Ha kedd, akkor
BELGIUM!

retour

A búcsúbuli a kéretlenül hozzánk csapódó, kellemetlenkedő lány "mikor pörgünk"-jellegű bekiabálásai ellenére is remekül sikerült. Sajnálom, hogy valamiért annyira higgadt bírtam maradni, hogy csak aknamunkájának második órájában hagyta el a számat a "figyelj, neked nem kötelező ám itt lenned"-mondat, de ez épp annyira volt hatásos , mint amilyen hosszan érlelődött, így végül a sörösüvegét magasba emelve távozott. Szóval a távozás annyira jól sikerült, hogy a tervezettnél pontosan egy nappal később jöttünk vissza és így volt egy napunk dinnyeföldeset játszani, ami mindkettőnknek nagyon jólesett.

Most újra itthon. A növényállomány Széppár néni gondoskodását javarészt túlélte, de már indulás előtt számoltunk az óhatatlan veszteségekkel, így nem kellett könnyeket morzsolnom a bambusz elsárgult levelei fölött. Égig ér viszont a fű, így sokkal nehezebb észrevenni az alatta megbúvó vakondtúrásokat...

Azért se...

Olyan multimédia cornert rendeztem be anyámék hálószobájában az erkélyajtó mellett (itt a legjobb a vétel), hogy az év 365 napján el tudnám viselni. Ők bizonyára nem, de mivel előőrsként már tegnap lementek a "birtokra", gátlástalanul és főként büntetlenül pötyöghetek innen. De nem erről akartam mesélni, hanem , hogy divatos kifejezéssel éljek, a wellness hónapról. Mert ez bizony az. A rideg belga őszben majd jó lesz visszagondolni ezekre a hetekre, amikor spongyaként szívjuk magunkba a szeretetet, amit mindenkitől kapunk, akivel csak találkozunk. Legyen szó akár régi, vagy új barátokról. Ez az egyik pozitívuma az emigráns létnek. Az érzést hosszú hónapokon át magadban tartva kuporgatsz, és aztán eljön az idő, amikor kiadhatod, azoknak, akik generálják. Cserébe te sokkal többet kapsz. Talán éppen elegendőt ahhoz, hogy kihúzd a következő találkozásig.

Ismerem magam. Tudom, hogy Hegyeshalomig lepereg majd a hónap filmje százszor is, a Bécset elkerülő körgyűrűre érve talán már fel is száradnak a könnyek, és a pöchlarni kijáratot jelző tábla mellett elhaladva görbül majd először fölfelé a szám. De  amíg Passauig elérünk milliószor fordul majd meg a fejemben, hogy visszaforduljunk. Regensburg, az már a félút, nekem a senkiföldje, onnan már csak egy irány van. Az az a pont, ahol a kínzó vágyat ha nem is felcseréli, de egy időre feledteti a kíváncsiság. A kíváncsiság, hogy mi lesz otthon, hogy mekkorára nőtt a fű és a bokrok, hogy vajon mi változott a távollétünkben. Aztán amikor hazaérve újra végignézem az ezernyi fotót, akkor rájövök, hogy semmi sem változik. Hogy "azért se változunk" és lehet, hogy ez így van rendjén.

De addig még van egy hetünk, sok-sok találkozással és egy búcsúbulival.

rendhagyó

Balatoni bejegyzés még nem volt, de itt lenni ultimate fun és ezt mindenképp világgá kell kürtölnöm.  Nyuszi Tirpi és Májki ma hazament és ezzel a háromnapos bulit felváltotta a nászút. A csopaki strand este 7 után szabad. Töki egy közeli kandeláberre támaszkodva épp a tihanyi apátságra zoomol én pedig egy padon ülve próbálom szavakba önteni az érzést. Nem lehet. Itt lenni kell, ha napokra is, de élni kell. A platán tövében kevésbé ér az eső a megszállott blogger pedig egyébként sem tágít, max elmenekül a lángosos sátra alá,  ahonnan aztán nincs kiút, még akkor sem, ha elmossa az eső.  Szeretek itt...

King of my castle

Lehetne akár ez is a hétvége tanulsága. Nem szeretem, ha a saját otthonunkban egy vendég megmondja akár nekünk, akár a többi vendégnek, hogy mit csináljon. Itt egyetlen szabályrendszer van érvényben, azt pedig mi diktáljuk Tökivel. Tudom, hogy ez nem demokratikus, de leszarom. Nem plenáris ülésre, hanem egy könnyed délutánra szólt a meghívó, és igen, ha az emberek beszélgetnek, akkor megesik, hogy egymás szavába vágnak és nem külön-külön, egyenként kétperces hozzászólásban ismertetik az álláspontjukat az adott témában, de ez nem feltétlenül egyenlő a tisztelet hiányával. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy  hülyén kellett magam éreznem az otthonomban és csak azért nem szóltam be, mert a neveltetésem nem teszi ezt lehetővé. Kicsit viaskodott ugyan bennem az átmenetileg elvesztett komfortérzet iránti vágy  és a gyerekszoba, de végül a békesség kedvéért előbbiről kénytelen voltam lemondani. Soha többé nem teszem, mert ahogy a mondás is tartja: az én házam nem a te légvárad ...

Back to reality

Kicsit nehezen zökkentem vissza a belga hétköznapokba és a munka sem esik olyan jól, de majdcsak elmúlik. Az is demoralizáló, hogy az éves értékelés során fos pontokat kaptam, csak azért, mert nekem már van elég. Ugyancsak nem tett boldoggá, hogy a kis cellatársam majdnem belerondított az augusztusi szabadságomba, de van, amikor összejönnek a dolgok. Az, hogy kicsit félve lépek le a járdáról, csak hab a tortán. Jut eszembe, megkaptam az idézést június 14-én 10 órára, mindezt persze azután, hogy a hatóságnak egyértelműen vázoltam, hogy csak vendégségben jártam otthon. Nem tudom, hogy vajon Sancheznek is meg kell-e jelennie, de én nem megyek. Sikerült egy együttműködésre hajlandóságot mutató hadnagyot telefonvégre kapnom, aki azt mondta elég, ha egy levélben leírom hogyan történt az eset. Valami ilyesmire gondoltam. Vajon ő is?

