Ha kedd, akkor
BELGIUM!

Minta asszony

Tegnap este hazafelé a Moszkván irtó mókás párbeszédet sikerült elkapnom, mely egy pár között zajlott.

Pasi: Ma sem főzöl este? Ehetnénk már valami meleg kaját is.

Nő: Értsd már meg, hogy nem bírja a szervezetem a meleg ételt.

Pasi: Ok, de az enyém bírja, mondd inkább, hogy nem tudsz főzni, vagy ha mégis főznél, akkor azt az én szervezetem nem bírná.

Ezen a ponton különváltak útjaink. De mekkora duma volt már a csaj részéről ez a "mert nem bírja a szervezetem". Hihetetlen, hogy mennyire kreatívak a nők.

It must be a joke

Leander - Áprilisi tréfa (április 1.)

A naptárra nézve ez csak valami tréfa lehetett, hogy én a négynapos döglesztő út után, péntekre nem vettem ki szabadságot. 8 körül már rájöttem, hogy ez nem vicc, tényleg menni kell. Magamhoz kaptam a protokoll csokit és indulatba jöttem. B. kedvesen fogadott, mint akinek hiányoztam. Röviden összefoglaltam az utam, és ecseteltem dilemmám okozóit. Mivel az állásajánlat visszaigazolására adott reggeli határidő igencsak szorított, úgy gondoltam írok Luxiba, hogy segítsenek értelmezni az " I am interested" búcsúzót. Mert, ha ők is úgy gondolják ahogy én, akkor nem fogadom el a töktuti brüsszelit. Várakozásommal ellentétben mellédumáltak, azt mondták minden bizonnyal nekem ajánlják az állást, de nyerjek időt a többieknél, mert náluk a papírmunka szerdáig tart. Ekkor hirtelen felindulásból leokéztam Leander ajánlatát. Eddig tökéletesen ment minden, túl voltam a krízisen, beletörődtem, hogy nem a számomra legkedvesebbet, de mégiscsak egy állást kaptam. Délután 4 körül aztán csörgött a telefon. Persze nem voltam a helyemen, így B beszélt velük. Névre nem emlékezett, de a számot felírta. Remegő kézzel visszahívtam a számot. És igen, álomhely asszisztense keresett, hogy tudassa ketten vagyunk a potenciális jelöltek között, de én vagyok az első, és ha még aznap választ adok, akkor indítják a hivatalos mókát. Mit mondhat erre az ember lánya? Persze hogy Igent. Elmondtam a körülményeket és megígértem, hogy visszamondom a másikat amint megkapom tőlük a levelet. Így is lett. Leandert kénytelen voltam elkeseríteni. Válaszlevelében csak annyit kért, gondolkodjam, ő hajlandó a preferenciám szerint bizonyos munkaprogramokat átalakítani. Hogy nem szakad le a pofám!? Eddig összetettem kezem lábam, ha itthon behívtak interjúra, netán a második körre is, most meg csak úgy visszamondom. Mindennek megvan az oka. Majd egyszer erre is rájövök.

Luxus szívás

Trainspotting - Ausztrál expressz (március 31.)

Este megint a Rómeó és Júliára aludtam el. Ennek eredményeképp reggel a fülhallgatóval a számban ébredtem. Ez még önmagában nem lett volna dráma, de ráfeküdtem a készülékre így bal orcámon jól kivehető volt a play, a stop és a next track gomb. Hihetetlen, hogy a Panasonic felirat hogy nem nyomódott a homlokomra. Rögtönzött sminkemben lerángattam a cekkereket a sötét, kihalt utcára. Még egy cigit sem tudtam elszívni máris ott volt a taxi. Mondanom sem kell, hogy vonatindulás előtt egy órával már a bent álló szerelvényen dekkoltam. A baj az, hogy vonat indulás után 10 perccel is ott állt még. Ugyanis a hajnali vonatoknak csak az első 2 kocsija indul. Így eshetett, hogy türelmetlenül várva a kilövést, 10 perccel a vélt indulás után azt láttam, hogy a szerelvény rövidebb, de én még mindig a midin vagyok. Szerencsére jött a tolatáskoordinátor, akire majdnem minden dühömet rázúdítottam, de látva segítőkészségét inkább visszafogtam magam. Elmondta, hogy 6.16-kor van egy másik vonat amivel hamarabb leszek Luxembourgban mint azzal amivel nem mentem el. Csomagok le, vágánycsere. Nem akartam a véletlenre bízni, így közvetlenül a pilótafülke mögé ültem, remélve, hogy mozdonyt önmagában nem indítanak.

Mission

A Szállító - Misszió Ucclebe (március 28.)

