Ha kedd, akkor
BELGIUM!

Poubelle, la plus belle

Itt a kukások is későn kelnek, de volt már rá precedens, hogy talpig éjjeli sátorlapban nyomtam sprintet a bejárati ajtótól a sarokig, ahol szépen sorakoztak a Széppár néni, aka. Evelyn által már átvizsgált és aprúvált zsákok. Csütörtökön reggel viszont a BSA-ban szolgálatot teljesítő láthatósági mellényesek olyan munkakedvvel ébredtek, hogy már csak integetni tudtam nekik a villa Monte Carlo ajtajából. Ott álltam a szakadó esőben a zsákkal és végül arra jutottam, hogy elhelyezem a ház mögötti részen, ahol egyébként is szoktuk az elvitel napját megelőző este és bőszen mantrázni kezdem, hogy "nem, biztos nem szaggatják majd szét a macskák hétfőig". Pedig de. Este mikor hazaértem, Evelyn kézírásával egy note-ot találtam a postaládák fölötti tükörre ragasztva. "Nézd meg a zsákot, amit ma reggel a kukások távozása után tettél ki"(ezt nem hiszem el, a függöny mögül figyelt, csak innen tudhatja, hogy én voltam, de akkor mi a szarért nem a postaládánkba dobja, minek a kipellengérezés?) Pszichológiai hadviselés-gondoltam,  teszteli, hogy tökörbe tudok-e nézni a levél olvasása után. Először az jutott eszembe, hogy szembeköpöm magam és akkor majd a mirroir takarítása közben láthatja, hogy nem tudtam elszámolni a lelkiismeretemmel, de végül csak letéptem a levelet és döhösen kitrappoltam a zsákért, amit egy másikba tuszkoltam és egy laza lendítéssel bebasztam a kertbe, egyenesen a bokrok tövébe, ahova mint később megtudtam az éj leple alatt Evelyn muskátlijait fújta a tomboló szél. Zsigerből álltam bosszút, pedig nem akartam de hogy mentsem a menthetőt visszarendeztem a botanikus kertet és diszkréten elhelyeztem a postaládákon ezzel a levéllel. "Nézd meg mi lesz a vége, ha az erkélyen telelteted a virágoskertet és jön a vihar! Akkor már inkább a macskák..."

A Donaldson kollekció

Tudom, hogy elsőre kicsit úgy hangzik, mint egy suspense címe, de tulajdonképpen nem baj, mert az események, amelyek alapjában rengették meg a macskák utca lakóinak egymásba vetett bizalmát, valójában tényleg rejtélyesek.

A Natis család, már egy ideje nem él a házban, így a kutyáink is kevésbé zavarják őket, valamint a kert is biztonságban van tőlük. Madame Natist azonban gyakran látni itt, ugyanis a garázsukban jelentős mennyiségű holmit halmozott fel, amelyekből olykor szüksége van egy-egy darabra.

Nálunk sosem csengetnek. Vagy a kerten át jön a vendég, vagy egyből a bejárati ajtón kopog. Éppen ezért, ha megszólal a kapucsengő, akkor sorshúzással döntjük el, hogy ki áldozza fel magát. Szerdán este én húztam a rövidebbet, de a lehetőségeket mérlegelve (vagy Jehova tanúk, vagy a tokmodell) végül nagyon megörültem, hogy csak Mme Natis az. Tekintete kicsit vizenyős és rendkívül szomorú volt én pedig készen álltam valami rettenetesen megrázó hír feldolgozására. Nem habozott, azonnal nekem szegezte a kérdést.

- Nem láttál a fűnyíró mellett 2 fehér dobozt? A Donaldson kollekcióm volt benne, dobozonként 50 felső.
Első körben két dolog fut át az agyamon. Az egyik, hogy van-e nekem akár csak fele annyi felsőm, a másik, hogy ki a faszom az a Donaldson? Utóbbinak hangot is adok.
-Donaldson?
-Igen, nagyon drága holmi, le akartam tenni a garázsba dobozokban, de nem volt nálam a kulcsom, így betettem ide a kis raktárba, a villanyórák alá.
- Sajnos nem láttam, de talán Széppár néni egy reorganizálás közben áthelyezte valami biztonságosabb helyre, nem lehet? Nézzük meg a kazán körül.
- Nem -mondta lemondóan, már kérdeztem Evelyne-t, de nem látta.
Ebben a mondatában egyetlen értékes információ volt, mégpedig Széppár néni keresztneve. Morzsolgattam volna még fejben egy kicsit, de tovább kellett lendülnünk a beszélgetés ezen szakaszán.
- Szóval Donaldson, ne haragudjon, de nem ismerem.
- Dehogynem, Mikéj, az egér par example.
Ekkor esett le nekem, hogy valójában egy jelentős Disney kollekció veszett oda.
- Áh, már értem, Disney figurák! De sajnos így sem tudom. A többieket a házban már kérdezte?
- Nem, 40 éve élek itt, de sosem vittek még el innen semmit, viszont most felcsöngetek De Mulder-hez - és már nyomja is a kapucsengőt könyörtelenül.

Én ezen a ponton ismét kifejezem mély sajnálatomat az őt ért veszteség miatt és elképzelem De Mulder néni arcát, amint nekiszegezik a kérdést. Nehezen tudom elhinni,  hogy a tisztességben megőszült, 60-as butch esetleg S-es blúzokban feszül a tükör előtt miközben elégedetten simítja végig a mellkasára hímzett Miki egeret, majd békés pillantással nyugtázza, hogy még 99 hasonlót kell felpróbálnia. Nonszansz....

Villa Monte Carlo saga - teleregény

Elképesztő, hogy olyan dolgokat, mint a csapból folyó meleg víz mennyire evidensnek veszünk és csak akkor tanuljuk meg igazán értékelni, amikor nincs. Nálunk márpedig egy hete nincs. Sem meleg víz, sem fűtés. Utóbbi nélkül tudunk ugyan létezni, mivel az időjárás még nem annyira zord, de a meleg víz! Istenem, a meleg víz az nagyon hiányzik! Generálunk ugyan, de az esti kádfürdőzés közben a mosolyunk mégsem annyira őszinte, mert a csobbanást megelőző tortúra a húsleveses fazekakkal és a vízforralóval megmérgezi az egészet.