T.  hdgy!

Alulírott Naomi Henger, folyó hó 12-től hat napon át tartózkodtam a fővárosban, melynek gyönyörűségére több alkalommal, más-más napszakban is rácsodálkoztam. Tudja van ez az emigráns szindrómám, amelyre az egyetlen gyógymód, ha láthatom a várost és benne azokat, akiket szeretek.
A baleset reggelén a régi kis pajtásaimat látogattam meg a Nádor utcában, ahonnan 13:02-kor távoztam egy aprócska zsákkal, amelyben színes madarak lapultak és reméltem, hogy valakinek kicsit később majd örömet okozok vele. Ez volt az egyetlen nap, amikor értékelhető volt az időjárás, sőt a belga klímához szokott szervezetemnek még meleg is volt, így vásároltam egy palack, jégbe hűtött, evian típusú ásványvizet, majd a Deák tér felé vettem az irányt. Elégedetten lépdeltem és a gyalogátkelőnél, ahogy az szokás megálltam, majd  vártam, hogy a lámpa zöldre váltson. Váltott. Én pedig mint a rendíthetetlen ólomkatona, folytattam volna a menetelést, de egy sötétzöld, Mercedes típusú személygépkocsi ebben kegyetlenül meggátolt. Ekkor 13:16-ot mutatott az óra. Szóval szép nagy csattanással pattantam le az autó oldaláról, amely szerencsére nem jött olyan gyorsan, mint amennyire gyorsan jöhetett volna, végül is neki már piros volt. Nem tudtam, hogy ilyenkor mi a teendő, de amikor a fekete, hatvan körüli hölgy kiszólt, hogy : " I am sorry" és tovább akart hajtani kicsit elöntötte az agyamat a vörös köd és az autó ajtaját feltépve közöltem, hogy " Hey blind bitch!  You are not going anywhere." Állt ott még egy hölgy, a lányával, akiről mindenképp fontosnak tartotta elmondani, hogy orvosnak készül. A kis wannabe medika pedig kioktatott, hogy ne beszéljek ilyen otrombán, nem látom, hogy az anyósülésen a néni mindjárt rosszul lesz!? Ettől, ha lehet kicsit még idegesebb lettem, de mondtam neki, hogy ha már orvosnak készül lássa el a nénit, én meg majdcsak elleszek az agyamba gyűrődött méhemmel. Édesanyja a védelmére kelt és egy eddig elhallgatott információt osztott meg velünk, így kiderült, hogy a kislány csak a napokban érettségizett. Nekem ettől, vagy talán a sokktól röhögnöm kellett és olthatatlan vágyat éreztem, hogy felidézzem a 17 évvel ezelőtti önmagam, aki tengerbiológusnak készül, de végül mégis inkább angoltanár lesz. Amikor túl voltam a féktelen kacagáson, akkor jött a második fázis. Leguggolva, összegörnyedve rázni kezdett a zokogás és közben a hasamat fájlaltam.

Ezen a ponton lépett be a történetbe az ismeretlen szőke hölgy és kelt a védelmemre, valamint roppant figyelmesen, a kezemben szorongatott palackból vizet locsolt egy zsebkendőre és törölgetni kezdte az arcomat. Hogy a kubai hölgy se maradjon támogatás nélkül, egy Germániába szakadt hazánkfia csapódott hozzá és jelentőségteljesen, mint egy hatóság intézkedni kezdett. Ezzel nem lett volna baj, de két dolog aggasztott vele kapcsolatban. Roppant kopasz és arrogáns volt, tudja az a fajta alkat, akit meglátva hajlamos az ember prejudikálni és beszarni. A másik, hogy nem értettem milyen minőségben van jelen, ugyanis a baleset idején nem volt a látómezőben. Nos, úgy döntöttem nem roncsizom össze a nadrágom, egyrészt mert a felsőruházatom már így is eléggé megtépázott volt- not to mention, hogy ez volt az egyik nyári favoritom- másrészt mert nagypofájú, kemény csaj vagyok. Szóval a simára borotvált fejű, sokpecsétgyűrűs, 50 körüli férfi, jött felém határozott léptekkel, eltökélten, hogy majd leoszt. "Mit cirkuszolsz, nem lett bajod, szépen továbbsétálhatsz!" Adott helyzetben a szúrós tekintetemet teljesen feleslegesen alkalmaztam volna, így csak annyit mondtam, hogy megvárhatja velem a helyszínelőket és majd akkor okoskodhat. Ettől persze pipa lett és idegesen járni kezdett az arccsontja. Próbáltam megnyugtatni, hogy nem félek tőle, de mintha ellenkező hatást értem volna el nála. Ekkor kezdtünk klikkesedni. Én a szőke hölggyel, ő pedig a kubaival. A magyar mobilkártyámon nem volt már pénz, így a hölgy készségesen felajánlotta az ő készülékét. Ezzel előadódott a klasszikus, "ha vészhelyzetben csak egyvalakit hívhatnál-ki lenne az?"szituáció. Mivel anyámat 48 órán belül nem akartam kétszer sokkolni, úgy döntöttem, hogy okosan használom ki a felkínált lehetőséget és felhívtam Annát, hogy megmondjam nem fogok odaérni 2-re, mert elütöttek. 20 perc múlva ott állt mellettem, ami roppant jólesett és sírva borultam a vállára .  A szőke hölgy időközben távozott, mert nagyon megrémült a kopasztól, a wannabe medika és az anyja pedig a helyszínelőkkel beszéltek. Ezt követően az én adataimat kérték, amit csak azzal a feltétellel voltam hajlandó elárulni, ha a tarembert eltávolítják. Ha vele akartam volna tudatni a címem és elérhetőségem, akkor megtettem volna már a helyszínelők megérkezéséig eltelt fél órában.  Röviden vázoltam a történteket, majd nem sokkal ezután engedéllyel távoztam és a nap hátralévő részét remek hangulatban, bár némi alhasi fájdalommal töltöttem. Így emlékszem vissza arra a szerda délutánra, ami ha jobban belegondolok mégis inkább csütörtök volt.

 

hit by a lunatic

Békésen, időmilliomosként sétáltam a Deákon a villamos felé, hogy odaérjek egyik találkozómról a másikra. Türelmes gyalogosként vártam a zöldet és amikor váltott, komótos léptekkel indultam volna a másik oldalra, de az első lépés után elakadtam egy szép zöld, autóban és hatalmas csattanással pattantam le az oldaláról. Elütöttek. Nincs rutinom ilyesmiben, de amikor láttam, hogy a hölgy tovább szeretne haladni , akkor feltéptem a merci ajtaját és nyomdafestéket nem tűrő hangnemben, tökéletes angolsággal küldtem el az anyjába. Nem érdekelt, hogy az anyám lehetne. Dühített, hogy keresztülhúzta a programomat, hogy elszakadt a blúzom, de legfőképp attól akadtam ki, hogy csak egy tized másodpercen múlt, hogy nem alatta végeztem. Amikor  mindezt tudatosult hihetetlen sírógörcs jött rám és a zebra mellett összekuporodva zokogtam.

Álltak még a lámpánál rajtam kívül és mind látták, hogy mi történt, mégis csak egyetlen hölgy akadt, aki a segítségemre sietett. Valaki a mentőket és a rendőrséget is kihívta. Előbbieket villamosos gázoláshoz, utóbbiakat karambolhoz, de mindkettő közel fél óra várakozás után érkezett csak meg. Láttam a mentőorvos szemében a csalódottságot, hiszen végtagok összenyalábolásra készült, helyette pedig kapott egy alhasi sérülést, ami nem tűnt komolynak. Kettőt nyomott rajtam, majd  miután nem panaszkodtam különösebb fájdalomra, utnak eresztett egy algopyrin ampullával, amit aztán húzóra letoltam.

Miután megittam a cuccot, felhívtam Annát, hogy nem fogok odaérni, mert elütöttek, ő pedig azonnal értem jött.  Oltárit ebédeltünk és a  kellemes délután végére már csak az alhasi fájdalom és a szakadt felsőm emlékeztetett a multikulti eseményre, amikor is egy osztrák rendszámú merciben utazó, brazil fekete nő, a Deák téren elüti, a Belgiumból meglepetés szerűen itthon tartózkodó Zsabókát érkezése után alig 24 órával.

