Ha kedd, akkor
BELGIUM!

Blackout

Töki a múlt héten valamelyik éjjel, néhány órával a békésen elfogyasztott vacsora után, ismételten megéhezett.  Ilyenkor az abdominális beslő kényszernek engedelmeskedve enni szokott, mert különben a nélkülözés estében totális insomniához vezethet. Most sem volt ezt másként, de ahelyett , hogy néhány falattal csillapította volna az éhségét, komoly konyhai műveletekbe kezdett, amelyek elengedhetetlenek a crocq monsieur aka. french toast elkészítése során. Elővette tehát a szendvics-sütőt és bedugta a konyhapult fölött erre a célra kialakított konnektorba és tulajdonképpen ugyanezzel a mozdulattal zárta is az áramkört a lakásban. A jelenség semmi esetre sem volt apokaliptikus, sőt  a hirtelen kerekedett sötétség, a zümmögő gépek azonnali leállása és a csendesnek egyáltalán nem mondható durranás után békésen füstölgő szendvics-sütő generált némi helyzetkomikumot. Töki egyébként nem pánikolós típus, de most mégis nekem kellett a kezembe vennem az irányítást , meg az adventi koszorú gyertyáját, hogy kisétáljak az előszoba falába rejtett kis beugróig, ahol a biztosítékok vannak. Behatolás után meglepetten konstatáltam, hogy mind a megfelelő pozícióban áll és a hiba nem ott, hanem a központi kapcsolónál lesz, ami abban az aprócska kis likban van, ahonnan Mme Natis híres Donaldson-kollekciója még a tavasszal eltűnt. Mondtam is Tökinek, hogy:

-Szerintem kint baszta le, de megnézem.

-Ok, de csak óvatosan!

-Veszélyesen nézni csak rád tudok, de a főkapcsolóra teljesen ártalmatlan vagyok - és már kapcsoltam is felső állásba a gombot a mérőórán, hogy újra nappali fény járhassa át a lakást, de ahogy épp visszaültem volna a gép elé, megint elsötétült minden, viszont ez alkalommal már az utcán is, sőt az egész blokkban. A legközelebbi látható fények a szomszédos faluból jöttek, nálunk viszont vaksötét volt.

-Te is úgy gondolod, hogy ez miattunk van ? Úgy értem, miattad?

-Szerinted hazavágtuk BSA északnyugati blokkjának áramellátását?

-Látok némi összefüggést. De várjuk meg amíg felbukkannak az electrabel, a kormány és a titkosszolgálat emberei. A Nato gépeket nem érzem indokoltnak, de semmi sem kizárt.

-Gondolod, hogy a számítógépes megfigyelő rendszeren érzékelték, hogy hirtelen 220 helyett egy laza 380 szaladt át a szendvics-sütőn és most újraindítja magát a rendszer?

-Mondjuk el tudom képzelni, hogy az éjszakai ügyeletet ellátó Jean-Pierre Del Court épp a felesége által csomagolt szendvicsét mártogatta a porból készült levesbe (így szokás), amikor pálcikaemberként feltűntél a monitoron, majd hirtelen végigégetted a vezetékeket a kerület ezen felében.

- Csak nem?

- Az a baj, hogy mindezt nem egy szombat kora este követtük el, amikor mindenki full gázon járatja a háztartási gépeket és égeti a villanyt. Így hajnali fél 3-kor kevésbé látványos, mert nagy valószínűséggel már csak mi vagyunk ébren.

-Viszont most, hogy végre visszajött az áram, csak ennék valamit, már az ijedtség miatt is. Bedugnád a pirítós sütőt? Én most kicsit tartok az ilyesmitől...

Poubelle, la plus belle

Itt a kukások is későn kelnek, de volt már rá precedens, hogy talpig éjjeli sátorlapban nyomtam sprintet a bejárati ajtótól a sarokig, ahol szépen sorakoztak a Széppár néni, aka. Evelyn által már átvizsgált és aprúvált zsákok. Csütörtökön reggel viszont a BSA-ban szolgálatot teljesítő láthatósági mellényesek olyan munkakedvvel ébredtek, hogy már csak integetni tudtam nekik a villa Monte Carlo ajtajából. Ott álltam a szakadó esőben a zsákkal és végül arra jutottam, hogy elhelyezem a ház mögötti részen, ahol egyébként is szoktuk az elvitel napját megelőző este és bőszen mantrázni kezdem, hogy "nem, biztos nem szaggatják majd szét a macskák hétfőig". Pedig de. Este mikor hazaértem, Evelyn kézírásával egy note-ot találtam a postaládák fölötti tükörre ragasztva. "Nézd meg a zsákot, amit ma reggel a kukások távozása után tettél ki"(ezt nem hiszem el, a függöny mögül figyelt, csak innen tudhatja, hogy én voltam, de akkor mi a szarért nem a postaládánkba dobja, minek a kipellengérezés?) Pszichológiai hadviselés-gondoltam,  teszteli, hogy tökörbe tudok-e nézni a levél olvasása után. Először az jutott eszembe, hogy szembeköpöm magam és akkor majd a mirroir takarítása közben láthatja, hogy nem tudtam elszámolni a lelkiismeretemmel, de végül csak letéptem a levelet és döhösen kitrappoltam a zsákért, amit egy másikba tuszkoltam és egy laza lendítéssel bebasztam a kertbe, egyenesen a bokrok tövébe, ahova mint később megtudtam az éj leple alatt Evelyn muskátlijait fújta a tomboló szél. Zsigerből álltam bosszút, pedig nem akartam de hogy mentsem a menthetőt visszarendeztem a botanikus kertet és diszkréten elhelyeztem a postaládákon ezzel a levéllel. "Nézd meg mi lesz a vége, ha az erkélyen telelteted a virágoskertet és jön a vihar! Akkor már inkább a macskák..."