Minden egy kiragasztott cetlivel kezdődött, ahogy ez ebben a házban lenni szokott, . "Jön a chauffagiste" szólt a hirdetmény Széppár néni reszketeg kézírásával. Aztán pár órával később Széppár bácsi, akit nyugdíjba vonulásával egy időben megcsapott a wireless internet szele, küldött egy emailt, amelyben rendkívüli közgyűlést hívott össze, igen rövid, pár órás határidővel. Akkor már tudtuk Tökivel, hogy idén a Jézuska az új ablakok és bejárati ajtó mellé kazánt is hoz. Nem ezt kértük ugyan, de gyerekkorunkban megtanultuk, hogy  a szülők előszeretettel sértik meg a levéltitkot és gyakran mégis inkább kötött kardigán hevert a fa alatt, nem a hőn áhított játék. Szóval nem ért minket váratlanul az a bejelentés, hogy a negyvenéves kazán végleg elfüstölt.

Cseréljük hát ki, hangzott a felkiáltás, de ekkor Széppár bácsi megkezdte expozéját, melynek a lényege röviden annyi, hogy a kazánt annak idején beleépítették a házba  !!!és az eltávolításának két módja van. Az egyik , hogy a helyrajzilag első garázs falát áttörve  viszik ki a monstert. Ugye nem kell mondanom, hogy kié az érintett garázs? A másik az egy kicsit "bátor" ám költséghatékonyabb és van is rá már kivitelező. Erre persze mindenkinek felcsillant a szeme. "Halljuk hát!"- hangzott a biztatás. Nos emberünk, akinek feltehetően elment az esze, vállalkozna arra, hogy egy hét alatt flex-szel feldarabolja a cuccot, amit optimális esetben a fémhulladék gyűjtők majd elhordanak. Úgy legyen! Ebben a kérdésben megszületett hát a döntés. Ekkor továbbléptünk a második napirendi pontra melynek tárgya a ciszternában nyugvó, frissen tankolt 2000 liter fűtőolaj további sorsa volt. "Szívassuk ki!"- jött a javaslat. "Mind az 1000 liter hozzá keveredett talajvízzel"! -tette hozzá Széppár bácsi. Ezen a ponton hirtelen mindenki hallgatásba burkolódzott és a továbbiakban már nem is beszéltünk erről az igen kényes témáról. Az este hátralevő részében eldöntöttük, hogy az olajról átállunk gázra és 3 költségvetést gyűjtünk be. Ebben a fázisban vagyunk most, de a hírszerzés úgy értesült, hogy a legkedvezőbb ajánlatot megtenni készülő kivitelező csak egy hónap múlva tudja megkezdeni a munkálatokat.

Takarónk van elég, már csak egy nagy-teljesítményű merülőforraló kellene.

a belga barátaink

Sosem gondoltam, hogy valaha sor kerül egy ilyen bejegyzésre, de mind ismerjük az ide vonatkozó mondást...

A viszonyunk Puncogóékkal a beköltözésünk óta felhőtlen volt. Sosem szóltak a kezdetben tapasztalt, őrző-védő szándékkal kinyilatkoztatott kutyaugatásért, mindig kedvesen érdeklődtek a hogylétünk felől, és közösen szapultuk a Széppár managementet. Mi pedig, hálából a közvetlenségükért készséggel segédkeztünk egy-egy nehezebb hangszer (zongora, harmónium) felcipelésében. Így volt ez egészen az indulásunk előtti utolsó hétig, amikor hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy megkérdezem őket elvállalnák-e a virágok locsolását és a lakáskulcs őrzését. Igent mondtak, sőt Isabelle (senior Puncogó) azt mondta, köszönik, hogy rájuk bízzuk mindenünket. Nem ezzel kezdődött, de talán ekkor léptük át a képzeletbeli határt. Nem gondoltam, hogy ez a lépés hozza el a változást a kapcsolatunkban, de így lett. Távollétünkben szorgosan locsolták a benti növényeket és a már egyébként is hanyatlásnak indult bazsalikomon kívül semmi más nem pusztult bele a gondoskodásba.

Úgy gondoltam egy kellemes vacsora mellett köszönjük meg nekik a segítséget, éppen ezért vasárnap este vadasra invitáltuk őket. Keldélyesen elbeszélgettünk mindenről és eldöntöttük, hogy rendszert viszünk a találkozásainkba. Amikor random-szerűen feldobtam egy időpontot Clémence közölte, hogy nem jó, mert gyereket akarnak és Dániába mennek, spermabankba. Feltételezem, hogy hasonló reakcióra számított, mert amikor látta rajtunk, hogy tényleg őszintén örülünk a döntésüknek, akkor még a donor profilját is megmutatta. Itt vett fordulatot az este, leomlott  képzeletbeli fal, és ezt egy őszinte, pózoktól mentes, több órán át tartó beszélgetés követte. Szeretném azt hinni, hogy jó szomszédokként jöttek és barátokként távoztak.

Bűntény a macskák utcában

Az elmúlt hetekben meglehetősen szélsőséges klimatikus körülmények között voltunk kénytelenek élni és ami még ennél is rosszabb, közlekedni. Ha lehetett kerültem az autózást és nem magam miatt, hanem a köztudottan szar, még száraz időjárásban is rettenetesen vezető belga sofőrök miatt.

Töki: Hát ez bazzeg' teljesen hülye. Lekapta a bábukat. Nem hiszem el, hogy ennyire faszok.
Zsabóka:  Nyugi, nem ez lesz ma az egyetlen. Majd figyeld meg , hogy a sok barom mennyivel próbálja bevenni a kanyart egy olyan utcában, ahol 30-as és játszógyerekes tábla is van.
T: Jó, mondjuk így 8 óra tájban kevés gyerek focizik a tükörjégen, de igazad van. Na, amíg megsül a kenyér, lenyomok egy-két metallica-t négy ujjal.
Zs: Ok, de ugye nem baj, ha nem állok itt és csápolok mögötted? Ki kéne teregetnem. Ja, és ha nyugodtan akarjuk nézni a filmet, akkor ki kellene engedni előtte a kutyákat.

