mondott "cicimágnes". Lehet, hogy nála a kulcs, csak rá kell jönnünk hogyan is használhatnánk és máris egyenes út vezet a "meggazduláshoz"...

Nem akar felkelni, direkt megkért, hogy minden lehetséges eszközt ragadjak meg és verjem ki az ágyból. Vérciki, hogy 2 percre dolgozik a lakástól és minden 2. nap elkésik, de nemám pár perceket... Na most végre felült, talán a szemeit is sikerül nyitva tartani. Imádom, már több mint 11 éve, de hihetetlen, hogy valaki ne ébredjen föl, ha csörög mellette 2 ébresztőóra, a mobil is be van állítva és a biztonság kedvéért még telefonébresztőt is kér. Na, végre elindult, eltakarítom a lakásban felhalmozódott romhalmazt aztán magam is kilövök és nekivágok a "csillagtúrának".

2004. december 17., péntek

Amelyben bemutat

Hm, most, hogy a bejegyzésekre pillantottam eszembe jutott, hogy talán némi magyarázatra szorulnak a nevek. Közszeméremsertés -mert így van helyesen-, na ezt egy nagyon jó barátom engedte meg magának, erősen ittas állapotban. Gondolom azért hagytam mert nemcsak ő volt "kész". A zseer és  Henger innentől kezdve már nem szorul további magyarázatra. Ahogy Rostand mondotta volt, "magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja azt nem tűröm el". Néha azért bejátszik a "nem érdekel" verzió is. A korpulens mivoltomnak pedig számos összetevője van, amit nem fogok elkezdeni megmagyarázni pl. egy, az utcán beszóló kis görénynek sem. Alkatomból adódó frusztrációmról ennyit. Ha csak ez az egy hibám lenne....

Hogy miért nem tudom tartani a számat, az valószínű az örökölt génjeimnek, közvetve anyámnak róható fel. Ha Öt nézem akkor én egy erősen "legyengített" változata vagyok és még ennek ellenére is, vagy talán épp ezért, a legtöbb konfliktusom ebből adódik.Ha cipős hasonlattal élhetnék (nem tudom miért pont ez jutott eszembe) akkor a nagyszájúságát tekintve mondjuk  Ő  egy Merrell, én max. egy Budmil lehetek. Nem is ez a lényeg. Munkahelyemen adott B., akivel egy szobában ülünk, egy levegőt szívunk, azonos módon táplálkozunk ( Ő mégis fitt és a fél cég rajta kattog) és még bírjuk is egymást.Szobatársunk még E, aki egy igazi lázadó, csak még nem tud róla. Blade a főnökünk egy egészen normális pasi, ha figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy súlyosan munkamániás és alapból mindenkit hülyének tart. Nos, adott szituációban B-nek nem alakulnak jól a dolgai mostanában, mert Blade erősen kiszúrta magának és okkal ok nélkül próbál rajta fogást találni. B-t megviselik ezek a próbálkozások és meglehetősen frusztrált. A minap rábukkan egy álláshirdetésre és mivel a kondíciók kísértetiesen hasonlítottak az általa betöltött pozícióéhoz, pánikba esett. Előttem ezt nem is titkolta. Egy napig bírtam, de aztán előjött a világmegváltós-gondoskodó énem és a folyosón elkaptam két O-t, ( ostoba O) aki bennfentesnek számít és megkérdeztem. Elejtett egy félinfót ami épp elég volt ahhoz, hogy B-t megnyugtassam. Másnapra már el is felejtődött a para, amikor is magas homlokú nagyfőnökünk hívó szava az irodájába szólított. Fél éve dolgozom ott, eddig kb 10 mondatot váltottunk, hármat a pozíció felajánlásakor, hetet a Diana Krall koncert kapcsán. Elképzelni sem tudtam mit akarhat, hisz a munkámat igyekszem minden averzióm ellenére a legjobban végezni. B-ről akart beszélni velem, kért, hogy nyugtassam meg, nem keresnek embert a helyére, és egyébként is "beszarva nem lehet dolgozni". -Jé! az "érinthetetlen" magashomlok is húsvér ember. Vegyes érzésekkel mentem vissza a szobánkba, egyrészt megnyugodtam, hogy B. helye a cégnél ok, hogy homlok igazából nagyon is jó fej, viszont piszokul dühített kétO viselkedése. Ha még az általánosban lennék, most tuti lenyomnám. De így, hogy felnőtt, érett gondolkodású embernek tettetem magam, a legtöbb amit tehetek, hogy köszönésen kívül mást nem intézek hozzá.