caught in the act

-Te, ez a csaj visszaeső, vagy totál hülye! - mondta kollégájának Cedric, majd egyetlen mozdulattal a borítékba csúsztatta a gyorshajtás elismerésére szolgáló, előregyártott válaszlevelet, valamint a büntetés kiszabását igazoló dokumentumokat.
-Kár, hogy nem elég erős a vaku a gépben, de szerintem szőke a nő! Nézd csak meg, fogadok, hogy nem értette miért lassú körülötte mindenki az egyébként szinte kihalt autópályán és a tökölést megelégelve odalépett -tette hozzá Amelie, együttérzést színlelve, majd nagyot kortyolt a kávéjába és felnevetett.

3 nappal korábban, az E19-es wemmeli kijárata előtt kb 1500méterrel, egy Toyota Auris típusú gépjármű utasterében.

-Nem értem, most nézd meg! A felüljárón, ami előtt már 300 méterrel ott virít a 90-es tábla rajtam kívül nem tartja senki. Itt meg, ahol lehetne menni pöcsölnek, miközben vagyunk tizenöten az egész rohadt autópályán.
-Ja, nem értem, hogy miért pont itt nem mennek.
-Mi volt az a villanás? Radar?
-Nem, szerintem egy szembejövő világítását törte meg a sövény, vagy egy mutáns szentjánosbogár.
-Biztos nem mértek? A múltkor nem itt kaptak el?
-Nem tudom, de legalább mosolyogtál?
-Miért mosolyogtam volna, ha egyszer épp azon bosszankodtam, hogy nem mennek?

Polski-vengri, dva bratanki !

Lengyel kispajtásaink az elnökség égisze alatt kétnapos bemutatóval örvendeztették meg az épületben dolgozókat. Az ebédből tértünk épp vissza , amikor az aulában muzsikaszóra lettünk figyelmesek, de ahogy közeledtünk a zene forrásához láttuk, hogy csak 1-2 ember szállingózik a hatalmas csarnokban.

-Szegények, nincs közönség... Álljunk meg egy kicsit és hallgassuk őket!!!

-Rendben, nincs is annál kedvesebb gesztus, mint amikor mi magyarok menthetjük meg lengyel barátainkat a megsemmisüléstől. A három pedig már bizonyos helyzetekben egyébként is kritikus tömegnek minősül. Mondjuk ez pont nem az -teszem hozzá halkan.

Álldogálunk ott egy darabig. Még mindig csak hármasban és próbálunk rácsodálkozni a zenére, amikor odaperdül hozzánk az egyik lengyel kollága és így szól:

-Gyertek vissza fél 2-kor a koncertre is, Mozartot játszanak majd, de a zenekar most még csak próbál…

férfias játékok

Csodálatos napra ébredtünk. Az ide vonatkozó belga rendszerben nyilvántartott hifista meghívót kapott egy újabb kiállításra és mivel egyetlen érdeklődő kispajtása sem ér rá, hogy elkísérje, így én tartok vele. Nincs bennem zsigeri tiltakozás, minden együtt töltött időt értékelek, és bár nem olyan határtalan a lelkesedésem, mint az övé, szívesen csodálkozom rá egy-egy tökéletesnek tartott darabra. Egyetlen szavam sem lehet. Töki minden, általam kapcsolatrombolónak vélt káros szenvedélytől mentes, így a megfelelően kordában tartott hifi-őrületében (micsoda képzavar) is inkább partner vagyok, mint ellenség.

Karácsonyra viszont távirányítós lego-markológépet kért. Kezdjek-e aggódni?

Egyébként, ha keresnem kell "someone to be blamed", akkor az nem más, mint a világ legmókásabb esküvői tanúja, aki a guitar heroval is megfertőzte. Luv ya Tirpi!

18+

-Táncoljak neked "private dancer-t"
-Aha! De nem baj,ha nem nézek oda?

Variációk

Nagyon oda kell figyelni a bicikli körül ólálkodó emberre. Biztos, hogy versek vannak nála. Ilyen lázadó versek. Egyébként 20-an vannak és a világot akarják. Biciklivel. Hogy mit akarnak az emberektől, az még egy megválaszolatlan kérdés. - mondta Töki, mielőtt végre felébredt volna.

közeleg

szösszenetek

- Már az is durva, hogy reggel 35 perc minuten munkaidő helyett 2 óra alatt jutottunk be a városba és ezzel majdnem lecsúsztam a láthatatlan melírról. Az még inkább nonszansz, hogy a járatomat is törölték a sztrájk miatt. De, hogy a járdát, amin még reggel békésen húztam az intelligens bőröndömet, délutánra elbontották, az (h)i(h)etetlen!
- Nyuszi, mondanám, hogy ilyen a mi szerencsénk, de ez csak a belga system.

-Jajj, de helyes kis délkelet ázsiai pár.
-Igen, egy lakótelepi lakást simán galériázhatnak.

-Köksi pénteken hatéves lesz. Iskoláskorú.
-Még nem, mert októberi, tehát év-vesztes.
-Csillagom, komolyan úgy gondolod, hogy ez az egyetlen akadálya a beiskoláztatásának és nem az, hogy tulajdonképpen ő egy kutya?