Maradunk

Ha vasárnap kora este bátortalanul kopognak az ajtón az két dolgot jelenthet. Puncogó valamilyen nehéz item felvonszolásában kéri Töki segítségét, vagy Széppár néni érkezik egy updatelt anyagi követeléssel. Elképzelésem sincs, hogy vasárnapi pihenését ki mivel szakítaná meg szívesebben, de nekünk az utóbbi jutott és nem volt egyedül. Retteg a keresztkérdéseimtől, a kérdő és számon kérő tekintetemtől, így magával hozta hites urát Danielt, akinek megjelenése sokféle érzést képes bennem generálni, csak félelmet nem. Részletes, kézzel írott kimutatás a ház teljes kiadásairól, illetve a ránk eső részről, ezt szorongatta a kezében. Persze megint egy ezrest akar, egyszerűen ez alá nem tud, és talán nem is akar menni. Megnyugtattam, hogy a felét már elutaltam neki, a többit pedig 200-as részletekben fogom csepegtetni, így májusra már számításaim szerint túlfizetésünk lesz. Nem vitatkozott, viszont kérésemre azonnal felszambázott a tavalyi fűtés és melegvíz fogyasztásunk részletes kimutatásáért. Fejlődünk! Gondoltam gesztust gyakorolok és megkínálom őket egy kis borpárlattal, de emlékeztek még a februári dugulás elhárításának napjára, amikor Széppár bácsi a hidegben lelkesen iszogatta a kóser szilvát, majd alig talált fel az emeletre. Nem kértek, viszont ha már itt voltak, gondoltuk feldobjuk a kérdést, ami már egy ideje foglalkoztat minket. Mi történne, ha szeretnénk a garázst a lakáshoz "ütni" ugyanis csak egy vékonyka fal választ el minket tőle, tulajdoni hányadunkba pedig így is, úgy is beleszámít. Nem ellenkeztek, persze majd minden tulajdonosnak hozzá kell járulnia, de elméletben lehetséges, ha megőrizzük a "faszád" jellegét, illetve ha a terveket a commune jóváhagyja. Hm, el kell gondolkodni, hogy vajon mennyiben lehet egy ilyen móka, mert ha nagyon sok, akkor mégis inkább a továbblépést kellene fontolgatni. Bár mióta elkapták a lövöldöző marokkói pasit, azóta ismét szeretünk ebben a kerületben élni. Úgyhogy keresek én egy "arsitekt" és Ericet is megkérdezem, hogy felújításra mennyit és milyen kondíciókkal adnak.

Szarok az univerzumra

Nyolc hónapja nem voltam otthon. Úgy kell nekem ez az egy hét a családdal és a barátokkal, mint egy falat kenyér, de a rohadt univerzum összeesküdött ellnem. Már két napja érzem, hogy cisztarobbanás lesz hamarost, ami sok szembpontból nagyon jó, viszont utazni nem igazán előnyös ilyenkor.  Mindegy, leszarom. Tegnap éjjel megtámadott valami kórság , úgyhogy bedugult, ám szakadatlanul csöpögő orral és tátott szájjal vergődöm. Ez sem érdekes, tolom az Ibuprophent, meg a C-1000-et és persze az Amol cseppet, amelynek gyógyító erejét anyosomék kábé annyira túlmisztifikálják, mint Costas Portokalos a Windexét (Big Fat Greek Wedding). Na most ha ez így együtt nem volna elég, vagy kellőképpen elkeserítő, akkor addjuk még hozzá a reggel óta szakadó havat, amely teljes mértékben bizonytlanná teszi a hazautat, amit egyébként zokszó nélkül kibekkelnék még  az alhasi görcs és takonyfolyam ellenére is. Talán ma meghúzom a házipáleszt, belövöm a wii fit-et egy durva, kb 1000 kcal elégetésére alkalmas kétórás programra és jöjjön, aminek jönnie kell. Szeretném, ha teljes lenne a nyomi pack, és szombatra már járni sem tudnék az izomláztól. Akkor jöhet a chaise roulante, meg a priority check-in.

 

Boldogok a fűtés szerelők...

Mosogatni készültem a vasárnapi ebéd után, de nem volt meleg víz. Amint megosztottam az információt Tökivel, ő pánik szerűen a radiátorhoz rohant, majd közölte, hogy fűtés sincs.  Pompás. Kicsivel később felszambáztunk Széppár nénihez, hogy megosszuk vele a remek hírt. Meglepett arcot vágott és lekísért minket a földszintre, ahol mindhárman sajnálattal konstatáltuk, hogy nem duruzsol a kazán. Mi leléptünk, mert uzsonnára voltunk hivatalosak és visszatérve ez az üzenet fogadott minket, diszkréten a postaládák fölött elhelyezve:

Ez annyit tesz, hogy ma hálózsákban alszunk és fürdéshez vizet forralunk.  Hello Belgium! Üdv XXI. század! Bite me Széppárnéni!

Te hogyan csinálod?

Egyikünknek sincs ruha-fétise, de van néhány kedvenc cucc, amire rákapunk és ronggyá hordjuk. Van egy kétajtós szekrényünk és egy-egy pici beépített szekrény a fürdőben és a hálóban. Ezekkel gazdálkodunk és természetesen a téli és nyári holmikat mindig rotálom. A fürdőszobai háromszüg alakú leválasztmány, amit fentebb szekrénynek tituláltam, elnyeli az összes ágyneműt, törölközőt és konyharuhát, így a ruháinkat a többiben kell elhelyeznem. Ma rendrakós és kidobálós kedvem volt, így nekiestünk a holmijaiknak. Töki pár perc alatt egy hatalmas gúlát generált a 200x160- as ágyunkra és megkezdődött a selejtezés. Két óra leforgása alatt létrehoztunk egy kisebb és egy nagyobb halmot. A kisebb, kb 30 kg-os kupaccal megtöltöttük a hatalmas szennyes tartó kosarat és begyömöszöltük a kocsi hátsó ülésére. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a csomagtól nem lehetett kilátni. Még az a szerencse, hogy csak a két utcányira lévő ruhás konténerig kellett menni. Ott aztán szépen 4 körben elnyelte a bedobó nyílás az összes, számunkra feleslegessé vált, de mások által még használható holmit. Ezekből a gyűjtőkből ugyanis az oxfamhoz és a petit rienhez kerülnek a ruhák, onnan pedig a rászorulókhoz. Pár órával később elégedett hajtottam be a szekrények ajtaját. Minden vigyázzállásban sorakozik és végre nem kellett semmit úgy rendeznem, hogy "amiket nem hordunk, az alulra". Elfáradtam, de elégedett vagyok, és elhatároztam, hogy ezt minden alkalommal megcsinálom, amikor helyet cserél a téli és a nyári kollekció. 

Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy reggel a konyhaszekrényből is kipakoltam mindent, letöröltem a polcokat, kidobtam érintetlen csomagolású 2007-ben lejárt őrölt paprikát, avas diót, kővé merevedett vanilliás cukrot és szégyenlem magam mélységesen, mert rendkívül pazarlóan élünk. 

