Ha kedd, akkor
BELGIUM!

ruháznak

Az történt, hogy átmenetileg shopaholic lettem. Amíg sátorlapokba burkoltam a testem nem volt ilyen problémám, mert a vásárlás kőkemény, frusztráló tortúra volt. Amióta viszont újra van keresnivalóm a konfekció osztályon , mintha valami megváltozott volna. Persze a komplett ruhatár havi cseréjét képtelenség szponzorálni, így kényszer szülte öröm az arab piac turkáló részlegének rendszeres látogatása. Az a policy, hogy minden alkalommal veszek egy számmal kisebbet és amikor elérkezettnek látom az időt megpróbálom. Ha jó rám, akkor ezt azt jelenti, hogy indulhat az újabb beszerzőút. Mit szépítsem? Már ismernek. Az egyik "kedvezménnyel kedveskedik", a másiknál otthagyhatom a csomagot, amíg bejárom a piacot a harmadik meg már olyasmit is megenged magának, hogy idézem: "neked, a macskaszemű nőnek félreteszem".  Ma az ő közreműködésükkel sikerült teljessé tennem a téli ruhatárat és mit is mondhatnék? Pöpec darabok, király érzés.

Ha megszáradtak felnyomok egy csoportképet...

update: Megszáradtak már jó ideje. Íme

Me(e)tAmorf

Nyolc hónap. Kb ennyi telt el azóta, hogy egy reggel másként ébredtem. A nap nincs megjelölve pirossal a naptárban, nem véstem sem a kerti fába, sem kőtáblába. Egy évet adtam magamnak. Ha nem változtatok, egyébként sem lett volna sokkal több hátra. Most, hogy jóval közelebb a cél, kicsit bátrabban nyilatkozom, mert ez az út arra is tökéletesen jó volt, hogy jobban megismerjem önmagam, a korlátaimat, és ezeken a korlátokon belül a lehetőségeimet. Amihez viszont nem kell a korlátok ismerete az az, hogy tudjam nő vagyok. Nő voltam akkor is, amikor belekezdtem, csak azt hittem ha a nemem semleges, akkor láthatatlan is leszek. De hogyan is maradhattam volna azzal a kiterjedéssel észrevétlen?

Azt mondják, hogy a hatalmas tartalékok szisztematikus felhalmozása a testünkön, a félelemből fakad és abból is táplálkozik. Érted? Táplálkozik! Milyen rohadt mód abszurd. Evidens, hogy féltem. Mindentől, de leginkább a kudarcoktól. Megesik ilyesmi, ha új és ismeretlen területre téved az ember. Még akkor is, ha esetemben ez a "terület" csak földrajzilag esik távol a preferálttól, a tény épp elég volt ahhoz, hogy kirántsa a talajt a lábam alól. Egy hatalmas, levegővel teli gömbön pedig nehéz egyensúlyozni, éppen ezért  nem is kockáztat az ember. Nálam közel 5 évnek kellett eltelnie, hogy úgy érezzem nem félek már annyira. Nem múlt el, csak már nem éreztem legyőzhetetlennek, vagy kibírhatatlannak. Abban pedig, hogy jelenleg nyerésre állok, az én szerepem a legelhanyagolhatóbb. Baromság, gondolhatod, de mi mástól akarna az ember élni, mint attól, hogy érzi, szükség van rá? Úgyhogy mozdulj, mert anyádnak, a gyerekednek a szerelmednek, a barátaidnak szüksége van rád! És ne csak akkor, ha kórosan érintett vagy. Mindig az első pár kilóval kezdődik, meg a kamuval, hogy "ura vagyok a helyzetnek".

Na, mielőtt szektát alapítanék gyorsan visszaveszek a hittérítő szövegből és megmutatom a helyzet jelenlegi állását. Voltam olyan bátor, hogy némi rendszerességet vittem bele, így több fázisban megörökítettem a nagy menetet. A beállítások, az előnytelen pozitúrák olykor azt sugallhatják, hogy kronológiailag  keverednek a képek. Pedig nem. Osszatok, az hajt!

my fingers are not "krinolins" any longer

Csak virsli klasszik. Kíváncsiságból belebújtam a jelmezbe (kosztüm), amiben az első állásinterjúra jöttem ide. Már nagy. De ami könnyeket csalt a szemebe, az mégiscsak az, hogy a rendes vérkeringés érdekében évekkel ezelőtt az ékszerdoboz mélyére került karikagyűrűm és a nagyanyai brill örökség akadálymentesen húzható fel és le. És ez jó nekem.