10 perccel később, ismerős zaj az utcáról

T: Gabó, hozzál gyorsan tollat és papírt, hogy fel tudjam írni a csávó rendszámát arra az esetre, ha tovább hajtana, ugyanis most húzta meg senior puncogóék BMW-jét, majd hajtott bele a másik szomszéd cliojába...
Zs: Mondjad, írom! TS micsoda? 5543? Az nem jó! Ha belga, akkor 3 betű 3 szám kell.
T: Olyan mocskos volt a rendszámtáblája, hogy nem láttam jól. A TS meg a 43 az biztos.

Néhány perccel később készségesen nyújtottuk át az elhasznált buszjegyre írt rendszámot a szomszédnak, aki hálásan megköszönte az éberségünket.

2 órával később

Zs: Kicsit aggódom, most, hogy már a negyedik kocsi hajt bele a virágládába. Tulajdonképpen simán bejöhetnek a kertbe is, az a kis kerítés tényleg csak jelzés értékű.
T: Ja és az a szar, hogyha egy nagy batárral hajt rá, akkor azt úgy megdobja, hogy a nappaliban áll meg.
Zs: Mi lenne, ha holnap fejeznénk be a filmet és megágyaznék a fürdőben?

Reggeli ébredés után

T: Nem láttad a jegyem? Itt hagytam a könyvemen tegnap este.
Zs: Azon még volt felhasználható alkalom ?
T: Ha az emlékezetem nem csal, pontosan 8.
Zs:A szomszédoknál lesz, ugyanis arra írtam a rendszámot. Az most már bizonyíték...

Mégközelebb kelet

Elkészült a ház. A ház, amelynek éptítőiről megemlékeztem az egyik BSA newsban is. Beköltöztek hát a családok. Három pasi, kicsit több feleség és mégtöbb gyerek. Mondhatnám, hogy alibaba és a 40 tapló, de nekem nincsenek előítéleteim. Komolyan semmi bajom, hiszen mi is bevádorlók vagyunk, no meg hiszek a békés együttélésben is. Éppen ezért az első 5-6 alkalommal  nem tettem szóvá , ha a garázsbeállónk elé parkoltak. Hétközben csak az esti bevásárláshoz használom ezüstnyilat, így nem láttam értelmét, hogy feleslegesen konfliktust generáljak az új szomszédokkal. Amikor a nagy brüsszeli viharban a gyerekek fenéktörlőjét, kartondobozokat és más, konyhai hulladékot fújt tőlük a kertünkbe a szél, akkor is hezitáltam napokig, hogy hogyan lehetne finoman a tudomásukra hozni: a szemetet zsákokban gyűjtjük. Aztán az átrepült fogkefe és az újra elállt garázsbeálló kiverte a biztosítékot. Becsengettem és udvariasan megkérdeztem, hogy a behajtónk előtt álló Citroen hozzájuk tartozik-e és ha igen, akkor lesz szíves elállni onnan. Pár percen belül megjelent az egyik asszony és közölte, hogy nincs kitéve a garázsajtóra a rendszámunk. Megfogtál Fatima-gondoltam, de nem eszik olyan forrón a kusz-kuszt. Egyböl kontráztam, hogy az ő garázsukon sem látom a sorakozó renszámtáblákat, de ha végigmegy az utcában, akkor láthatja, hogy ilyesmire nincs is szükség, ugyanis enélkül is szabadon hagyják a kijáratot a népek. Btw azt is megjegyeztem, hogy  tele van szeméttel a kertünk , amit nem én dobáltam oda. Ő odébbállt a kocsival és egy perc múlva megjelent egy másik asszony egy szemeteszsákkal és megtisztítottuk a kertet is. Lehet, hogy nem a legfrappánsabb gondolattal búcsúztam, amikor azt mondtam: Egyébként mi is külföldiek vagyunk...

CSI Berchem

Abban, hogy a város szélére költöztünk az is közre játszott, hogy ott többnyire mérhetetlen nagy nyugalom van, állandó béke honol. Az elmúlt két évben egyetlen alkalommal láttam szirénázó rendőr autót az utcánkban, azt is akkor, amikor vízfejűéknél domestic viloence-be fulladt egy poharazgatás. Költözésük óta csak akkor látni járőröket, amikor a nyaraló családok otthonát ellenőrzik.

Aprócska lakóközösségünkben fingani sem lehet anélkül, hogy erről a szomszédaink ne értesülnének. Köszönhető ez annak a rendkívüli figyelmességnek, amelyet egymás iránt tanúsítunk, valamint a hangszigetelés teljes hiányának. (Erről jut eszembem Belpaire nénit már napok óta csúnya, hurutos köhögés gyötri.) Szóval tegnap épp az újonnan vásárolt, bordó, zsenília szőnyeget igazgattam a hálószobában, annak érdekében, hogy áramolhassék a csí és erősödjön a pecó Bagua térkép szerinti szex-szerelem zónája, amikor valaki állat módjára verni kezdte a bejárati ajtót. Először azt gondoltam, hogy Belpaire néni felfokozott érzelmi állapotban hozza a havi elszámolást, ezért Tökit küldtem ajtót nyitni. Az ajtóban azonban nem állt senki, csak egy elhagyott papucsot és egy szemüveget találtunk és láttuk, hogy jó kövér gázzal kivágódik a ház elől egy sötétkék transporter, majd elég zilált állapotban felbukkant Adil, a tetőtérben lakó marokkói albérlő.  Szinte azonnal kérdőre vontuk Tökivel, hogy mi ez a dörömbölés, és egyáltalán mi történik. Megszeppenve mondta, hogy a volt felesége, aki lelépett egy másik marokkóival, rá akarja verni a válás költségeit és most cséplőlegényt küldött rá. A kiérkező rendőrök nyíltan röhögtek Adil történetén és feltételezem, hogy nem lesz nyomozás sem. Én is csak szeretném, hogy ne váljunk részesévé ennek a cirkusznak és, hogyha újabb merénylő érkezik, akkor ne nálunk tegye le az időzített csomagot.  Genyóság, vagy sem, ha még egyszer ilyesmi előfordul, indítványozni fogom a közgyálésenm hogy Adil húzzon a francba. Ha annakidején a bokraink magasságát meghatározhatta a közgyűlés, akkor talán erről is dönthet bzmg.