Boldog

Ma délután 2-kor a főnököm és én, kiértékeljük a tavalyi munkámat. Ő ad nekem érte pontot, én megköszönöm. Mindegy hogy mennyit ad, nem hiszek a pontversenyben. Ennél sokkal többet jelent nekem , hogy él ezen a bolygón egy ember, akinek ma én leszek a születésnapi meglepetés és tudom, hogy ez lesz neki a legszebb ajándék.

Elképesztő, hogy anyám is képes volt két hónapon át teljes titokban tartani az érkezésem. Annyira kíváncsi vagyok apám arcára. Vajon olyasmi érzés lesz, mint amikor egyszer egy 16 hónapos útja után váratlanul becsengetett egy szombat délelőtt?

Hangulatjelentés

Békés csütörtök esténk van, megnéztünk egy klassz kis filmet, most pedig épp a szépséges laptopunkat birizgálom miközben Töki a kiszínezett nappaliban Best of The Cure-t hallgat.  Szeretem. A Cure-t is. Most épp ez megy.

 

Makeover

A flamand csatornákon az egyetlen nézhető program a 6o minutes makeover, ami egyébként az angoloknál megy, az ITV műsorán. A különlegessége abban rejlik, hogy egy designer és 15-20 lelkes asszisztens egy óra alatt szarból várat épít 3-4 szobát teljesen átalakít. Villámgyorsan tapétáznak, burkolnak és lakberendeznek, hogy azután sokkolják a tulajt a pazar látvánnyal. Ebben a műsorban találkoztam először a feature wall kifejezéssel, ami annyit tesz, hogy az adott szobában kiválasztanak egy falfelületet és azt valami exotikus tapétával, vagy nagyon bátor színnel fedik be. Innen és a casaban vásárolt párnákból jött az ötlet, hogy fessük a nappali falát kellemes zöldre. Szóval mint a nagyok, csak éppen egy designer és 15-2o asszisztens hiányában magunk foktunk munkába. Két este alatt elkészült a fal és annyira belelkesedtünk, hogy a tv-nek és hi-finek helyet adó szentélyt is beszíneztük. Íme, ilyen volt előtte  a nappali és ilyen lett utána. Én rendkívül elégedett vagyok az eredménnyel és lassan Töki is kezd vele megbarátkozni. 

Otthon voltam 1.

Van abban valami kínzóan gyönyörű, amikor a gép sűlyedni kezd és lassan kirajzolódik Budapest madártávlatból. A fények, a kanyargó Duna és minden, amitől szép ez a város. Föntről néma és káprázatos. Perszehogy az ablaknak támasztott arcomon gördültek le a könnyek. 8 hosszú hónap után újra otthon. Ez volt talán a legszebb otthon töltött hetem. Igaz, hogy bizonyára megint akadt, akit távolmaradásommal megsértettem, és olyan is aki többszöri időpontegyeztetés után sem volt rám kíváncsi, de ez már nem lesz másképp. Hogy mitől volt mégis szép? Mert tele volt békességgel, szeretettel apró és nagyobbacska csodákkal. Szereztem meglepetést egyszülő apámnak és anyámnak. Ettem isteni töltöttcsirkét és medvehagyma krémet. Anyámmal karöltve tekeregtem a piacon. Láttam a birtokot és a rajta álló házikót. Találkoztam ismerősökkel és ismeretlenekkel, akik a találkozás után mégis inkább ismerősnek tűntek. És csak úgy, kaptam egy hatalmas, házi készítésű túrótortát. Sírtam, nevettem, csalódtam, kellemesen is...

kisantant

Kényelmesen baktatok haza a munkából és látom ám, hogy Xavier kocsija tárva nyitva, de ő maga sehol. Aztán a lépcsőházhoz érve, a kis tároló előtt hallom ám, hogy veszettül nyomja, "putain, merde, connard" hogy csak az  általam ismerteket említsem. Mióta a level hármat abszolváltam iszonyú késztetést érzek, hogy használjam is a franciát így azonnal beszélgetésbe elegyedtünk. Ő erölteti az angolt én meg hát eröltetem a....Kérdezem mi baja, mire elmonyja, hogy elege van már abból, hogy a kis kecseg Belapire bácsi mnidig az ő pincerekesze elé teszi a bringáját, úgyhogy most gondolt egyet és áttolta a kerti szerszámok és a villanyórák szekrényébe. Lesz meglepetés, amikor a kisöreg reggel keresi a drótszamarat. Ha már indulatban volt, gondoltam megkérdezem elégedett-e a ház managementjével, mert én nem. Hamar kiderült, hogy ő sem, úgyhogy azonnal meghívtam a startégiai és szocializálódási szempontból is egyaránt fontos puncogós vacsorára.

Otthonról haza

Tegnap este 19:07-kor begördültünk a Macskák utcába és ugyanabból a lendületből tovább is hajtottunk a bangladeshi kis pajtásunk által üzemeltetett vegyesboltig. Tettük ezt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy bagettre tegyünk szert és ne magában kelljen ennünk az anyám által csomagolt isteni kovászos uborkát. Visszafelé másik úton jöttünk, így hátulról közelítettük meg a Villa Monte Carlot és ekkor ért az első sokkhatás. Az április 29 óta tátongó aknát újra befedték, ez alkalommal a szabvány méretű tetővel. Egyetlen blokktégla akadályozta csak a felhajtónkra való beállást, melyet a száradás idejére helyezhetett oda a mester. Nem tudom, hogy szülinapi ajándék volt-e, de isten áldja Széppár bácsit a gyors ügyintézésért. Bizonyára el kell telnie valamennyi időnek míg újra a felhajtóra merek parkolni, de ez legyen az én gondom.

Itthon aztán kicsomagoltuk a hazai könyváruházak teljes készletének minimum 1 %-át valamint azt a 27 db dvd-t amelyet az unalmas belga hétköznapokra szereztünk be. Éjfélkor már ágyban volta, ugyanis kicsit megviselt az út, melynek  izgalmas részletei mindenképp megérnek egy-egy bejegyzést.

Élünk

Nürnberg alatt 3 órát dugóban ülni , illetve lépésben haladni kicsit sem fasza. Különösen 36 fokban nem az. Tökéletes volt az időpont kiválasztása, hiszen a hihetetlen meleg front szinte velünk egyszerre vonul át Európán. Hétfőn délután kettőre értünk a ház elé, besakkoztam a kocsit. Este volt család újraegyesítés, zengett a Tabán a vizslacsalád csaholásától. Mi pedig hihetetlenül boldogok voltunk, hogy ott sétálhattunk, ahol már két éve nem. Jó itthon. tegnap Janxikánál háltunk ma pedig J-nél vacsiztunk és itt is ragadtunk. Ja, és ha semmi mással nem kínálnak az elkövetkező két hétben csak görögdinnyével, lecsóval és kovászos uborkával, akkor sem unom meg soha.

Látom, hogy távollétem alatt bebuktam az őszinteségi versenyt. Nem volt módom kampányolni, de jó ez így! Anyázásban simán vertem volna a mellém kisorsolt ellenfelet, ezt azért mondom ilyen könnyedén, mert már sosem fog kiderülni.

Excavation

A garantált zombi külső elérésez tuti receptem van. Miért is tartanám meg kizárólag magamnak? Íme.