Purga 2.0 - csak ésszel

Már egy hete, hogy lefuttattam ezt a szoftvert magamon és csak pozitívan tudok nyilatkozni róla. Na jó, nem nyomtam hardcore-ban beöntéssel, csak szoftban nélküle, de így is több volt, mint amire képesnek tartottam magam. Az eljárásnak nincs túl sok szabálya, ugyanis enni egyáltalán nem lehet, csak inni. Abból sem mindegy, hogy mit. Csakis friss gyümölcs és zöldségleveket, teát és kávét üresen, vizet töménytelen mennyiségben és keserű sót módjával az általam már korábban is eszközölt módon.

A kezdés előtti napon felejtsük el a  diéták előtt gyakorta alkalmazott "még egy jót bezabálok" szabályt, mert az cseppet sem járul hozzá az előttünk álló napok könnyed elviseléséhez. Az eljárás 5-7 napig tart. Én kezdetben a minimálra lőttem be magam, de végül 6 napig nyomtam. Az első két nap nehéz, ezen nincs mit szépíteni, de a 3.nap megváltó volt, mert onnantól már nem éreztem szenvedésnek, sőt olyan energiák szabadultak fel bennem, amelyek létezéséről addig nem is tudtam. A keserű só ilyenkor kéne, hogy belépjen a képbe. Próbáljuk úgy intézni, hogy ezen a napon ne legyen házon kívüli elfoglaltságunk, már csak praktikus okokból sem. Tekintve, hogy méregtelenítünk előfordulhat fejfájás, de ez a kellő mennyiségű víz fogyasztásával kiküszöbölhető. Nagyon fontos, hogy a tisztítás végeztével fokozatosan, kicsi és könnyű adagokkal szoktassuk vissza a szervezetünket az étkezéshez, nehogy úgy járjunk, mint a lámák, akik azonnal magukra borítják a hűtőt!!! Célszerű akkor belevágni, amikor már valamilyen diétát egy ideje kitartóan követ az ember. Ja és az sem árt, ha van partner a balhéban, mert rendkívül motiváló lehet.

Are you in?

Talán tökéletesen elmebeteg és hamvában holt ötlet, de már egy ideje befészkelte magát az agyamba és nem hagy nyugodni, amíg ki nem bököm. Mert önző és hülye dolog lenne, ha nem próbálnám visszaforgatni valamibe azt az energiát, amit az itt kapott supportból és persze olykor a fikázásból nyerek. Fogyiblogot direkt nem csináltam, mert ez nem egy rajtam kívül álló esemény, amely külön platformot érdemelne, hanem az életemhez tartozik és úgy érzem itt a helye minden egyes, a kilókkal folytatott ütközet -még ha ez estemben fel is ér a lipcsei népek csatájával- leírásának. Szerencsére nem mindenkire növekedett rá egy kiskamasznyi súlyfelesleg, de vannak, akik a maguk 5-10, vagy olykor több kilójával is keményen küzdenek. Éppen ezért az jutott eszembe, hogy miért ne csinálhatnánk ebből a megoldásra váró problémából egy rendszeresített, kvázi szinkron blogot!? Nem lenne más dolgunk, mint hetente, vagy havonta egyszer leírni , ki-ki a saját blogján, hogy min próbált változtatni az adott héten/hónapban és bejött-e, szenvedett-e tőle, vagy az egész csak "piece of cake"? Elképzelésem sincs, hogy működne-e, de a kommentekből és az emailben kapott megkeresésekből arra a következtetésre jutottam, hogy valahol mindenki a tuti receptet keresi, amelyről nem állítom, hogy nem létezik, csak mindenkinek más és más. Persze ez nem zárja ki azt, hogy ne alkalmazhatnánk egymás jónak vélt ötleteit.  Elkezdem, aztán aki akarja beszáll, aki nem az nem. Nem ezt a hetet írom, mert most a zöldség és gyümölcsleveken kívül mindenről lemondtam, hanem mondjuk azt a pár dolgot, amitől nekem eddig működik.