-Szerinted holnap elindul a gépem, vagy megint törlik?
-Nem akarlak áltatni Nyuszi, de úgy tűnik hogy a szerencse elszegődött mellőlünk. Azt mondom nézzük meg és ha mégsem megy, akkor még simán visszaérünk ügyfélfogadási időben a "kommünbe" és beadjuk a letelepedési kérelmedet. Tökivel a nevünkre veszünk stb.

Aztán mégiscsak felszállt...

Villa Monte Carlo saga - teleregény

Elképesztő, hogy olyan dolgokat, mint a csapból folyó meleg víz mennyire evidensnek veszünk és csak akkor tanuljuk meg igazán értékelni, amikor nincs. Nálunk márpedig egy hete nincs. Sem meleg víz, sem fűtés. Utóbbi nélkül tudunk ugyan létezni, mivel az időjárás még nem annyira zord, de a meleg víz! Istenem, a meleg víz az nagyon hiányzik! Generálunk ugyan, de az esti kádfürdőzés közben a mosolyunk mégsem annyira őszinte, mert a csobbanást megelőző tortúra a húsleveses fazekakkal és a vízforralóval megmérgezi az egészet.

Minden egy kiragasztott cetlivel kezdődött, ahogy ez ebben a házban lenni szokott, . "Jön a chauffagiste" szólt a hirdetmény Széppár néni reszketeg kézírásával. Aztán pár órával később Széppár bácsi, akit nyugdíjba vonulásával egy időben megcsapott a wireless internet szele, küldött egy emailt, amelyben rendkívüli közgyűlést hívott össze, igen rövid, pár órás határidővel. Akkor már tudtuk Tökivel, hogy idén a Jézuska az új ablakok és bejárati ajtó mellé kazánt is hoz. Nem ezt kértük ugyan, de gyerekkorunkban megtanultuk, hogy  a szülők előszeretettel sértik meg a levéltitkot és gyakran mégis inkább kötött kardigán hevert a fa alatt, nem a hőn áhított játék. Szóval nem ért minket váratlanul az a bejelentés, hogy a negyvenéves kazán végleg elfüstölt.

Cseréljük hát ki, hangzott a felkiáltás, de ekkor Széppár bácsi megkezdte expozéját, melynek a lényege röviden annyi, hogy a kazánt annak idején beleépítették a házba  !!!és az eltávolításának két módja van. Az egyik , hogy a helyrajzilag első garázs falát áttörve  viszik ki a monstert. Ugye nem kell mondanom, hogy kié az érintett garázs? A másik az egy kicsit "bátor" ám költséghatékonyabb és van is rá már kivitelező. Erre persze mindenkinek felcsillant a szeme. "Halljuk hát!"- hangzott a biztatás. Nos emberünk, akinek feltehetően elment az esze, vállalkozna arra, hogy egy hét alatt flex-szel feldarabolja a cuccot, amit optimális esetben a fémhulladék gyűjtők majd elhordanak. Úgy legyen! Ebben a kérdésben megszületett hát a döntés. Ekkor továbbléptünk a második napirendi pontra melynek tárgya a ciszternában nyugvó, frissen tankolt 2000 liter fűtőolaj további sorsa volt. "Szívassuk ki!"- jött a javaslat. "Mind az 1000 liter hozzá keveredett talajvízzel"! -tette hozzá Széppár bácsi. Ezen a ponton hirtelen mindenki hallgatásba burkolódzott és a továbbiakban már nem is beszéltünk erről az igen kényes témáról. Az este hátralevő részében eldöntöttük, hogy az olajról átállunk gázra és 3 költségvetést gyűjtünk be. Ebben a fázisban vagyunk most, de a hírszerzés úgy értesült, hogy a legkedvezőbb ajánlatot megtenni készülő kivitelező csak egy hónap múlva tudja megkezdeni a munkálatokat.

Takarónk van elég, már csak egy nagy-teljesítményű merülőforraló kellene.

El-beszél

A pofám kiékelve bazinagy tamponnal, nemrég értem haza a fogorvostól. Ma sem lesz sör, csak meccs. Töki sajnál, én pedig épp arra panaszkodom, hogy kezd kimenni az érzéstelenítő hatása és már gyógyszert keresve matatok a fiókban, amikor a kutyákkal eltűnik a kertben .

- Kik játszanak este zsizsi?
- Tessék? Nem tudod, hogy a Cataflam hol van ?
- Kazahsztán-Holland? Hogy-hogy?

Helyreigazítás - a nagy ciki

Bizonyára pazar tizeslistát lehetne összeállítani a "nagy cikik a munkahelyen" címmel. És itt most nem feltétlenül arra a tipikus példára gondolok, amikor a kolléga rektális izomzata egy óvatlan pillanatban elgyengül és ő ezt valamilyen fura becsípődés miatt köhögéssel próbálja elnyomni, amivel épp az ellenkező hatást éri el. Nem. Olyan rutintevékenységgel induló kellemetlen helyzetek jutottak eszembe, amelyekbe tulajdonképpen önként hozzuk magunkat.