Az élet apró örömei

Tegnap reggel a kávémat kortyolgatva arra lettem figyelmes, hogy vízfejű, alkesz szomszédunk buzgón fotózza a házát. Korán  volt, így kicsit nehezebben állt össze a kép, de végül kiderült, hogy nem a családi albumhoz készülnek, ugyanis az emeleti ablakában megláttam az "ez a ház eladó" táblát. Remélem nagyon hamar sikerül túladnia az ingatlanon és akkor majd elmondhatjuk, hogy a szomszédaink kivétel nélkül mind kedvesek és aranyosak. Addig is örülünk vízfejű döntésének, de nagyon.

egyébként is ilyen kedvem van.

Kiürül a ház

A vége tényleg az lesz, hogy a tavalyi beköltözésünkhöz képest Belpaire néniék és Mme De Mulder kivételével lecserélődnek a lakók. Ma annak a lánynak a mamája kopogott be hozzánk, aki az első hónapban levelet írt mert ugattak a kutyák és  felszólított minket, hogy haladéktalanul vásároljunk elektromos nyakörvet állatainknak. Mi persze nem tettük, hanem sajátos technikával megfegyelmeztük a csajokat. Egy nap többször úgy tettünk mintha elmennénk itthonról, közben pedig a garázs mellől hallgatóztunk, hogy ugatnak-e. Nem is ez a lényeg, szóval kopog Mme Natis, hogy jöjjön valaki. Töki kisétál szép békésen, majd két perc múlva jön, hogy le kéne hoznunk egy mosógépet a másodikról. Bravó, ennyi mozgás kell. Szerintem érintőlegesen tettem már említést a "tágas" belga lépcsőházakról. Nos, nálunk is ilyen van, csak csiga verzióban, hogy nehezített legyen a pálya. Már eleve mulatságosak voltunk ketten + a gép az alig 1m széles lépcsősoron, de ha ez nem lett volna elég Mme Natis, hogy segítségünkre legyen folyamatosan fogta a karom, ami azt jelentette, hogy a géppel együtt néha őt is vonszoltam. Örökkévalóságnak tűnt az a pár perc amíg végre mind földet értünk. Hálásan megköszönte és mosolyogva mondta, hogy jót fog tenni egy masszázs. Azt hiszem a meghúzott derekamon most semmi sem segít. Ja, és mindezt azért, mert 3 hónapra kiadják a lakást és az új lakónak van saját mosógépe. Grand merci nekünk.

Fura

Bizony az, mert az elmúlt pár napban kétszer is azt találtuk mondani , hogy jó itt. Talán a ragyogó napsütés, a kellemesen alakult hétvége, vagy nem is tudom mi mondatta ezt velünk. Ja és beszélünk franciául! Nem jól, de beszélünk és ez hatalmas áttörés, ha figyelembe vesszük azt a tényt , hogy mindkettőnknek megvolt az az erős és mesterfokra fejlesztett parája, hogy csak akkor mondjuk, ha biztosak vagyunk benne, hogy helyes. De már nem. Nincs erre idő. Gátlástalanul fűzzük össze a szavakat és néha épkézláb mondat kerekedik belőle. Ez kellemes érzés. Én már el is vetettem a sulykot és a minap franciául reagáltam egy kolléga emailjére.

Széppár néniék is megdicsértek minket. Vasárnap ugyanis tétován, remegő kezében levéllel, a kert tövében megállt Széppár néni és várt. Nem szólt, csak várt, így kimentem. Megkaptuk? Mondom meg, de nem fizetném be, mert nem értem és magyarázatot kérnék. Az előirányzott havi 100-hoz képest már 150-nél tartunk, ami testvérek között is 50%-al több, mint ami meg lett állapítva, és még ez sem elég? Nem-válaszolta, majd bekapcsolódott Széppár bácsi is és beszélgettünk hosszú perceken át. A tető javításáról (megint + lóvé) a kicserélt aknatetőről, a növekedő bokrainkról és a viráglocsolásért tőlünk ajándékba kapott orchidea fejlődéséről. Búcsúzóul elmondták, hogy lesz közösülés, mert más is ágál a folyamatosan emelkedő számlák miatt. Remélem időben szólnak, hogy legyen időm megírni a " Chers voisins" kezdetű beszédemet.

Kertészlegény-e vagy bazze?

Kihez kéne imádkoznom, hogy Monsieur Natis élete ne a kertészkedésben, különösképpen ne a mi kertünk gondozásában teljesedjen ki. Soha senki nem kérte, hogy nyírjon nálunk füvet, vagy ami a gép elé akad. Egyetlen tolással megsemmisítette a fűszernövényeket. Nincs menta, nincs kakukkfű, de tovább megyek az áprilisban vetett magokból, hosszas és odaadó gondoskodás után kibújt kék-virágú futóm is oda. A hortenziát már egyszer legyalulta, de az a nyomorult küzdött az életéért, újabb hajtásokat hozott, dacolt a sorssal. Egészen máig. Nagyon durva lenne, ha a következő alkalommal, amikor látom megfenyegetném, hogy a végtagjait eltöröm, ha még egyszer a tandeuse électrique-el a kertem közelébe jön?