 

Próbálkozik erősen

A rendszeresség máris kudarcba fulladt. Egyszerűen nem megy. Lelkileg és fizikailag is lefárasztottak az elmúlt napok történései. Bubu,a papám nincs egészen jól. Igazán jól egy rutinbeavatkozás után lenne amitől szerdán még mereven elzárkózott. Mára már hál' istennek jobb belátásra tért és vízkeresztkor aláveti magát a műtétnek. Rettenetesen izgulok érte,nem akarom elveszíteni.Igazán még csak 8 éve ismerem. Nem, senki ne gondoljon valami nagyszabású "családújraegyesülésre" amiről a Fókuszból értesül az ember. Nem, úgy alakult, hogy hivatásából adódóan többet volt tengeren, mint szárazföldön. Aztán persze egyszer Ő is visszavonult. Na azóta érzem igazán, hogy Ő az én apám. Rettenetesen büszke vagyok rá, de még ma is ökölbe szorul a gyomrom, ha arra gondolok,hogy gyerekkoromtól mennyit gúnyoltak azzal, hogy Ő bizony nincs is. Nehezen viseltem, ha az igazságérzetemen csorba esik, de akkoriban a " na gyere, jáccuk le" módszert véltem a leghatékonyabbnak. Akkor tökéletes tűnt, ma már ilyesmivel nem próbálkozom,a "beszólás" szintjén megrekedtem. Valahol kiegyenlítődnek a dolgok...

 

 

2004. december 14., kedd

Kezdődik...

Apám! Pillanatok alatt omlott össze a bogírókról alkotott véleményem. Mégsem csak "kontraszt" barbik írnak ilyesmit, hanem vérprofik is. Igaz, volt néhány aminek nem értettem a mondanivalóját, de ez legyen inkább az én gyöngeségem. Akaratlanul is végigfutnak olyan kérdések az agyamon, hogy Miért? Kinek ír az ember ilyesmit? Bevallom -ezzel talán nem leszek egyedül- bennem is munkál egyfajta egészséges exhibicionizmus. Aztán persze lehet, hogy rajtam és a barátokon kívül soha senki sem olvassa majd, de egy próbát megér.Nem vagyok jól szervezett, sosem voltam. Nem úgy, mint az a lány akit ma, hazafelé jövet láttam a villamoson. Ő aztán tudta mit akar. Joghurtot evett. Ez még önmagában nem igazolná az előbbi állításomat. De mivel ette!!! Nem ám csak úgy kortyolgatta.Nem. Korrekt módon kiskanállal. Aztán amikor befejezte, megtörölgette a száját egy külön erre a célra magánál tartott szalvétával, majd eltette egy nylonzacskóba az üres poharat mellé a kiskanalat, végül a kis "szeretetcsomag" egy svéd, népi motívumokkal díszített vászonszütyőben landolt. Elővette szótárfüzetét és a szövegkiemelővel megjelölt részeket kezdte tanulmányozni. Franciául tanul. Hogy honnan tudom.?Rettenetes szokás, de néha én is szeretek beleolvasni a mellettem álló újságjába, könyvébe. Nem sokáig tanultam vele, mert felszállt "Rémült", laptopját erősen a mellkasához szorítva. Sosem láttam még olyan embert akinek az arcáról leolvasható érzések két megállón át nem változnak. A háromperces séta alatt azon gondolkodtam, mit csinálhatok rosszul. Az idő kevésnek bizonyult, semmivel sem lettem okosabb mire hazaértem. És most tessék, itt ülök mindenféle ostoba dolgot írok, miközben várom, hogy hazaérjen a jobbik felem.

« Elejére | Újabbak

©2009 Pin-Up | készítette: TNB | hajtja: freeblog