Mint amikor bőszen jegyzetelsz egy meetingen, 67 perce két nyelven zsonglőrködve és a gondolataid hirtelen a melltartód pántjára terelődnek, ami lassan, de biztosan csúszik le a válladon. "Meg kéne igazítanom" és már kúszik is a kezed a blúz alá, mintha a nyakszirtedet vakarnád. "Még egy kicsi és meglesz". Zavartan körbepillantasz nehogy tetten érjenek és húzod,  de ekkor  valami nagyon fontos információ hagyja el a kolléga száját, ami visszaterel a feladatodhoz és abban a pillanatban az elasztikus pánt hatalmas csattanással landol a bőrödön,  kétséget sem hagyva a többiekben arról, hogy mivel is bíbelődtél az elmúlt pár másodpercben...

a démonom

Valaki a minap megkérdezte tőlem, hogy milyen szerepe van a fogyásomban annak, hogy tavaly augusztusban a legújabb sógorom, a táltos, levett rólam egy démont, ami állítólag már ki tudja mióta a mellkasomon dekkolt. Néztem rá először hülyén, majd amikor eljutott a kérdés  a tudatomig, megvilágosodva feleltem.

-Baszki', végre megvan, hogy mitől lettek kisebbek a melleim!

Én így szeretlek! - más tollával

Pár napja, az egyébként teljesen érdektelen üzenőfalon, ahol virtuális koktélokat és minden egyéb baromságot küldözgetnek egymásnak az ismerősök, megakadt a szemem egy gyönygszemen, amit Szabi* tett közzé. Akkor még nem tudtam, hogy ő a szerző is, de mára már megvan a hozzájárulása, így nyugodt lelkismerettel másolom ide, hogy mások is legalább olyan jót derülhessenek rajta, mint én.

"Nincs vastag szemüvegem, nem vagyok teljesen bitagyú és csak ritkán hordok kockás inget. A világ egyik legagyafúrtabb és legérthetetlenebb nyelvét beszélem és rajtam kívül épeszű ember nem tudja mire gondolok, amikor azt mondom: failover node in a clustered environment. A rendes nevemet néha megelőzi a becenevem és nem örülök neki, de még ma is összekeverem a balra-perjelet (\) a jobbra-perjellel (/). Büszkén gondolok Bill Gates-re a leggazdagabb informatikusra, a tanult kollégákra és a rendszergazdákra. Szeretem a Windows-t, az egésznapos egerészést, a megoldhatatlan hibákat, a kiszámíthatatlan munkaidőt, az egybites felhasználókat, az önjelölt informatikuspalántákat. Itt élek a szerverszoba tövében. Kattintgatásban mi vagyunk a császárok és igenis mi tudunk egy napnyi szívás után még egy egész éjszakát is eltölteni egyetlen hibás kód fölött. Informatikusság, én így szeretlek!"

* Név és cím a szerkesztőségben

Meet my Estonian friend

-Wow, looking good aujourd'hui! You've lost weight again.
-Thanks, I am doing a 5-day liquid regime and it feels great. This is the last day.
-Oh I see! Vodka, champagne whatever?
-No, I mean water,coffee, tea and fruit or vegetable juice.
-I'm bit disappointed, I thought we had something in common.

egyperces

- Holnap megsütöm nektek a Harry Potter brownie-t macadamia-val. (háttérben pont fugáz a mosógép)

- Napenergiával?

Moving forward

Az idén sok mindenre keresünk megoldást, az egyik ilyen dolog pl. a lakás. Hosszú mérlegelés után arra jutottunk Tökivel, hogy tovább kell állnunk a macskák utcai ingatlanból, ugyanis ha megnövekedik a család létszáma, nem lesz elegendő helyünk. Márpedig a kényelem fontos. Vannak elképzeléseink, meg anyagi korlátaink is, de nem megoldhatatlan. Különösen akkor nem, ha sikerül eladni a budai tehermentest. Ez persze még mind csak fejben van meg, gyakorlatban az egyetlen lépés, amit megtettünk az, hogy böngészni kezdtük a helyi ingatlanos oldalakat és megjelöltük azokat a Brüsszel vonzáskörzetében lévő falvakat, ahol találhatunk sikkes és megfizethető házakat, abban az esetben, ha nem sikerülne a környéken rálelni egy hasonló adottságú, de nagyobb lakásra, mint amiben most élünk. Vasárnap délután felkerekedtünk hát, hogy megnézzük az északi oldalon lévő falvak egyikét. A másfél órás séta alatt rengeteg eladó házat láttunk és még több ügynökség címét gyűjtöttük össze.

Én mindig fenntartásokkal viseltettem a belga építészet iránt, és a mai napig nem értem a 8 méter széles és 250 méter hosszú telkeket, de a hely szűkén kívül nem tudok más észérvet felsorakoztatni a létezésük mellett. De amit ott láttam, na olyat még eddig sehol azelőtt.

Itt van ez a ránézésre kellemes méretű, kényelmesnek tűnő családi ház. Rendezett, szép széles utcafronttal.

De ha közelebbről szemügyre vesszük, akkor azonnal kiderül a turpisság, ha szabad ilyen cizelláltan fogalmaznom. Azt, hogy miféle elmebeteg barom képes ilyesmire a helykihasználás égisze alatt, azt nem tudom, de tény, hogy első pillantásra az ember nem tudja eldönteni, hogy sírjon, vagy nevessen.

Bűntény a macskák utcában

Az elmúlt hetekben meglehetősen szélsőséges klimatikus körülmények között voltunk kénytelenek élni és ami még ennél is rosszabb, közlekedni. Ha lehetett kerültem az autózást és nem magam miatt, hanem a köztudottan szar, még száraz időjárásban is rettenetesen vezető belga sofőrök miatt.