Anatomy

Már korábban szerettem volna egy a Széppár bácsi gerincéről szóló bejegyzést megejteni, de mint kiderült, nincs neki. Beköltözésünk óta 3 alkalommal egyeztettünk már közösköltséget vele, ugyanis itt többnyire félévente fizetik, vagy nem fizetik a népek. Mi megállapodtunk, hogy havonta 120 eurót fizetünk be, aztán ha túlfizetés van azt átvezetik a következő évre. Az összeget a tavalyi kimutatásból kalkuláltuk ki és ráhagytunk 15%-ot. Ez volt a deal, így ittlétünk 10 hónapja alatt be is fizettünk 1200 őrót. Itt a történet véget is érhetne. Igen ám, de 1-én a hosszú hétvégéről hazatérő Széppár bácsit azzal fogadtam, hogy beszakadt alattunk a felhajtó és kértem, hogy kontaktáljon a biztosítóval, mert a kocsit mindenképp szervizbe viszem és a költségek feltehetőleg a házat terhelik. Azt ígérte, hogy intézkedni fog. Aztán ma kapok egy telefont stabil magyar kapcsolatunktól, hogy Széppár bácsi felhívta és ecsetelte, hogy 400 őróval tartozunk és egyébként is, miért a felhajtón állok a kocsival. Ezt hallva azonnal elöntötte az agyamat a szar és minden francia tudásunkat és a kimutatásaihoz tűzött befizetett csekkeket  összeszedve felszaladtunk hozzá. Miután egymás szavait kiegészítve Tökivel elmondtuk, hogy mi a problémánk, illetve az ő logikájukat követve levezettük, hogy egy évre kb 2000 őrót követelnek közös költség címén, ami enyhén szólva is nonszansz, Széppár néni felakasztotta a szemeit és hebegni kezdett.  Nem álltam meg,folytattam. Ugyanis ha a tavalyi évet veszem alapul ez kb 70%-os emelkedést jelent. Ilyen pedig a földön sincs. Ígéretet kaptunk arra, hogy utánanéz valamint, hogy felhívja a biztosítót. És megígértettük velük, hogy legközelebb nem hívogatják a barátainkat ilyen rémhírekkel, és nem hivatkoznak arra, hogy "mert minket sosem lehet itthon találni" mert ez nem helyénvaló.

A kúrva életbe, hogy mindenki vagy hülye ebben az országban, vagy hülyének néz.

Huston, Nous avons un petit probleme

Én tényleg nem mentem 10-nél többel, amikor  tegnap este 9-kor Charleroiból megtérve.a felhajtónkhoz értünk. Újabb 100 km rutin a belga autópályákon letudva. A többi tulajdonos példáját követve sosem állunk be a garázsba. Egyrészt mert annyira szűk, hogy a beállás után, csak a csomagtartón keresztül tudnék kiszállni, másrészt mert tele van felesleges, lomtalanításra váró cuccokkal. Tehát mint fél éve minden nap, tegnap is a felhajtón akartam hagyni Shreket. Igen ám, de a motor leállítása után egy tized másodperccel egy kisebb, törés-szerű zaj kíséretében a kocsi jobb első fele kb mínusz 20 cm-re került a többi részétől. Tökivel azonnal kipattantunk és konstatáltuk, hogy jobb első kerekünk a szennyvízcsatorna aknájában rekedt, miután annak fedele kettétört. Csakúgy mint az első karcolás után, most is könny szökött a szemembe, de Töki fegyelemre intett, mert ez nem az a pillanat volt amikor engedhettem eluralkodni magamon a "break down and cry" érzést. Kitől kérjünk segítséget? Az egyértelmű volt, hogy ketten nem tudjuk kiszedni a kocsit az aknából. Isteni szerencse, hogy a kerék átmérője nem engedte, hogy mélyebbre zuhanjunk, mert az garantált tengelytörés. A könnyebbség kedvéért egy kis demonstratív rajz

Szóval így álltunk, a házban senki emberfia nem volt itthon, a szemben lévő sorházakban 3 helyen láttunk fényt, ebből egy vízfejűnél, akihez ennél komolyabb esetben sem fordulnánk segítségért. Maradt hát két lehetőség, a szimpatikus középkorú hölgy a férjével és kamasz fiukkal, valamint egy velünk nagyjából azonos korú pár a kis Maximmal. Becsengettem hát Marleenhez és ecseteltem neki a történteket. Azonnal hívta a fiát és jöttek. Hamar kiderült, hogy négyen sem boldogulunk, így átszaladtak Maxim papájáért Überért. Über nagyot nézett, de segítőkész volt. Előkerült az emelő, melynek segítségével egy kicsit reményteljesebbé vált a helyzet. Marleent beültettük, hogy szépen lassan kezdjen tolatni, mi pedig megosztva ketten-ketten emeltük és toltuk. Shrek kiszabadult én kicsit megkönnyebbültem, a szomszédokat pedig be akartam hívni egy pohár borra, vagy egy stampedli Unicumra. Vasárnap este lévén érthető volt, hogy siettek haza otthonaikba, de megbeszéltük, hogy egy későbbi alkalommal pótoljuk. Shreknek szemlátomást nem esett baja, de el kell vinnem ismét a szervizbe, mert így nem indulok el az 1300-kmes útra. Remélem a ház biztosítása fedezi a költségeket.

Minden csoda

három napig tart, ahogy az elmés, kicsit pesszimista mondás is tartja. Hirtelen felindulásból, a közelmúlt és a jelen történéseire alapozva viszont biztosan állíthatom, hogy a munkahellyel kapcsolatos nyomorom megszűnt, így az e témakörben ejtett bejegyzések alapjául szolgáló körülmények sem állnak már fenn. Dolgozom, mint akit hagynak is dolgozni. Szlovák cellatársammal együtt rendkívül produktívak vagyunk és ráadásul még a kémia is jó közöttünk, nem tudom mit mondhatnék még.

Szomszéd fronton viszont megint érdekes dolgok vannak. Sokadik alkalommal figyeltük már meg, hogy Széppárék (maguknak való, sunyi, öreg gecók: by Töki) az utcáról vizsgálgatják a nemrégiben ültetett cserjéinket. Az ültetést, amíg nem fákról és sövényről van szó, semmilyen működési szabályzat és alapító okirat nem tárgyalja, vagy szabályozza, így értetlenül állok az eset előtt. Ha bajuk van, remélem még a virágba borulás előtt szólnak, mert akkor én már nem nyúlok a kerthez. Az aggodalmuk pedig teljesen felesleges, mert mint azt említettem, virágzó növényekről és nem pedig mamutfenyőről van szó. Egyébként meg bekaphassák, mert az augusztusra ígért közgyűlést a mai napig nem sikerült összehívni, ami meglehetősen furcsa, egy 6- lakásos társasházról lévén szó, még akkor is, ha ez a ház Belgiumban van. Ezt neked, Villa Monte Carlo !