A terv

Lehetőleg az ültetési szezon utolsó napjaiban döntsd el, hogy versenybe szállsz a "környék kiskertje" címért. Ezután válassz egy kertészetet, ahol a piaci ár tizedéért vásárolhatsz bokorcsemetéket. Előzetes mérések és az ezt követő sokk után, kipirult, vidám, "dejó vásárt csináltam" arccal, vedd meg a 200 darab palántát. Közben semmi esetre se gondolj arra, hogy nem vagy elég jó kiskertész. A rutintalanságból adódó bizonytalanság sohase kerítsen hatalmába, viselkedj úgy mintha világ életeedben ezt csináltad volna. A kert színesítése érdekében végy virágzó növényeket is, azok helyére, amit a jószándékú szomszéd a fűvel együtt lenyírt. Ha mindez megvan, már csak párszáz liter kerti földre lesz szükéged, hogy a csemeték alá teríthesd.

Az időpont kiválasztása

Ha erre van lehetőséged, akkor szerencsés vagy, ha a szezon utolsó napján déli 12-kor kezdesz ültetni, mint a vérprofik, akkor bátran nézz szembe azzal az aprócska ténnyel, hogy az időjárás épp kétszáz éves rekordokat döntöget és 28 fok van. Ha ketten csináljátok a melót, akkor célszerű egyfős csoportokat alakítani. Az egyik ás, a másik ültet. Vigyázz melyiket választod, mert a szépnek és egyenletesnek látszó talaj meglepetéseket rejthet és könnyen csaphat át egy laza kis ásás régészeti feltárásba.

A folyamat

Amikor  a féltéglák, a sóder, az elszakadt gyöngysor és kitudja kinek a lábszárcsontja is előkerült a földből, akkor megkezdheted a palánták lehelyezését. Egyáltalán nem olyan ciki, ha az előírt 20 centis közök tartásához kezdetben a mérőszalagot hívod segítségül, csak előtte győződj meg róla, hogy egyik szomszéd sem figyel röhögve a függöny mögül. Ha későn veszed észre az sem nagy gáz, mert álszent módon úgyis a hüvelykujját fölfelé tartva próbál megerősíteni téged abban a tévhitben, hogy jól csinálod. A második méter után mindenképp vedd fontolóra, hogy nyomorék térded alá kispárnát teszel. Hidd el, a komfortérzet fontos.

Az ültetésre váró 41 méteres sávot mindenképp osszuk föl szakaszokra, hogy egy-egy etáp végéhez érve elégedetten jutalmazhassuk magunkat a remek munkáért. Észre fogjuk venni, hogy az első szakasz hosszúsága minimum a duplája, ha nem a többszöröse az azt követőknek. Két óra ültetés után, optimistán tekintsünk a jövőbe, és a "hatra kész leszünk" ideológiában bízzunk egészen negyed hétig. Nyolc körül már eluralkodhat rajtunk a pánik és a "na húzzuk bele, még egy fél óra" buzdító szavakat már mi sem gondoljuk komolyan. A 150. csemete lehelyezése után dobjunk el mindent és buzgón kezdjünk imádkozni segítségért. Társunk, aki szintén a kiszáradás és az éhenhalás küszöbén áll, ugyancsak kezdi elveszteni a lelkesedését így húzzuk el előtte a mézes madzagot, " megyek vacsorát csinálni" felkiáltással és tűnjünk el a konyhában. 10 óra tájban jelezzük, hogy kész a vacsora, és az idegösszeomlás szélén lévő társunkat mentesítsük az utolsó hat csemete beültetése alól, miután esdeklő tekintettel és remegő ajkakkal kér minket: "Kicsim, nem dugnád le ezt az utolsó hatot?"

Az eredmény

Ha jól csináltuk már sötét van, így nem lehet  látni , hogy milyen hibákat ejtettünk az ültetés során. Elégedetten, a munkában megfáradtan fogyasszuk el a vacsorát, majd később,az éjféli fürdőzés során vegyük számba a sérüléseinket, hisz adott pillanatban ez lehet a legnagyobb gondunk. Az még csak véletlenül se merüljön fel, hogy a kis kerti akció után napokig úgy járunk majd, mint akin átgázolt egy regiment. Különösen szerencsétlen véletlen, ha az is kiderül, hogy hangyaboy amiben térdeltünk közel nem volt olyan ártalmatlan mint amilyennek kinézett. Szélsőséges esetekben reggelre a zokni vonalától egészen térdig apró vörös pöttyök boríthatják a lábunkat, melyet később orvosi javaslatra napokig kenegethetünk. A kert sok mindenre megtaníthat minket, többek között arra is, hogy jobbik felünk allergiás a hangyacsípésre.

Jardin-Green grass of home

Mióta beköszöntött a tavasz rendszeresen tevékenykedünk a használatunkban lévő földdarabkán. Boldogan fantáziálunk a jövőről, amikor majd minimum 90 centi magas (?) sövény védelmezi a privát szféránkat és a hálószoba ablaka előtt aprócska sziklakertbe ágyazva megbújik a pöti tó néhány vízililiommal, . Addig viszont még rengeteg teendőnk van, így minden hétvégén, Bálint gazdát is megszégyenítő kerti tevékenységekben próbáljuk ki magunkat. Pontosan két héttel ezelőtt vetette el Töki a fűmagot a kert egy jelentős részén. Nagy körültekintéssel szórta be a kb 100m2-es felületet majd előírás szerint némi földdel fedte be.

Az ezt követő napok várakozással vegyes izgalommal teltek. Minden áldott nap térdre ereszkedtem, hogy megnézzem akad-e mag, ami a nap sugarainak és az esténkénti locsolásnak köszönhetően végre kipattant, gyökeret eresztett és alig várja hogy milliónyi kis társával együtt nemsokára sportgyepnek nevezhessük. Nem, nem a következő foci vb megrendezésére pályázunk, pusztán házi kedvenceink miatt gondoltuk, hogy a sportgyep jobb lesz, mint a hagyományos. És láss csodát, hétfőn, mint egy gongütésre, megjelentek a törékeny kis szálak. A várakozás időszakában, sőt még most is kerüljük a kert frissen vetett részét és nem engedjük oda a kutyákat. Nem így a szomszéd, aki életében nem engedte még be annyiszor a kis bullterrierjét a kertbe, mint az elmúlt két hétben. Nem baj, a gyep erős, mi kitartóan locsolunk és a szálak rendíthetetlenül sorakoznak. Az már csak hab a tortán, hogy a decemberben ültetett japán kard most már kb fél méter magas, a hortenzia újra életre kapott, a levendula virágzik és a gyöngyvirágnak is jó helye lehet, mert növekedésnek indult. Nagy dolgok ezek, ha figyelembe vesszük a tényt, hogy tulajdonképpen nem akadt eddig olyan, a használati utasítás szerint is igénytelen szobanövény, amit ne tudtam volna néhány hét leforgása alatt könnyűszerrel megölni. Most pedig 2 bambusz, 3 pálma, 1 flamingó, 1 fikusz benjamin, 1 ismeretlen típusú, de mutatós növény, valamint 1, fél év után a halottaiból feltámadó papirusz büszke gazdája vagyok. Az ablakládákba ültetett pistikéről már nem is beszélek, mert az egyenesen "anya szeme fénye".