Dél körül tértem igazán magamhoz. Kivánszorogtam a női zuhanyzóba, magamra zártam az ajtót és folyatni kezdtem a csapot, amiből kb. 3 perc múlva már majdnem langyos víz jött. A szobámba visszatérve felvettem a védőöltözetet, arra civilt húztam és magamhoz ragadva a kézbesítésre váró húsvéti csomagot elhagytam az épületet. Gondoltam elsétálok egy darabon, hiszen kellemes idő volt, így elindultam a helyesnek vélt irányba. Átvágtam néhány apró utcácskán, végignéztem a környék prostituált kínálatát, majd az északi buszpályaudvarnál egy térképen leellenőriztem az ulticélt. Nyilvánvalóvá vált, hogy,  ha továbbra is északnak tartok, akkor nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem érem el Brüsszel déli külvárosát. A hátraarc után vidáman lépkedtem tovább a kellemes tavaszi időben, amikor egy mögöttem sétáló sötét bőrű srác köszönt, majd beszédbe elegyedtünk. A nigériai Jonas, aki már 8 éve Belgiumban él, de franciául nem beszél. Az angol érezhetően jobban ment neki, bár ebben meglehetősen elbizonytalanodtam, amikor "What do you do" kérdésemre az "I am walking" volt a válasz. Gondoltam újraformálom a kérdést és mostmár behatároltabban,meglehetősen egyértelműen teszem fel. "So, what's your job?" Jonas tántoríthatatlannak tűnt továbbra is " I am walking" volt a válasza. Egy pillanatra eltűnődtem, milyen remek megélhetési forma lehet, hogy valaki csak sétál. Bár bemutatkozásnál csak a keresztnevét árulta el, tudtam, ha rákérdeznék csak annyit mondana Jonas Walker. A metróig együtt sétáltunk, érdeklődött meddig maradok, mi a programom, ráérnék-e találkozni. Diplomatikusan utasítottam vissza, de búcsúzáskor ragaszkodott a számcseréhez, így ezennel bocsánatot kérek attól a T-mobilostól akinek a száma csak egy számjegyben tér el az enyémtől és azóta egy Jonas nevű srác zaklatja.

Életkép

Szakszervíz

A délután megint nem úgy alakult ahogy elterveztem. Órakezdés előtt 10 perccel csörgött a telefon. Tudtam, hogy Zséef az és kibúvót keres. Annyira "hegyi" lány, hogy 20 centis hóban már nem tud lejönni kocsival. Gyalog meg derogál. A hóolvadásban bízva holnapra tettük át a maratoni órát. Én azért a nyelvvizsga előtt egy héttel kicsit jobban törném magam.

Bruce káprázatosat alakított.A történethez hozzátartozik, a kaputelefonunk története, ugyanis azon néha beragad egy gomb és akkor sípol, így ilyenkor használhatatlan. Már itt kellett volna lennie, amikor csörög a telefon.

-Rendben Cindy

Ejj

Szétvet az ideg. Három napja az NFSU2-t nyomom. Eddig  jól ment, de ezen a tetű drag pályán minden görény falnak tol. Még szerencse, hogy kiment a biztosíték, mert már kezdtem úgy érezni, hogy eret vágok és szétzúzom a monitort. Félelmetes, hogy elfojthatatlanul tombol bennem a felnőni vágyó gyerek. Próbálok komoly felnőtt nőt alakítani, miközben a szabadidőmben a virtuális Sims családomat fejlesztem, vagy széthajtok egy agyontuningolt masinát. De mi van , ha nem élem ki magam? Majd 5 év múlva a gyereket terelem el a géptől, hogy anya játszhasson. Nem, az kizárt.  A kölök nem fog a gép előtt görnyedni. Blogot sem ír majd, max. olvas és közben derül. Emlékszem amikor apám hazahozta az első 64-est. Akkoriban még ilyesmivel nyomultunk, mint gyufajáték. Milyen baromi mókás volt a kis beolvasós magnó! Akkor nem kötött le a cucc. Az első nagy áttörés az Atarim volt. Büszkén őrzöm a kis készüléket a mai napig. Ha néha nosztalgiázni támad kedvünk akkor előkapjuk és jókat röhögünk. Előtte még a bitagyú guru barátaim is meghajolnak.

Passz

Írtam ide valamit, de kurvára nem mentette el, mert a service unavailable volt. Feldobott egy ablakot ahol az Biztos, hogy elnavigál erről a lapról kérdés helyett elvaginált olvastam. Éljen Lexi.This Lexi...

Elmés

Elszívtam egy cigit a teraszon és unalmamban a "vajon a nők is pukiznak, csak csendben és egyedül" kérdéskör kezdett foglalkoztatni. Emlékszem mekkora derültséget okozott amikor Roló barátnőm azt állította, hogy ő bizony érettségi óta nem pukizott. Javasoltuk neki, hogy azonnal forduljon orvoshoz, mert komoly gondjai lehetnek. Ez megérne egy kérdőívet, persze csak ha mindenki őszinte és egyértelmű válaszokat adna. :)

Brutál

http://www.doodie.com/whackboss.swf

Csakúgy mint én, más is hadilábon áll a maga Blade-jével:)))