Szomszédok-Széppár bácsi

Széppár bácsi az itteni közös képviselő, vagy mondjuk inkább házmester. Külsőre egy öregedő csimpánzra hasonlít, de mi külső alapján nem ítélünk, (mert ilyen alapon akár velünk is forgathatnák a Free Willy következő részét).  A nyelvi korlátok jelentősen megnehezítik itteni életünket, így minden fontosabb kérdésben kénytelenek vagyunk igénybe venni Zs. segítségét. Én a 700 Euró befizetésére felkérő, sajtcédula értelmezését is a fontos kérdések kategóriába sorolnám. Történt ugyanis, hogy Széppár bácsi 2 hete elhelyezett egy szívhez szóló, gyöngy betűkkel íródott cetlit a postaládában, melyen megkér, hogy fizessük be a fenti összeget a xxxxxx bankszámlára. Ennek a fele sem tréfa-gondoltam és mint minden épeszű új lakó magyarázatot kértem, hogy milyen időintervallumról és milyen költségekről beszélünk. Zs telefonon érdeklődött, és azt a választ kapta, hogy júliustól novemberig ez az összeg fedezi a fűtés, biztosítás és a takarítás ránk eső részét. Mondtam, hogy ez mind szép és jó, de látni szeretném a számlákat, legalább egyszer, hogy képben legyek, hiszen ki hallott már olyat, hogy egy cédulára fizetünk. Zs ezt továbbította Széppár bácsinak aki ígéretet tett arra, hogy megmutatja a dolgokat és ad egy példányt a ház éves költségvetéséből is. Mellesleg sebtiben újrakalkulálta az összeget és ez alkalommal már csak 650 volt. Ha tovább húzzuk a dolgot a végén ők fizetnek nekünk. De viccet félretéve a tisztázásra várunk immáron két hete. Közben Tökiben felvetődött az ötlet, hogy hasonló cédulákat helyezhetnénk el mi is a környező társasházak postaládáiban csak persze a mi számlaszámunkkal. Ha tízből csak egy bedől, akkor akár hamarosan haza is költözhetünk.

Néha azon gondolkodom, hogy mit véthettem ebben az életben amiért ezt kapom büntetésül?

Harmadik műszak

Tegnap éjjel 2 körül fénybe borult az utca. Nem is akármilyen fénybe, hanem villogó sárgába és fehérbe. Előbbit két mentő, utóbbit pedig egy rendőrautó generálta. Alkeszéknál vérfürdőbe torkollott az este. Amikor egy órával a történtek előtt ezen viccelődtem Tökivel, akkor még nem gondoltam, hogy valóban domestic violence lesz a vége. Jómódú család. Nagy ház, két BMV, egy 12 év körüli fiúgyermek, aki vagy internátusban nevelkedik, vagy apu előző házasságából való és ez az oka, hogy csak kéthetente hétvégén látni. Őket viszont annál gyakrabban hallani. Esténkét bekapnak, akkor aztán leordítják egymás haját, de semmi egyéb. Tegnap éjfél körül kiszúrtam a konyhaablakon át, hogy vendég van náluk, akit apa erősen, nagy átéléssel és teátrális mozdulatok kíséretében vigasztal. Hátulról fogja a nyakát és rángatja, mintha jobb belátásra akarná bírni. Emberünk rázkódik, nem tudni, hogy csupán a fentiek miatt, vagy zokog is. Meg is jegyeztem Tökinek, hogyha ezek barátok, akkor elég sajátos módon juttatják kifejezésre. Ennyiben maradtunk és elmentünk aludni. Fél órával később kezdődött a műsor. Először Boscorelli és Johnson hadnagy pattant ki a kocsiból, majd őt követte Dr. Morales és két segédje a mobil újraélesztő szerkezettel. Ennek a fele sem tréfa-gondoltam és jó, kíváncsi, pletykás öregasszonyhoz méltóan elhelyezkedtem a konyhapulton, mert onnan jó volt a kilátás. Lámpát nem kapcsoltam, mert a kinti fények tökéletesen elégnek bizonyultak. Kb fél óra elteltével kitolták a korábban még zokogó barátot és elindult a mentő. Nem tudom, hogy csak részegen egymásra/nak estek, vagy a pasi alkoholmérgezést kapott. És én még azt hittem, hogy a korábbi lakhelyünkön látott fegyveres rablás az valami. ...

Sok nézelődő lehetett, mert beszélgetést hallottam. Gondolom széppárék voltak. Azoknak is inkább a közgyűlés megszervezésén járna az agyuk. Ültetési szezon lassan véget ér, de ami jobban aggaszt, hogy beáll a sarkvidéki hideg és nincs még fűtés. Most is itt ülök takaróba burkolva és eszembe jut Záray-Vámosi előadásában, a "szép esténk lesz, ha egyszer majd, megöregszünk".... De hol a kandalló?

"Szomszédok" -folytatásos teleregény

Látom, hogy nem hiába alakultunk átmenetileg barkács illetve D.I.Y. bloggá, ugyanis a keresőszavak között, közvetlenül az élen álló "strumma" mögött, felbukkant a "csiszológép kölcsönzés" is. Töki és ZT egyébként már úgy burkol, mintha világ életükben ezt csinálták volna. Az előszoba már félig kész , remélhetőleg péntek este meglesz az átadás.

A burkolás előrehaladtával megállapítható, hogy azzal egyenes arányban csökken a belmagasság, ugyanis Tökiék a meglévő, eredeti kövezetre helyezik az új járólapokat. Ennek következtében az ajtók bizonyos hányada is feleslegessé vált, ezért ZT mindegyikből lefaragott néhány centit. Tegnap épp az utolsókat simította a bejárati ajtón, 80-as csiszolópapírral, amikor kopogtak. Töki kiment és a kerületi yard, mint később kiderült maga a kapitány állt az ajtóban. Issue- A kutyák.  "faszomgecó" szomszédoktól bejelentés érkezett, hogy sokat és hangosan ugatnak a kutyák.  Töki aztán elmondta Clouseau felügyelőnek, hogy a kutyák valóban ugatnak, ha a kaput bevágják, illetve, ha a folyosóról rikácsoló hangot hallanak. Ez a dolguk, jeleznek. Konstans ugatásról szó sincs, de állunk elébe bármit is akar.