Nem lenne kerek a történet a kert új lakója, a kisvakond nélkül. Van egy 3 méteres szakasz amin közlekedik a lelkem, ezt onnan sejtem, hogy kb ekkora távolság van a rendszeresen felbukkanó túrások között. Az első alkalommal még csak mosolyogtunk és leromboltuk a kis várát. Aztán a küzdelem kezdett egyre ádázabb lenni és kapcsolatunk a kis lakóval annyira elmérgesedett, hogy bennem már egy pillanatra a drasztikus megoldás lehetősége is felmerült. Csak egy pillanatra, mert azt mégsem tudnám elviselni, hogy a kis undok méregtől pusztuljon el. Szerintem megérezte, hogy kihúzta a gyufát, mert 3 napja színét sem látni.

Itt már azt hihetné az ember, hogy mint a mesékben minden jóra fordul, de nem lenne belga a történet egy jó szándékú ex-szomszéd nélkül. Történt ugyanis, hogy tegnap Monsieur Natis erre járt, és jobb dolga nem lévén nekirontott a fűnek. Mindannyiunk szerencséjére még időben észrevette, hogy a frissen kibújt szálakat nem kell megtépázni, de a kert többi részét végigszántotta. Nem kímélte az ablak alá ültetett azáleát sem. Ami tegnap még bimbózó kis bokor volt, ma már csak egy, a földből kiálló kóró. Nem is értem, hogy Töki miért nem köszönte meg neki a beavatkozást, amikor este hazaérve az önjelölt gyepmester büszkén, hálát remélve újságolta neki, hogy rendbe tette a kertet. Ja, amolyan belga módra. Hát Merci uram!

Tiszta udvar, rendes ház

Régen, amikor ezt a feliratot láttam házakon, mindig felmerült a kérdés, hogy ezt vajon szakértői bizottság adományozza, vagy a tulaj simán megveheti a boltban, mint a "Vigyázz, a kutya harap" táblát". A kérdést kb 20 évre eltemettem, de tegnap újra felmerült, hogy ha létezne ilyen bizottság, akkor joggal nominálhatnék. Vasárnap ugyanis olyasmi történt, ami még soha. Fél 7-kor kidobott az ágy. Először azt gondoltam, hogy ez nem lehetséges és minden erőmmel azon voltam, hogy visszaaludjak, de 20 perc próbálkozás után feladtam.

Szomszédokra és családom többi tagjára való tekintet nélkül 7óra 12 perckor üzembe helyeztem Inezt, miután jelentős adag sötét színű szennyest tömtem bele. Épphogy 5-öt fordult a nyomorult dob, amikor Töki -aki még ágyúdörgésre sem ébredne fel- megjelent a hálószoba ajtóban és megkérdezte, hogy úgy egyébként észnél vagyok-e? Értettem a célzást, és kikapcsoltam a gépet, majd egészen 8-ig nem is indítottam újra. Rettenetesen elszántnak éreztem magam, mint amikor az ember valami oltári nagy dobásra készül és nagyon magabiztos. Melegítőbe bújtam, felkaptam a bakancsom és kezembe vettem a gereblyét, melyet előző nap vásároltunk néhány karácsonyi dísszel és a növényi hulladék tárolására alkalmas, zöld szemeteszsákkal együtt a Bricoban. Emlékszünk még a kertnek csúfolt 40x8-as körszeletre, amelyen 3 óriási nyír tündököl. Úgy gondoltam, hogy a falevelek összehúzása és zsákba töltése nem vehet igénybe többet mint 1,5 óra. Csak 3 óra elteltével éreztem azt, hogy újra kéne gondolnom a kertrendezési koncepciót, de akkor már visszafordíthatatlan volt a folyamat.  A rutinosoknak biztos nem kell mondanom, de a levélszedésben az a szar, hogy nem lehet két ütemben csinálni. Vagy egyhuzamban kisöpröd a kertet, vagy másnapra szétfújja a kupacokat a szél. 12 körül jártunk , amikor a hatodik zsák megtöltése után végre felébredt Töki, a felmentő sereg. Már csak a garázs előtti kis terület várt feltárásra, de úgy éreztem hogy, ha még egyet kell mozdítanom a gereblyén hát meghalok. Hiába, nem vagyok hozzászokva. Mint ahogyan ahhoz sem , hogy válltól lefelé béna legyek. Fél tubus richtofitnek köszönhetően ma reggel már újra tudtam mozgatni a karom, de ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy már nem fáj.

Ma kulátlan a lakás

Ha maga a belga trónörökös érkezne hozzánk látogatásra akkor sem lehetne nagyobb tisztaság. Makulátlan az egész lakás, enni lehetne a padlóról. Anyósék holnap este érkeznek. Miért is választottak volna másik napot, amikor otthon holnap egy csomó hely le lesz zárva a a gyorsforgalmin is korlátozások lesznek és ha ez nem volna elég akkor még a légtérben is lehet forgalmi fennakadás. De megmondom őszintén ez most a legkisebb para, holnap ugyanis nagyon nehéz napom lesz. Reményeim szerint minden eldől. Délelőtt baráti kávézás keretében beszéljük meg a részleteket, délután pedig darabokra tép majd a jövendőbeli exfőnököm. Na amikor erre a részre gondolok görcsbe rándul a gyomrom. A részleteket majd elmesélem, de szorítsatok, hogy ne bukjak ki nagyon...

Ollókezű Edward

Szombaton végre kertészkedésre alkalmas időjárás volt.  Rajtam kívül még sokan döntöttek úgy a lakónegyedben, hogy levágják az égig érő füvet és délután 2 körül szinte egyszerre bőgtek fel a motorok. Én röpke 4 óra alatt végeztem a házat övező kerttel. Közben Széppár bácsi folyamatosan rajtam tartotta a szemét. Hol az egyik erkélyen öntözött, hol a másikon barkácsolt és közben leintegetett, hogy rendben vagyok-e. Miután végeztem, gondosan letisztítottam a masinát kívül belül, még a késéről is eltávolítottam a bedarált giliszta és csigamaradványokat, majd ugyanebből a lendületből kitakarítottam a lakást. Már rettenetesen várom, hogy megérkezzen az új kanapé, amit akkor vettünk amikor függönyért indultunk a kirakós áruházba. Szép darab, bőr és szeptember 26-án szállítják.

Más. Romano doktor egy kedves, 50 körüli pasi. Gyönyörű helyen lakik, ami persze baromi messze van tőlünk, pont a város másik végében. Mindegy, nem késtem 8.30- kor a váróban toporzékoltam. Pár perccel később már a gondjaimról faggatott. Vérvizsgálattal kezdünk. Kb 40 dolgot keretezett be a laboratóriumnak szóló "ajánlásban". Én mindenesetre megkezdtem életem n+ 1. fogyókúráját, amelyről soha többé nem írok itt. Legyen annyi elég, hogy a sok diabetikus cucc között a Weightwatchers sonka annyra light, hogy nem lehet kivenni a dobozból sem.

"Végetek rüszük!"