1. Reggelente valami idétlen és pörgős zene szól a fülemen, amitől vidámabban és gyorsabban lépkedek.

2. A vizem mindig szem előtt van, hogy ne felejtsek el inni. (nálam ez igenis issue, mert simán ellennék 3 pohár folyadékkal egy nap, amiből minimum 2 kávé.

3. Az ebéd a napom egyetlen normális és egyben fő étkezése is.

4. Este 6 után próbálok nem enni, de ha "kríz" van akkor letolok egy joghurtot. Vagy kettőt.

5. Ha szemérmetlen módon belemarkoltam az esti sorozat-nézéshez Tökinek összeállított sós-vegyes ízelítőbe, akkor bármennyire jólesett, vezekelnem kell érte másnap.

6. Próbálom rendszeresíteni a mozgást és ezzel kapcsolatban nem a szenvedésre, hanem az utána érzett kellemes fáradtságra gondolni. (kezdetben felért egy "halálközelivel" és azért abban jó vagyok)

7. Az archívumból néha előkapok egy darabot és kitűzök egy realisztikusnak tűnő dátumot az újrapróbálásra. Ha combig akadálymentesen feljön, tovább megyek, ha nem, akkor térdből rúgom le a sarokba.

8. Nem ön-sajnálok és nem rinyálok az elvesztegetett idő miatt, mert bár segít ha időnként visszanézek, mégis előre kell haladni. Én toltam el, nekem kell helyrehozni. Most basszus. (ezt lejátszani volt a legnehezebb)

9. Fordulókon celebrálok. Nem kajával, hanem valami új itemmel. Olykor többel. Később még jó lehet sátorlapnak.

10. Minden áldott reggel ráállok arra a tetves mérlegre, mert bár több mint 5 hónapja csinálom, mégis kell a feedback.

+1 Ami nélkül a fentieket le sem mertem volna írni és az egész sokkal nehezebben menne: Feljövök ide és elolvasom a hozzászólásokat. Valamint gátlástalanul begyűjtöm az elismerő pillantásokat és mosolyokat.

Már csak egy kérdés van. "Are you in"?

Meet my Estonian friend

-Wow, looking good aujourd'hui! You've lost weight again.
-Thanks, I am doing a 5-day liquid regime and it feels great. This is the last day.
-Oh I see! Vodka, champagne whatever?
-No, I mean water,coffee, tea and fruit or vegetable juice.
-I'm bit disappointed, I thought we had something in common.

Public demand

Nos, mivel ma ragyogó napsütés van és semmi sem szegheti kedvem, úgy döntöttem kielégítem a szurkolótábor kíváncsiságát és megmutatom az átmeneti fázist. Összehasonlítási alapul a legnyomorúságosabb időszakból választottam képet. Könnyedén rá lehet jönni, hogy mikor készült, ugyanis roppant mód be vagyok kábelezve rajta. Az in progress darab pedig ma reggel, munkába indulás előtt kattintódott. Állok elébe!

A bőrömben...