Töki: Hát ez bazzeg' teljesen hülye. Lekapta a bábukat. Nem hiszem el, hogy ennyire faszok.
Zsabóka:  Nyugi, nem ez lesz ma az egyetlen. Majd figyeld meg , hogy a sok barom mennyivel próbálja bevenni a kanyart egy olyan utcában, ahol 30-as és játszógyerekes tábla is van.
T: Jó, mondjuk így 8 óra tájban kevés gyerek focizik a tükörjégen, de igazad van. Na, amíg megsül a kenyér, lenyomok egy-két metallica-t négy ujjal.
Zs: Ok, de ugye nem baj, ha nem állok itt és csápolok mögötted? Ki kéne teregetnem. Ja, és ha nyugodtan akarjuk nézni a filmet, akkor ki kellene engedni előtte a kutyákat.

10 perccel később, ismerős zaj az utcáról

T: Gabó, hozzál gyorsan tollat és papírt, hogy fel tudjam írni a csávó rendszámát arra az esetre, ha tovább hajtana, ugyanis most húzta meg senior puncogóék BMW-jét, majd hajtott bele a másik szomszéd cliojába...
Zs: Mondjad, írom! TS micsoda? 5543? Az nem jó! Ha belga, akkor 3 betű 3 szám kell.
T: Olyan mocskos volt a rendszámtáblája, hogy nem láttam jól. A TS meg a 43 az biztos.

Néhány perccel később készségesen nyújtottuk át az elhasznált buszjegyre írt rendszámot a szomszédnak, aki hálásan megköszönte az éberségünket.

2 órával később

Zs: Kicsit aggódom, most, hogy már a negyedik kocsi hajt bele a virágládába. Tulajdonképpen simán bejöhetnek a kertbe is, az a kis kerítés tényleg csak jelzés értékű.
T: Ja és az a szar, hogyha egy nagy batárral hajt rá, akkor azt úgy megdobja, hogy a nappaliban áll meg.
Zs: Mi lenne, ha holnap fejeznénk be a filmet és megágyaznék a fürdőben?

Reggeli ébredés után

T: Nem láttad a jegyem? Itt hagytam a könyvemen tegnap este.
Zs: Azon még volt felhasználható alkalom ?
T: Ha az emlékezetem nem csal, pontosan 8.
Zs:A szomszédoknál lesz, ugyanis arra írtam a rendszámot. Az most már bizonyíték...

Csendélet mankókkal

Ünnep előtt az emberekben akkora az igyekezet, hogy ilyenkor történik a legtöbb háztartási baleset. Tegnap Tökiben is nagy volt az igyekezet, amikor szolgálatteljesítés közben, a szennyesekkel lavírozva, megbotlott egy idegen tárgyban és lezúgott a lépcsőn. A telefonban még azt mondta semmi baja, csak lehorzsolta a jobb oldalát, meg egy kicsit fáj a sarka. Én bírom, ha egy ember képes a sarkára állni, de neki ma reggel ez nem ment, úgyhogy miután a nagy belga télben levakartam a jeget a kocsiról bevittem az Erasmusba, ahova nekem már stage pass-em és 10 alkalmas alvásvizsgálat bérletem van.  A sürgősségin még eddig nem volt dolgunk, de azt kell mondjam, hogy roppant gyors a "kiszolgálás" úgyhogy rászolgáltak a nevükre. Gyors betegfelvétel után Ndo Akebo megröntgenezte, majd betessékeltek minket egy vizsgálóba, amely egyben gipszelő is volt. Hogy az ügyeletes orvos ne nézzen teljesen retardáltnak, angolul kezdtem magyarázni, hogy az én hites uram hogyan szerezte a sérülést. A doki, az angol akcentusából ítélve olasz belga lehetett és nagyon kedves volt, bár azt kicsit furcsállottam, hogy nem volt nála a röntgen felvétel. Mindegy, miután végignyomkodta töki talpát azt  mondta elsiet a röntgenért és akkor, majd meglátjuk mi a baj. Ismét magunkra hagyott én pedig felajánlottam Tökinek, hogy kipróbálhatjuk a többi vizsgáló eszközt is, ha akarja, de végül nem néztem bele a fülébe és nem is kötöttem be neki az oxigént. Épp a vizsgáló asztal szélességét firtatta, amikor betoppant orvosunk és azt mondta: OKéj, der izz ö szmollö frakcsör, majd Töki nadrágjára mutatott, hogy vegye le, és közben átnyújtott egy kórházi pizsi alsót, hogy azt vegye fel helyette. Pillanatok alatt felnyomta a gipszet és amíg az száradt hozzánk irányított egy nővérkét, hogy bekalibrálja a mankókat, majd utunkra engedett azzal, hogy hétfőn várnak minket az Ortopédián. Ami ezután következett az önmagában megérne egy posztot, de mivel nem készültek képek a ride-ról itt vagyok kénytelen megemlékezni az eseményekről.

Bezáródott mögöttünk az ajtó, mi pedig elindultunk a hosszú folyosón. Kezemben Töki farmerja és az egyik cipője, ő pedig mögöttem araszolt, miközben próbált ismerkedni a mankókkal. Úgy éreztem, hogy ennek nem most jött el az ideje, és miután megtett 10 métert leültettem én pedig elindultam tolókocsit keresni, de előtte még a lelkére kötöttem, hogy ne menjen sehova és ne álljon szóba idegenekkel. Két emelettel és 5 folyosóval odébb végre találtam egyet, de csak abból a fajtából amin beépített infúzió-tartó is van, de nem voltam abban a helyzetben, hogy válogathassak, így elhoztam azt. Rövid idő alatt kiismertem a funkcióit  és végül megtaláltam a féket és a lábtartót is, így Töki biztonsággal huppanhatott bele. A kocsiig az út, a rövid lejtős szakaszt leszámítva szinte eseménytelen volt. Egyetlen megállóval operáltunk, Töki ugyanis füstre vágyott, így kitoltam a belső udvarra. Ahogy ott ült tolókocsiban, akaratlanul, de egy pillanatra felötlött előttem Ady klasszikus, a szanatóriumban készült fotója a másodikos irodalomkönyvből és röhögni kezdtem.