A történet teljessége érdekében itt mindenképp szót kell ejtenem pár lakóról, de leginkább Christineről, aki a múlt héten levelet juttatott el hozzánk, rendkívül stílusosan és költségkímélően, az ajtó alatt. Azt kérte, hogy lehetőleg minél előbb tegyünk valamit annak érdekében, hogy a kutyáink ne ugassanak egész nap. Én azonnal arra gondoltam, hogy szavazzuk ki és hagyja el a házat, de nem lehet, mert ide született. Pontosan ezért hiszi azt, hogy ő itt valaki. Hogy ki, azt akkor még nem tudtam, mert be nem mutatkoztunk egymásnak sosem, (itt nem divat, mert Széppárék is úgy néztek ránk mikor felmentünk bemutatkozni, mint valami idióták gyülekezetére) a postaládán pedig csak vezetéknevek vannak kint. Így csak tippelni tudtunk és megállapodtunk abban, hogy a levél írója, csakis a mindkettőnk számára igen antipatikus szőkeség lehet. Az ő anyukája már nem lakik itt, de naponta itt van friss hírekkel, hírekért, mint egy lábas újság és széppár nénivel együtt "jár a nyelvük, mint a rokka". Első körben kizártuk a siket fiút a másodikról, a leszbi hegedűművész házaspárt a tetőtérből, a háromkutyás rokonlelket az elsőről és Széppárékat is, mert nem hiszem, hogy Széppár néni úgy írná alá a levelet, hogy Christine. Nem vagyunk ugyanis ilyen nexusban. Természetesen beretvaéles logikánknak köszönhetően magunkat sem gyanúsítottuk. Ígyhát baromira nem tudtam, hogy kinek válaszolhatnék.  Aztán a szombati bevásárlásból hazatérve láttam, hogy anya és lánya akkor száll be a kocsiba. Köszöntem, de ők nem. Kiszálltak viszont és utánam eredtek, majd anyu szajkózni kezdte, hogy elektromos nyakörvet a "fox" -okra , mert az ő kislánya éjjel dolgozik és nappal nem tud aludni tőlük. Én elmondtam, hogy a kutyák csak fent leírt eseményeket jelzik ugatással, majd visszavonulnak, annál is inkább lehetetlen a "tout la journeé", mert mindig van itthon velük valaki.

Én úgy gondolom, hogy a levél és a rendőrség értesítése között van még néhány fázis, de "mama" nem bírta ki és jelezte a hatóságoknál, hogy a "jugoszlávok rókái nagyon hangosak".  Képtelen ugyanis megjegyezni, hogy mi magyarok vagyunk és a vizsláink pedig nem ravaszdik. Mindegy. A randőr helyes volt, elmondta, hogy erre fog járni párszor és megáll hallgatózni és amennyiben a kutyák nem hangosabbak, mint az utca zaja, akkor mindenki bekaphassa. A csapkodásokból adódó "jelzést" pedig természetesnek minősítette.

Már csak egy kérdés marad megválaszolatlan. Mi Christine foglalkozása?

a, vámpír- mert lehet hogy éjjel dolgozik, de a kocsija mindig itt áll

b, kiöregedett anyukájától átvette az ipart és a kliantúrát

c, kedvesnővér

d, kutyás éjjeliőr építkezéseken

integrálódom...

Jók a trénerek, sok a lengyel, én pedig élvezem a beilleszkedést (így hét hónap távlatában) elősegítő 4napos megmozdulást. Brüsszeltől nem messze, egy helyes kis flamand faluban vagyunk, az erdő közepén. Annyira megfogott a környék, hogy azonnal házakat kezdtem keresni a neten. Megfizethetőek és majdnem mindegyikhez ősfás park van. Klassz volna valami zöld a kutyáknak, mert ahol az esti sétákat bonyolítjuk zöldnek ugyan zöld, de koszos, kicsi és életveszélyes. Utóbbit azért állíthatom nagy magabiztossággal, mert tegnapelőtt este a nagy esőzések után, hatalmasat zakóztam az aprócska dombon két lépés megtétele után. Szerencsére együtt tudtam röhögni Tökivel. Ma kicsit feszített tempóban dolgoztam, egészen 7-ig, így a garnélás fetuccini elkészítése és elfogyasztása után ágynak estem. 11-körül arra ébredtem, hogy Nirvánáék zenéje mellett ütemesen veri valaki a falat. Kinéztem a folyosóra és láttam, hogy lengyel barátunk próbál hatást gyakorolni elvetemült szomszédainkra. "Bezzeg amikor reggelente kérdezlek, hogy hallottad-e az éjjeli menetet, akkor mindig nemleges a válaszod"- gondoltam és visszatértem a lakásba. 2 perc múlva csapódott az ajtó, további pár perc és elkussoltak.

2 nap 2 éjszaka

ce pas vrai

Bazzeg, bazzeg, bazzeg. Nirvanaék azt hiszik, hogyha halkan csinálják, akkor nem csinálják. Én már nem csengetek be többször. Remélem valamelyik erősítő zárlatos, és előbb vagy utóbb megoldja a problémáinkat,vagy keresnem kell egy voodoo mestert a feka negyedben. A fax kivan, hogy most már minden bejegyzésben szót kell ejtenem róluk, mert oly mértékben részei lettek az életünknek. Végül is, a hálószobánkban élnek.