Ide vallok egy nagyot, kockáztatva, hogy a szurkolótáboron kívül esetleg hozzászól néhány gyökér is, de tulajdonképpen leszarom. Leszarom, mert hosszú idő után először érezem magam kiegyensúlyozott, boldog és elégedett nőnek. Volt már ilyen, mondjuk az esküvőnk napján, amikor óriás vattacukor jelmezben ugyan, de ragyogtam, viszont azóta sem. Tulajdonképpen nem is a jelzőkön van a hangsúly, hanem a  "nőségen". A szakemberek szerint a nő akkor eszközöl drasztikus változtatást a külsején, amikor valamiféle érzelmi törésen van túl és próbál új életet kezdeni. Ez egyébként baromság. A változásra szükség van, de olykor a félelem miatt képtelenek vagyunk rá. De mitől is félünk valójában? Csak az ismeretlentől, vagy van más is ami visszatart minket? Nálam nem volt törés, szimplán új életet kezdtem. Nem volt alkalom, nem volt kitűzött dátum és főleg nem volt fogadalom. Egy reggel arra ébredtem, hogy más vagyok. Hogy nem sajnálom magam, nem félek és végre képes vagyok lépni. Egyedül, nehezen, bukdácsolva, de megyek. Ki nem állhatom, amikor anyám azt mondja, hogy "bizony az élet minket megpergetett" Egy szart pergetett, gyötört, de a beépített szemellenző hibátlanul működött. Az élet adott és elvett, mint mindenki mástól. Azon a reggelen döntöttem el, hogy nekem ne adjon, majd én elveszem. Szakítottam az évtizedes hagyománnyal és figyelek magamra. Kellemes tempóban fogyok és kezdem visszanyerni az önbizalmam. Bizonyára ennek tulajdonítható, hogy tegnap a kezelhetetlen és többnyire összefogva hordott, tonnányi súlyú, mások által  csodálatosnak mondott hajamnak búcsút mondtam és megkésve ugyan, de egy drasztikus hajvágással köszöntöttem az újévet.  Nem kellett már. Mintha azzal a sok lehulló tinccsel  leráztam volna magamról mindent, ami mázsás teherként nehezedett rám. És mondhatod, hogy öntelt dagadt picsa, de nem érdekel,mert ma nem volt ember a környezetemben, aki ne mosolyogva konstatálta volna a változás egy külső jelét, és akire ne mosolyogtam volna vissza. Szívből és őszintén. Talán a tetemes fogyás az oka, talán a haj, talán mindez együtt, vagy éppenséggel egyik sem. Talán csak én. Akár így, akár úgy egy dolog tény : Ma az égvilágon senkivel sem cserélnék. Szerintem holnap sem.

Keserű show

Thanks (for) giving

Hasadék

"Figyelj! Tudom, hogy mindig ilyenkor adod fel. Egy hónap környékén, amikor már van látható eredmény, visszaülsz arra hatalmas ülepedre és elégedett vagy magaddal, holott semmi okod rá. Azt is tudom, hogy piszok mód fáj  mindened, gyötör az izomláz, de ilyenkor menni kell tovább. És nem azért írom ezt neked, mert a barátaid nem mondják eleget, hanem mert magadtól kell hallanod. Gondolj csak bele, milyen pazar érzés, amikor reménykedve magadra próbálsz, egy isten tudja milyen indokkal megtartott régi darabot és kapsz benne levegőt, nem a hanyatt fekve próbálod felhúzni a cipzárat nem pattan le a gomb sem és nem repeszti be a fürdőszoba tükrét. Csináld, és attól egy percig se félj, hogy kiröhögnek a parkban futók, mert nem fognak. Inkább gyűjtsd be a melletted elhaladók elismerő pillantásait, ami azért jár neked, mert te akarsz tenni a sertésedés ellen. Indulj!"

Ilyesmivel turbózom magam, azért, hogy ez alkalommal ne bukjam el.  

Move your fat ass

Mióta sikerült elérnem a 4 évvel ezelőtti súlyomat, (még 6 évet kell visszamennem az  időben) azóta tudom, hogy az otthon, teljes elsötétítésben végzett wii fit tevékenység jó, de nem elég. Éppen ezért ma nagy útra indulok kispajtásaim segítségével.  Nem tudok elég hálás lenni nekik azért, hogy nem csak lélekben támogatnak, (ami szintén nagyon sokat segít) hanem tettekkel is. Nehéz lesz, fájni is fog, de majd rutinná válik és egyszer talán lefutok 2-3 kört a parkban. Addig pedig eröltetett menetben rovom majd a köröket. Ha nem tudnám tapasztalatból, hogy milyen frusztráló, ha akár indirekt módon is de lekövérezik az embert, akkor küldenék egy meghívót az összes korpulens kollégámnak, hogy csatlakozzon a JRG sportklubhoz.

Fogyókúra

A minap egy érdekes táblázatot láttam egy otthoni napilap májusi számában arról, hogy bizonyos házimunkák illetve a szex során mennyi kalóriát éget el az ember.

orgazmus:112, színlelt orgazmus:420-hoppá! ablakpucolás:150, takarítás 250. Az persze nem derül ki a táblázatból, hogy darabra, vagy órára hivatkoznak az értékek. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy elméletben egy jól karbantartott, otthonára igényes asszonyka nem lehet túlsúlyos. Ha napi kettőt színlel az ablakpucolás és a porszívózás között, akkor meg pláne nem. Szerintem ezzel a táblázattal forradalmasítani lehetne a fogyókúraipart.