Mióta hazaértünk alszik. Egyetlen alkalommal kelt csak föl, amikor itt járt a rendőrség, hogy megbizonyosodjanak róla valóban egy háztartásban élünk és kiadható neki a belga személyi. Csütörtökön elbotorkálhatunk érte.

Celebismeret zéró

Ebédszünet van. A kajáláson már túl vagyunk, így J. irodájában múlatjuk az időt. Tehetségkutató műsorok videóit nézzük a youtube-on és közben a hátamat nyomkodja. Mutatom neki a kis skót felfedezettet az X-factorban, amikor Dannii Minogue-ot látva J annyit mond: "Jé, hogy hasonlít arra a magyar énekesnőre, arra a DéZSára, vagy hogy hívják".

Nyelvében él a nemzet

Nem szokásom vicces köremaileket közzé tenni, de az annyira kiütött, hogy nem hagyhattam ki. A teljesség kedvéért azt is el kell mondanom, hogy ezt egy észt kollégámtól kaptam. Ők koccintáskor csak annyit mondanak "tervi seks"

Meg lehet próbálni

Ha nem tudnám mi a lényege a modorosnak, akkor megsértődnék ezen. Most csak észrevételezek és magamra ismerek.

Kedves Szálkás Zserenda,

Máris egy magyarázattal tartozom neked, ugyanis oly régóta (4 éve) élek francia nyelvterületen, hogy hajlamos vagyok a gé-t zsé-nek ejteni, valamint gyakran elhagyom a szó eleji há hangot is, itt ugyanis nem ejtik. Roppant szórakoztató a posztod, rég mosolyogtam már ilyen jót még akkor is, ha én is ebbe az általad életre hívott kasztba tartozom.

Rengeteg embert ismerek, akire tökéletesen ráillik a helyenként sarkított és meglehetősen cinikus jellemzés és még számos észrevétellel ki is tudnám egészíteni, a rongyrázáson, a megjátszáson és az "elfelejtettem honnan jöttem" jelenségen túl. Ugyanakkor helyenként érzékenyen is érintett ugyanis szintén sok embert ismerek, akikre nézve a túró rudis meglátáson kívül az összes többi észrevétel bántó lehet.  

De kezdjük az elején. Az én döntésem volt, hogy eljöttem otthonról, és nem feltétlenül az volt az egyetlen tényező, hogy otthon nem becsültek meg. Egyszerűen nem is volt igény a munkámra. A legkedveltebb indokok között olyan, előszeretettel pufogtatott észrevételek szerepeltek, mint "túlképzett", "házas tehát szülni fog", vagy a "nem tudnánk csak minimál bérrel bejelenteni".  Nem, nem egy nyelvtanfolyam után ragadtam itt, hanem tudatosan készültem és még a két éven át tartó válogatás sem tántorított. Igen, én abba az általad nem sokra becsült kategóriába tartozom, aki belefáradt abba, hogy rendszeresen falakba ütközik. 

A gyötrő honvágyról is tudnék mesélni, mondjuk ehhez nem feltétlenül kellene külhonban élnem, ugyanis én egy kéthetes nyaralás után is gombóccal a torkomban tértem haza, sőt még pár könnycseppet is elmorzsoltam egy-egy landolás alkalmával. Sajnálom, hogy számodra az érzés ismeretlen, vagy legalábbis távol áll tőled.

Most fogsz megkövezni, de évek óta nem szavazok és a politikai vélemény formálásától is mereven elzárkózom, ugyanis nem tartom etikusnak, hogy innen bármit is mondjak, pontosan azért, mert nem látom át objektíven a dolgokat. A bunkó és agresszív emberektől pedig mindig is herótom volt, földrajzi elhelyezkedésre való tekintet nélkül. Hidd el , itt is akad belőlük bőven, így hála istennek kedvemre utálkozhatok.  Ami pedig az öltözködési szokásaimat illeti, a legtutibb cuccokat a mai napig az anyám szerzi be, többnyire turkálóban. De mielőtt megvádolnál, hogy szarrágó vagyok, megsúgom, hogy sosem voltam egy divat diktátor.

A túró rudis beszólás viszont övön aluli. Sose ismerd meg a hiányának érzést. Otthon is rendszeres fogyasztója voltam, de itt pokoli logisztikát jelent a szállítás folytonosságának megszervezése, de szerencsére boldogulok. Az ivászat nem érint, viszont látogatásaim során anyám mindig gondoskodik arról, hogy egy fél disznót feldolgozott formában ugyan, de visszahozzak. Visszataszító szokás, de néha jólesik egy-egy karika csípős házikolbász ugyanis az édes chorizzo számomra a gasztronómia alja, itt viszont jószerivel csak azt lehet kapni. A paprikás csirke hidegen hagy több okból is. Először is kínosan ügyelek arra, hogy paprika mindig legyen itthon, másodszor pedig van egy szakács férjem, aki jobbat csinál, mint bárki más. 