Nos, rendkívül hosszú, mintegy 9 hónapos próbaidőm felén már túl vagyok. A idő múlása a HR-nek is szemet szúrt és közel 1,5 hónapos késéssel elküldte a főnökömnek az ilyenkor szokásos note-ot. Ennek az a lényege, hogyha nem elégedett a teljesítményemmel, vagy úgy látja, hogy nagyon nehezen birkózom meg a rám mért csapásokkal bízott feladatokkal, akkor ezt még idejében jelezheti, és egy brainstorming sessiont követően eldöntheti, hogy az áthelyezésemet, vagy az eltávolításomat javasolja. Tegnap megérkezett a papíros és egy közel 3perces meeting után az ügyet lezártnak tekintettük. Mellékesen megjegyezte, hogyha baja is lenne velem (de nincs), már akkor is késő lenne szólni. Az a szerencsém a nővel, hogy minden alkalommal kapok tőle visszajelzést, így sejthető volt, hogy nincs problémája, de azért jó volt ezt végre az ő szájából hallani. Annyira megnyugodtam tegnap, hogy hazaérve egy megmagyarázhatatlan belső remegés fogott el. Viszonylag hamar elmúlt.

folytassa voisin

Kicsit olyan hatást kelthet a sok, szomszédról szóló bejegyzés, mintha minimum egy békás kaliberű lakótelep 200 lakásos háztömbjében laknánk, de nem így van. A házban a lengyelek dominálnak, ugyanis két bérleményt ők birtokolnak. Az egyikben lakik "Misel Blancpataky", aki beköltözés után néhány nappal büszkén mesélt magyar eredetéről. Kedves fiú, minden alkalommal jól hátba veregti Tökit, amikor találkoznak. Amiért 3-nál több szót érdemel lengyel barátunk léte, annak nagyon egyszerű oka van. Lakásunkba 3 hete interneten érkezik a kábeltévé. Kaptunk hozzá sikkes kis modemet és a kapcsolatunk is azonnal wirelessé vált. Jean Jacque, a belgacom szakembere azonban installálásnál nem tette biztonságossá a connectiont, így a gép minden alkalommal elbizonytalanodik, hogy milyen kapcsolatot használjon, majd biztos ami biztos alapon egyiken sem megy fel. Manuális kattogtatás ide vagy oda, WiFi- mert így hívják, nem mozdul semerre. Nem tudom, hogy ecseteltem-e már, hogy milyen komoly számítógépes ismeretekkel rendelkezünk, így  most egyértelművé teszem, hogy semmilyennel. Nos mivel láttuk, hogy Blancpataky és John is wirelessel nyomul, azt gondoltuk többet tudnak a dologról. Jól gondoltuk.  A probléma hallatán Misel azonnal felajánlotta a segítségét. Megérkezett laptoppal, rálőtte magát a modemre, az ablakhoz állt és megmutatta, hogy adott pillanatban kb 6 ismeretlen és nem levédett kapcsolatot talál. Nem rossz. További 10 perc után helyreállt a kapcsolatunk. (szinonimákat kérnék a kapcsolatra) Mondhatni nem gyenge egy politológustól. A fáradtságáért cserébe felajánlottunk egy magyar vacsit. Majd valamikor megejtjük. Velős-pacal kizárva, mert vega.

Apropó szomszédok. Nirvánáék az egyhetes alkotói válság után új életre keltek. Minden a régi. Dobszóló, gitár, etc.

The voisins

Jó lenne most ide azt írni, hogy azért nem postoltam hetekig, mert a Maldív szigeteken nyaraltunk Tökivel. Nem így volt. Azt hiszem bedarált a gépezet. Már nem bosszant fel, ha a 3 méter szélességű járdán két ember mellett nem lehet elmenni. Az sem érdekel, ha fellöknek a metrón. Asszimilálódtam, de azért az még mindig zavar, ha a Nirvana emlékzenekar hajnal háromkor kezd  próbálni a szomszédban. Nem volt ez másként tegnap sem, így betelt a pohár. Mivel csak annyit tudok, hogy a mellettünk lévő ház első emeletén laknak, azt gondoltam az a helyes, ha lemegyek, és két "dal" szünetében felordítok, hogy hagyják abba. Így is történt. Pizsire rucit vettünk és lementünk. Nagyon hosszú, erősen improvizatív számot nyomtak, így minimum 5 percig kellett várakoznunk. Abban a pillanatban ahogy véget ért a dobszóló ordítani kezdtem angolul, hátha valaki kinéz. Meg is lett az eredménye, pillanatokon belül 4-en álltak az ablakban. Ekkor már nyugodtabb hangon ecsetelni kezdtem nekik,hogy hajnal 3 óra múlt, ami önmagában nem nagy dolog, de mivel reggel dolgozni készülök nem volna rossz, ha a fennmaradó időt pihenéssel tölthetném. Mosolyogtak és sajnálták, de a háttérben a zenekar már hangolt. Mondtam nekik, hogy közel sem olyan vicces, és az is tény, hogy nem először zörögnek hétköznap az éjszaka közepén. Kilátásba helyeztem, hogyha nem lesz kuss 2 percen belül, akkor bizony kihívom a rendőrséget. Ezt valamiért még viccesebbnek találták, mint a korábbi észrevételeimet és újra felcsendült a "muzsika". Most már szaxofon is volt, így nem csoda, ha az utcán sétáló hölgy nem hallotta a kérdésemet, amikor a rendőrség száma iránt érdeklődtem. Második nekifutásra sikerült és már tárcsáztam is a 101-et. Egy kedves női hang kívánt bon soirt. Csekély tudásomat összeszedve bemutatkoztam, elmondtam hol lakom, majd elnézést kértem és értésére adtam, hogy nem beszélek franciául. Ekkor felajánlotta a flamand opciót, amivel megint csak nem tudtam élni. Kérlelhetetlen volt, hiába mondtam, hogy én csak angolul beszélek. Megkért, hogy várjak, amíg átkapcsol egy kollégához, közben arra gondoltam, hogy igazi vészhelyzetben, már akár halott is lennék, mert senki sem értene. A kapcsolat létrejött Renével, aki a rutinkérdések után ( Melyik szórakozóhely mellet, fölött lakunk? van e pub a közelben?) végre megértette, hogy egy magánrendezvényről beszélek és azt mondta küld egy járőrt. Pár perc elteltével egy nyújtózkodó Kluzó felügyelő és egy Linda szállt ki a szakadt citroenből, amivel alig tudtak beállni egy mercinek is elegendő helyre. Felvették az adataimat és azt mondták visszamehetünk, nem lesz már zaj. És így is lett.