Pocsék napom volt ma a gyárban. Olyan dolgot kellett szőnöm amihez még szükség lett volna további három rokkapergető közreműködésére, így a határidőt természetesen nem lehetett tartani. Mindennek tetejébe 4 körül leállt a rendszer. Nem baj, nem para én már fél lábbal a zsírban vagyok. Még 48 óra és beüt a számmer holidéj, ahogy balra lentebb Cliff is megmondta.

Idősebb zsanerációról jut eszembe! Széppár néni ma lenyírta a füvet a kertünkben. Jobban mondva a közös kertben , amit mi használunk. Még pontosabban fogalmazva engedélyt kért Tökitől, hogy kerti munkát végezhessen. Csak miheztartás végett közölném, hogy természetesen nekünk kellene rendben tartani a kertet, de egyelőre még a lakással is nehezen boldogulunk. A csiszológéppel pedig kicsit durva lett volna nekimenni a fűnek. Nem akarok nagyon elmenni ezen a brico vonalon, mert lassan már egy sima "párkánygyalus" keresésre is ezt az oldalt dobja ki az engine. A lényeg, hogy ma készültek pillanatképek, amiket felnyomok majd a szokott oldalra, hogy mindent perverz felújító kedvére élvezkedhessen. Addig is itt van amint apa gépet hajt.

és a csajok teljes védelmi felszerelésben

Gyári munka

Mivel tunya feleség vagyok, ma reggel megfordult a fejemben, hogy nem megyek dolgozni. Helyette inkább ágyból nézem és hallgatom, amint Töki létrehozza a nappaliban a sixtusi kápolna tökéletes mását. Aztán mégis elindultam, hiszen már csak ezen a héten kell szőnöm és jön a szabadság. Ma végre visszatért beteglány is, hogy bedobozolja a dolgait és feldolgozza az elmúlt félév alatt 1,5 méteresre növekedett irathalmot. Délután meg is jelent a szobánkban, hogy elvigye a dossziét amelyben minden kimenő és beérkező dokumentum másolatát tartjuk. Rutinosságát alátámasztandó azonnal le is emelte a polcról a 2005-ös paksamétát. Kolléganőmmel csak összenéztünk, de nekem annyira röhögnöm kellett, hogy azonnal kirohantam a mosdóba. Remélem legalább akkora hasznát veszik majd az új helyén, mint mi.

Életem a fikázás. Ha magamra és magamba nézek semmi alapom nincs erre, de hát istenem. Ez van. Otthon ebben remek partnereim voltak Roller és Csí, itt pedig most Tökit kezdem rászoktatni. Másék (a házban lakó lányok) vásároltak ma kerékpárt. Olyan 9-körül rájuk tört a tekerhetnék, így kicsomagolták a járgányokat. Mi csak Széppár bácsi nagy sertepertélésére lettünk figyelmesek és láttuk amint az egyik lányka föl-alá rohangál a két garázs között egy pumpával a kezében. Kb 10 perc elteltével egyikük megjelent egy teljesen szokványos, normális méretű kerékpáron. Egy pillanatra elképzeltem, hogy a vázra rögzített seprűnyél végén ott fut Széppár bácsi, de aztán a kezdeti bizonytalanság után emberünk meglelte az egyensúlyát és már suhant is. Kisvártatva megjelent partnere is , a túrázásra tökéletesen alkalmatlan és meglehetősen mókás járgánnyal, amelynek kerekei alig nagyobbak egy frizbeenél. Akaratlanul is eszembe jutott a cirkuszi medve és ezt az gondolatot azonnal megosztottam Tökivel . Szerencsére ő is remekül asszociál, így a lányok már rég megkerülték a háztömböt, amikor mi még mindig röhögtünk.

Level 1

Múlt vasárnap óta nagy változásokon mentünk keresztül. Első körben a sötétkék hálószoba fehéredett ki Jacksont is megszégyenítő iramban, potom egy vödör 12literes Héra festéknek és Töki hihetetlen kitartásának köszönhetően. Így lett végre 15m2-nyi berendezhető tér, nevezzük most tisztaszobának. A hálószoba üzembe helyezéséből adódóan sikerült fél szobányi ruhát láthatatlanná tennem, azaz szekrénybe rejtenem. Időközben kifestettük a fürdőt is, így ott még csak a padló hibázik, de már használható. Az első ütemben tervezett dolgok közül a konyha újrafugázása bizonyult még kemény dolognak. Gergory ugyanis azt gondolta, hogy a fugázás annyit tesz, mint cementtel végigkenni a padlólapok közötti réseket. Ennek következtében közel egy napot sikerült eltöltenünk, de inkább Tökinek a "massza" eltávolításával és miközben ezt a bejegyzést írom még mindig zajlik a fugázás. A felújítás holnap új szakaszához érkezik, ugyanis megkezdődik a konyha , előszoba és a nappali festése. Töki tervei szerint keddig ez meglesz, aztán jöhet a parkettacsiszolás, majd a lakkozás. Csak a harmadik ütemben lesz leburkolva az előszoba, WC és a fürdő.

Más. Már említettem, hogy 7 lakás van a társasházban. Az elmúlt hét folyamán sok lakóval találkoztunk. Itt van mindjárt Monsieur és Madame Széppár. -nem vicc, tényleg Bellpairenek hívják őket. Apu a közös képviselő, de anyu viszi a boltot. Kedvesek. A sövénytelepítés kapcsán beszélgettünk velük-tolmács segítségével-, aztán lejöttek, meghatározták milyen zöldből lehet és milyen magasra nőhet a sövény szerintük, majd megállapodtunk, hogy úgyis közgyűlés elé kell tárni a kérdést. Lakik még itt egy fiatal pár, szintén most költöztek, aztán van egy siketnéma fiú és a tetőtérben egy hegedűművész lány a barátnőjével, ja és közvetlenül fölöttünk egy idősebb hölgy három kiskutyával. Hát ez a mi jelenlegi lakóközösségünk.

 

Megvan!!!

Tegnap délután 14.30 és 42 között ezt kaptuk:

rákkatintva látható az, amit nyit

rue des Chats

Csütörtökön belendült az ingatlankeresési project és azonnal lett 4 címünk. Pénteken aztán elmentünk az egyikre. Viszonylag jó környék, ebben a kerületben. 50m2 elfogadható áron. A megbeszélt időpont előtt 10 perccel már izgatottan várakoztunk, 15 sorstársunkkal együtt. Kiderült, hogy nemcsak a földszinti pecó eladó, hanem egy 3. emeleti duplex is. Komoly, duplex 50m2-en. Aki erre a hirdetésre jelentkezett az szerencsésnek bizonyult, mert legalább láthatta az ingatlant. Nekünk nincs ekkora mákunk, így lehetséges az, hogy mivel az alkesz albérlő nem volt otthon, az ügynök sem tudott minket bevinni. Ma reggelre volt egy másik időpontunk, szintén ez a kerület, 90m2+ 15m2 kert. Megint csak 8 másikkal együtt néztük végig a lakás, amely áll két egybenyíló szobából, és egy aprócska konyhából. Azt hittük itt vége is, de volt még mit látni. A félemeleten volt ugyanis a fürdőszoba. Nem, nem közös használatú, kizárólag a lakáshoz tartozik, csak hát ha pisikaki vagy fürcsi van , akkor kiszaladsz a lakásból félemelet balra az első ajtó és már helyben is vagy. Ha ez még nem volna elég a lakás alatt remek szobák alakíthatóak ki a pincében. Szóval eddig jutottunk. Nem csoda, ha semmi kedvünk nem volt már kimenni, a város északi csücskében lévő hirdetésre. Nagy nehezen végül rászántuk magunkat. És igen! Szép, minimálisan kell rákölteni és lealkudtunk 7000-et szemrebbenés nélkül 5 perc alatt. Földszint 73 m2-es, van kertje és körülötte sok park. Zöldövezeti. Hétfőn megyek a bankos emberhez, aztán ha bólint , akkor ajánlatot teszek a srácnak írásban. Nagyon kedves srác, őszinte és jó szándékúnak tűnik. Na, hogy cseng új címnek a Macskák utca 158?