Nem szemezgetek a világsajtóban, a kezdő oldalam is magyar és kitűzőt még a legelvetemültebb modern talking-os időszakomban sem viseltem, arról meg csak tőled értesültem, hogy van említésre méltó fehérorosz szobrász. Azt viszont sérelmezem, hogy a közösségi site-ok említésekor megfeledkeztél a Myspace-ről, valamint kifelejtetted a blogot is, mint kapcsolattartási formát. Tényleg lett itt sok barátom, de a legtöbbjük magyar, belga még csak elvétve sincs köztük. Utóbbi nagy szívfájdalmam, viszont dolgozom rajta, de mivel 4 év alatt még nem sikerült tökéletesen elsajátítanom a nyelvet, ez még gondot okoz.

Beletrafáltál. Jobban élek, mint 4 éve, de otthon, csak végszükség esetén fizetek kártyával, ugyanis ha van nálam egy köteg euró azzal sokkal jobban lehet villogni, igaz így az aktuális árfolyamon akár bukhatok is pár ezer forintot. Elvárnám, hogy otthon minden olcsóbb legyen, de sajnálattal tapasztaltam, hogy x összegből csak félig tudom megrakni azt a kosarat, amit itt telepakolhatnék. Képzeld, az én fizetésem történetesen teljesen publikus, ugyanis megtekintheted a besorolásomat a munkahelyem honlapján, sok ezer kollégáméval együtt. Érthető, hiszen tőled és más európai adófizetőktől kapjuk a bérünket. A cigi nagy szívás, mi ugyanis sokat pöfékelünk, ráadásul fehér pall mallt, amit itt nem lehet kapni, így teljesen egyértelmű, hogy abból be kell spájzolni, de mindig marad hely a kocsiban egy karton Traubinak is. Ez van, szegény ember vízzel főz.  

Nyaralni haza járunk és ha a wizzaires frequent flyer státuszomra vagy irigy, akkor az legyen a te bajod. Magyar fodrász meg szemöldök csipesz és fogorvos itt is van és mivel jobban élek, mint 4 éve megengedhetem magamnak, hogy a fenti szolgáltatásokat itt is igénybe vegyem. Ami a hazaköltözést illeti, igen tervezem, de semmi esetre sem nyugdíj előtt. Akkor majd veszek egy parasztházat a Balatonnál.   

Remélem kedvet kaptál az emigráláshoz. Ki lehet jönni, meg lehet próbálni. El lehet indulni egy doboznyi személyes holmival új életet kezdeni. Ne félj, csupa hozzám hasonló ember várna téged itt, tárt karokkal.:)))

Sacha Baron Cohen

Esetleg Ali G, vagy Borat, bár mostanában leginkább Brüno, a meleg, osztrák divatdiktátor legújabb filmjét promotálja éppen Európa nagyvárosaiban. A múlt héten Amszterdamban, ünnepélyes keretek között meleg bordélyt adott át .

"For too long, guys coming here of arround the world, have been forced to have sex with women"

Az amszerdami premier után Berliben folytatta egy, szintén rá oly jellemző, meglehetősen provokatív, de rendkívül szellemes "divatbemutatóval"

további képek itt.

Ha ez nem volt elég ahhoz, hogy bárkit is felcsigázzak, akkor itt a filmelőzetes.

Felvételi

Kádár János közvetlenül Medveczky Ilona balján ült és mindketten árgus szemekkel követték, amint a színpadra tipegek rózsaszín tüllruhában. Mivel van némi önkritikám, azonnal mentegetőzni kezdtem a súlyom miatt és amikor azt mondtam 20 kg-t szándékozom leadni a tanév megkezdéséig, akkor Ilona, arcán kaján mosollyal annyit mondott:"Talán 320-at". Ekkor az arcom vörösbe váltott és csak annyit válaszoltam: 'Anyád"-és felébredtem.

Azt gondolom, hogy a Krúdy-féle álmoskönyvet hiába lapozgatnám magyarázatot kutatva. Elképzelésem sincs, hogy miért generálódott nekem ilyen álom, hiszen este csak egy joghurtot ettem.

Mi fán therem(in)?

Hogyan is kezdjem? Van nekem a drága hifista férjem, aki meglehetősen kifinomult zenei ízléssel bír, és ez alatt nem feltétlenül azt értem, hogy örömmel hallgat a Napalm Death-től kezdve Franz Ferdinándon át Peggy Lee-ig mindent, hanem hogy mindegyikről tudja, miért érdemes hallgatni. Természetesen, ahogy azt már korábban is említettem, igen nagy gondot fordít arra is, hogy anyagi körülményeinkhez képest a lehető legjobb rendszeren hallgassuk ezeket. Többnyire én is örömömet lelem ebben, és utóbb számomra is világossá válik, hogy az adott új item, azaz az upgrade mennyit dobott a rendszeren. Bár megszámlálhatatlan alkalommal hallottam már tőle, hogy:"De ha ezt a végfokot megvesszük, akkor most tényleg nem kell egy jó ideig semmi a rendszerhez" Tegnap, amikor csillogó szemekkel megmutatta a neten ezt:

azt hittem egy újabb darab, ami elengedhetetlen a tökéletes hangzáshoz és már azon kezdtem aggódni hogyan fér el majd az állványon. De  hála istennek nem! Ez bizony egy theremin. Egy kicsit vicces hangszer. A feltalálója Lev Szergejevics Termen. Gondolom 1919-ben, amikor előállt az innovációjával kicsit furcsán nézhettek rá, mivel a hangszer "csupán" két antennából áll és a megszólaltatásához nem kell hozzáérni, ugyanis a két antenna mellett elég gesztikulálni és így generálódik a hang. A youtube-on lehet találni néhány theremin virtuózt, sőt leckéket is lehet venni. Kedvcsinálónak itt van pl. a Gnarls Barkley Crazy Theremin Jam. Nem is tudom, ha annak idején anyám nem a csellózást erőlteti, most lehetnék thereminist...

