olvasom Az, hogy Bosch-nak gonosz mostohája volt, valamint, hogy gyermekkorában a szeme láttára égett le a város és ő élvezettel nézte, sok mindent megmagyarázhatna a képeivel kapcsolatban. Jó volna tudni, hogy Vermeulen könyvében vajon milyen arányban keveredik a valóság és a fikció.
Még általánosban tanultuk valamelyik, az orosszal kapcsolatba hozható órán, (sok ilyen volt) mondjuk osztályfőnöki, vagy orosz órán, de az is lehet, hogy magyaron, hogy Leninnek, számos más egyéb mellett, megvolt az a földöntúli képessége, hogy kurvagyorsan olvasot. Meg szifilisze is volt, de azt nem ott és nem akkor tanultuk. Szóval határozottan emlékszem egy olvasmányra amelyben valami hasonló mondat hangzik el : Rengeteget olvasott, falta a könyveket és fél percenként lapozott. Ebből csak a fél percenkénti lapozásra mernék megesküdni, arra is csak azért, mert intőt kaptam a tiszteletlen kérdésemért, amit e tény kapcsán mertem feltenni. "Mekkora könyvet? Sok volt-e benne a kép? Nem biztos, hogy olvasta, lehet, hogy csak lapozta". Szerintem ezek jogos és nem durva kérdések, különösen nem egy harmadikos kislány szájából. Természetesen az intő után már annyit sem olvastam a Képes Nyelvmestert, mint előtte és felhagytam a Katyerinával, a szovjet laktanyában élő kispajtásommal való rendszeres levelezéssel (ő írt, én megpróbáltam elolvasni) is. De az információ hogy Lenin félpercenként lapozott, ez örökre a tudatomba vésődött és most, hogy a Tetovált Lány-t olvasom újra eszembe jutott.
Letehetetlen a könyv, ezért most jó lenne fél percenként lapozni.
Nem szeretnék adósa maradni senkinek, különösen nem Phixának. Éppen ezért nem szakajtom meg a könyvtáros láncot, hanem ismét bevállalom középszerűségem és vallok őszintén.
Melyik könyvtárnak vagy a tagja?
Szerintem már egyiknek sem, mert a tagságom (hacsak nem örökös) már mindenhol lejárt. Mivel Victor Hugo-t még nem eredetiben olvasok, itt nem láttam értelmét beiratkozni. Egyébként pedig azt szeretem, ha a könyv a sajátom.
Kedvenc könyvtáros történeted?
Az első. Amikor elértem a korhatárt és végre tagja lehettem a solnoki Verseghy Ferenc Könyvtárnak. Maximálisan talán 5 könyvet lehetett akkoriban kölcsönözni és én természetesen első alkalommal azonnal ki akartam meríteni a keretet, így kivettem a Nagy Indiánkönyvet és még négy, nagyjából azonos terjedelmű gyűjteményt.
Mekkora volt a legnagyobb büntetés amit kifizettél?
Az első. Azt hiszem rá is ment a Makk Marcis takarékbélyeg gyűjteményem.
Kb hány kölcsönzött könyv van nálad?
Könyvtári csak egy, amit nem is áll szándékomban már visszaadni soha, mert hosszú évekkel ezelőtt felejtettem el visszavinni. Ez a Négyszögletű kerek erdő, amit a mai napig nagy előszeretettel forgatok. amire nem vagyok büszke, hogy min. 4-5 nálam maradt könyve van másoknak, ami azért is bosszantó, mert nem itt van velem, a könyvespolcon, hanem magyar honban a pincében, eldobozolva. Viszont ezúton üzenem annak a valakinek, aki kölcsönvette a Hidegvérrelt és az Álom Luxuskivitelben-t, hogy ne törje magát a vissza hozatallal, mert mindkettőt beszereztem újra.
Nem ismerek könyvtáras blogot.
Viszont passzolnám tovább az alábbiaknak: Egykutya, Pepperke, Baroon
Gyermekkorom egyik meghatározó könyvélménye volt 13 és 3/4 éves Adrian Mole naplója, majd később ennek folyatása, így amikor D. kezében megláttam az A.M és a tömegpusztító fegyverek c.,számomra új gyöngyszemet azonnal lecsaptam rá. Elmondta, hogy hihetetlen őrület, amit Sue Townsend megint kirázott magából és mindenképp el kell olvasnom. Mivel D. szive aranyból van, azonnal a kezembe nyomta és azt mondta :"Vidd!" A tiltakozás hiábavaló volt, így elhoztam és a napokban be is fejeztem. Teljesen elmebeteg, hihetetlen szórakoztató, a brüsszeli metro utazóközönségét cseppet sem respektálva, gátlástalanul hahotáztam végig az utat.