 

 

Otthon vagy itthon

Fura érzés hazamenni úgy, hogy tulajdonképpen mindent felszámoltunk, kivéve az emberi kapcsolatokat. Itt még nem vagyok otthon, ott meg már nem. Mindegy, nem sokáig hagytam, hogy ez a gondolat foglalkoztasson, inkább belevetettem magam a sűrűjébe. M-nál kezdtem. Elmesélte, hogy heteken át, hány alkalommal nem szólta el magát és hogy mennyire izgult, hogy ne derüljön ki a meglepetés. Sajnos az idő rövidsége miatt szigorú beosztás szerint kellett végiglátogatnom mindenkit. Ezt többé nem csinálom. Két okból sem. 1. Mert minden igyekezetem és akaratom ellenére, valamint a körülmények miatt, így is sikerült megbántanom néhány jóembert. 2. Mert megint elegendő volt néhány nap arra, hogy felfogjam nem mindenki jóember.

Nos, akkor ezt most megmagyarázom. Először is a mobilom, amit még ide is kihoztam úgy döntött, hogy random módon működik. Egy napig kereste a hálózatot, majd mire nagy nehezen megtalálta jött az sms, hogy köszönt Belgiumban. Gondoltam jobb később, mint soha. A nem fogadott hívásokat valami rejtett menüben tárolhatta, mert én csak a letolásokat kaptam a hívóktól, mire végre elértek. Ezért nem tudtam találkozni valakivel, aki most azt hiszi, hogy elhanyagoltam és szándékosan nem hívtam vissza. Ergo csalódást okoztam. Én sem állnék szóba magammal.

Miközben a fenti események valakiben lejátszódtak, addig én mit sem sejtve, sorban végigjártam mindenkit. Petite Fleurrel folytattam, aki még az aranybányának hitt munkahelyen volt a rabtársam, szabadulásunk óta pedig a barátnőm. Együtt ebédeltünk, kávéztunk a "japáni kertben" és megvitattuk az elmúlt hónapok történéseit. Néhány percre láthattam kedvenc esküvői tanúmat, Tirpit és a front office managerek gyöngyszemét.

Mivel közel a bolt a volt munkahelyhez, gondoltam bemegyek és feltankolok mielőtt a nagynénihez mennék, ráhozva ezzel a szívbajt. Belépek a közértbe és mit tesz a szokás hatalma!? Odahasítok egy jól hallható Bonjour-t a pénztárosnak. Nem tudok hova bújni, mert a pultok csak mellmagasságig érnek, így vöröslő fejjel és kurvagyorsan válogatok a gyümölcslevek és a joghurtok között. Fizetés után halk viszláttal búcsúzom és már ott sem vagyok. Néhány perc múlva már a nyolcadik kerület egyik házának udvarán osonok és csak annyit látok, hogy a nagynéni kitárt karokkal zokog. Még hallom a szomszédot amint megjegyzi: "Na látod, ezért nem hívott".

a pecó

Ma több kötelezettségemnek is eleget kell tennem. Hiányoltátok a személyes vonatkozású képeket,hát íme a minimál stílusban berendezett pecó és a napozó ebek. Just pour petite fleur.

Kilátás a nappaliból vihar után.

Az új étkező. Szerencsére a réginek is lett gazdája, egy menekülő belga családanya személyében, aki az alkesz férjét elhagyva, két gyerekkel kezd új életet.

A nappaliban nem történt nagy változás, pusztán feltettem a Csomor képet és elhelyeztem a bolhapiacos asztalkát és lámpát. Az orchideám több mint egy hónapja virágzik.

Legoágy a hálóban. Minden este, amikor álomra hajtom a fejem, eszembe jut az összerakással töltött éjszaka.

Ide várjuk a mindenkit, ha jön végre látogatni. Kilátás a brüsszeli háztetőkre, madárcsicsergés, napfény.

Végezetül az ebek. Sajnos a minap kaptuk a hírt, hogy  Sadie elsőszölöttje meghalt. Ginger, vagy ahogy Töki hívta Mirtill 10 hónapos volt

 

 

Brocante 5.0

"Ma megyünk Namurbe, bolhapiacra, legyen inkább vacsora az ebédmeghívásból"-mondta Zsa. Szerintem tudta, hogy azonnal lecsapok a mondatának első felére és élni fogok a lehetőséggel. Így is lett, 2 órával később már a Moes völgyében gurultunk Jambon és Hui között. (Ebből is látszik, hogy egy Sonkával bármikor lehet überelni a mi Bugyinkat). M-nek csak nehezen sikerült parkolót találni, de végül beálltunk egy garázs elé. Zsa becsöngetett a házba, az ott lakók pedig hozzájárultak a területfoglaláshoz. Egy kávé a főtéren, walky-talky leosztása és megkezdtük a hét km hosszú, rögtönzött "bevásárlóutca" felderítését. M-nek sok mindene van, pl nagy szíve, szép, ezüst metál Yarisa, walky-talkyja, de ízlése nem sok. Ennek ékes bizonysága az első általa vásárolt darab, egy guszta kis fadelfin. Amíg ezt a darabot mustrálgatta, addig én kicsit előrébb jutottam és gondoltam használatba veszem az adóvevőt, ha már nálam van. "Bagoly hívja sólymot, sólyom jelentkezz! 3 óránál dekoratív esernyőtartó". És nemcsak, hogy hallotta, de meg is vette. Én esküszöm nem gondoltam komolyan, de ekkor már mindegy volt, hiszen a szatyorjában ott éktelenkedett még két, rafia borítású (olyan, mint demizson) bögre. Végre én is kiszúrtam valami jót. Két banklámpa, tökéletes, működőképes állapotban. Sikerült alaposan lealkudnom, gondosan be is csomagolták és pár perccel később már egy pamperses dobozzal vonultam. A lényeg, hogy az 5. km megtétele után már volt a lámpák alá kicsi art deco asztalka, filléres kaspó, újságtartó, piknik kosár és egy felszámolt szendvicsbár hűtőpultjának salátástáljai. Mindezt 3 mozijegy árából. Mire hazaértünk Töki már elkészítette a vadashoz a zsemlegombócot. Felpakoltuk a kutyákat és elindultunk Zsa és S. házához, ki a zöldbe. Éjfél körül értünk haza, felraktam a lámpát a kis asztalra, mellé a virágba borult cserepes orchideát, és ekkor már Tökinek is tetszett. Így telt a belga nemzeti ünnep nálunk.