"És téged hogyan találtak meg?"

Kisvirág felhívására szinkronblogolunk, a téma: "És téged hogyan találtak meg?"

Ilyenkor aztán kiderül, hogy miféle hülyeségeket irkál össze az ember lánya az évek során. Egyébként hogyan másként lehetne ide jutni olyan kereső szavakkal, mint demizson, traktor, vagy a kedvencem a paraszt nappali.

Brezsnyev: Én elfelejteni próbálom, te miért akarsz rá emlékezni? Szemöldök írtás alkalmával merült fel a neve, még évekkel ezelőtt, azóta a narvall után ez a leggyakoribb kereső kifejezés amivel eljuthat valaki hozzám.

Csekk: Havonta több ilyet adok fel, tudom, kicsit ódivatú a rendkívül népszerű online bankinggal szemben.

Esik a hó: Amudsen nyomában! Síturát ide ne szervezzen senki.

Kisvakond: Az alagútrendszerek nagy ismerője, kiskertünk réme volt...?

4 dolog ami nem hiányozhat a menyasszonynak: Tudnám sorolni, de mondjuk pl a vőlegény.

szarkupac, polc, demizson, térdficam, inkontinencia: ebben a sorrendben

Magier Vizsla: Hát voltak ők már braque hongroise, chien de chasse, de magier!!!

Kaja: olyat mi soha, hiszen enni sem szeretünk, a BMI -nk mostanában csökken

paraszt nappali: Nemtom, de úgy képzelem, hogy tulipános ládán áll a plazma tv benne.

Alig várom a szombatot, hogy jöjjön dalszöveg: A dal szövege nincs meg ellenben a kottája elérhető a szerkesztőségben.

Stavros Flatley

Talent szezon van. Eszement produkciókkal újra kezdetét vette a Britain's got talent. Belgablogék már beszámoltak a csúnyácska aggszűz Susan Boyle tündökléséről, így nekem már csak a komolytalan, ennél fogva rendkívűl szórakoztató, szívemhez nemcsak a korpules mivoltuk miatt közel álló Stavros család maradt. Nekem rendkívül vidám perceket okozott.

http://www.youtube.com/watch?v=ro9ufVuuNb0

Az én albumom

Jazz, norvég folk elemekkel, akusztikus hárfára.

játékszabályok itt

Behatolás

Kicsit késésben voltunk, így viharos gyorsassággal csapódtunk be az autóba. Töki, a nálunk vendégeskedő kiscsillag és én. Még a lakáskulcsomat sem vittem magammal, de Töki útközben megígérte, hogy az övét nálam hagyja. Amikor a Bekkanton iraktam megint nem volt idő komolyabb egyeztetésre, mert tilosban álltam, így csak éppen annyi ideig maradtunk, amíg kivette a cuccait a csomagtartóból és elbúcsúztunk. Visszaútban megbeszéltük kiscsillaggal, hogy hogyan töltsük a hazautazása előti utolsó közös délelőttöt. Már bezártam a kocsit és a ház felé tartottunk, amikor eszembe jutott, hogy Töki bizony nem adta oda a lakáskulcsát, így nem tudunk bejutni. Hamar beugrott viszont, hogy a minap panaszolta, hogy nem záródik rendesen az egyik teraszajtó. Igen ám, de minden ajtón és ablakon le volt húzva a redőny. Röviden ismertettem a behatolási tervet, így megállapodtunk, hogy én tartom a redőnyt, egy határozott mozdulattal benyomom az ajtót, kiscsillag pedig négykézláb bemászik, egyenesen, át az étkezőasztal alatt. Így is lett, elpakoltam a még mindig virágzó muskátlikat az útból és megkezdődött a börleszk jelenet. Nagy nehezen sikerült olyan magasságba emelnem a redőnyt, hogy J. átférjen alatta, benyomtuk az ajtót, de a székek és az asztal még mindig útban voltak, viszont mi nagy erőkkel nyomultunk előre. Egy perccel később már én is bent voltam a nappaliban, miután J felhúzta a redőnyt és kinyitotta a másik ajtót. Elsőként Tökit hívtam, hogy ne aggódjon, ha időközben észrevette volna a mulasztást, mert már bejutottunk. "Milyen mulasztást? a kulcsokat a sebváltó mögötti fakkba tettem"mondta, én pedig egy perccel később leelenőriztem és a kulcs valóban ott volt. Hogy miért kellett mégis, egy békés, kertvárosi szombat délelőtt, több szomszéd előtt, a saját lakásunkba így bejönnöm?! Talán az ördögnek tartoztam ezzel.

Azok kedvéért, akk vizuális típusúak, készítettem egy demonstrációs rajzot a behatolásról.

Wii

Mindenképpen ki kell hangsúlyoznom, hogy sem Tökinek, sem nekem nem volt nehéz gyerekkorunk, tehát semmiképpen sem lehet szó kompenzálásról. Nem, egyikünk sem lett elkényeztetve, nem volt gyermekszobányi barbiem, sőt egyáltalán nem volt barbiem, de még görkori sindy-m sem. Viszont játszani még mindig szeretünk. Éppen ezért amikor Tökiben felmerült, hogy talán nem kéne karácsonyig várni az új berendezés megvásárlásával, akkor habozás nélkül igent mondtam. Így lehetséges, hogy miközben odakint békésen hull a hó (Belgium éghajkata tényleg jelentősen változik) addig mi idebent a meleg szobában éppen verítékben úszva teniszezünk.