Ha kedd, akkor
BELGIUM!

Helyreigazítás - a nagy ciki

Bizonyára pazar tizeslistát lehetne összeállítani a "nagy cikik a munkahelyen" címmel. És itt most nem feltétlenül arra a tipikus példára gondolok, amikor a kolléga rektális izomzata egy óvatlan pillanatban elgyengül és ő ezt valamilyen fura becsípődés miatt köhögéssel próbálja elnyomni, amivel épp az ellenkező hatást éri el. Nem. Olyan rutintevékenységgel induló kellemetlen helyzetek jutottak eszembe, amelyekbe tulajdonképpen önként hozzuk magunkat.

Mint amikor bőszen jegyzetelsz egy meetingen, 67 perce két nyelven zsonglőrködve és a gondolataid hirtelen a melltartód pántjára terelődnek, ami lassan, de biztosan csúszik le a válladon. "Meg kéne igazítanom" és már kúszik is a kezed a blúz alá, mintha a nyakszirtedet vakarnád. "Még egy kicsi és meglesz". Zavartan körbepillantasz nehogy tetten érjenek és húzod,  de ekkor  valami nagyon fontos információ hagyja el a kolléga száját, ami visszaterel a feladatodhoz és abban a pillanatban az elasztikus pánt hatalmas csattanással landol a bőrödön,  kétséget sem hagyva a többiekben arról, hogy mivel is bíbelődtél az elmúlt pár másodpercben...

Gép-e vagyok?

Kertépítés

Mint azt bizonyára sokan tudják, olyan, hogy belga nyár nemigen létezik, vagyis sosem azokban a hónapokban, amikor a naptár szerint is indokolt lenne. Így lehetséges, hogy szerény nyári kollekciónkat még április végén archiváltuk, ugyanis ekkor mértünk itt utoljára 20 fok fölötti hőmérsékletet -tartósan. Megjegyzem engem ez a tény cseppet sem háborít fel, az esőt is viszonylag jól bírom, de a kertészkedéshez elengedhetetlen a száraz idő. Mert bizony nagy kockázatot vállal az, aki esőben nyír füvet, ugyanakkor szélben levelet gereblyézni sem egyszerű, viszont többnyire veszélytelen és eredménytelen is egyben. Mivel távollétünk alatt szerencsére senki sem gondozta a kertet, a fű égig ért és esedékessé vált a karbantartás. Tökivel elhatároztuk, hogy szombaton fűnyírás lesz, ha az idő is engedi. Annyira akartuk, hogy végül engedte, csak időközben Tökinek más dolga akadt, így szombat reggel én helyeztem üzembe a gépet és tologattam buzgón, 5-8 percenként ürítve a dobozkáját. Sorra zúgtak fel a motorok a környező kertekben és Brüsszel külső dolgos lakói rendezték a talpalatnyi zöldet. Korábban új szomszédunk, Adil jelentkezett, hogy hatalmas gépével elrendezné a gyepet, mert ő hétvégén kiskertész, de Töki elmagyarázta neki, hogy ez az egyik kedvenc foglalatossága és ki nem adná a kezéből. A sors kegyetlensége, hogy Adil aznap mégis engem látott kettesben a fűnyíróval. Adil egyébként nettoyageból él, valamint azt kell róla tudni, hogy puncogóék helyére költözött be és feltehetően muzulmán.

Pozor

Szlovák kolléganőtől búcsút vettünk. Nem könnyeset, csak búcsút. Én még ilyen fergetegpartyn nem voltam. A meghívottaknak csak a fele jött el, de nem gond, mert a catering is pont feleannyi emberre lett tervezve, mint ahányan hivatalosak voltunk az eseményre. Amikor a készülődésben segítségére voltam a kislánynak meglepetten konstatáltam az 1 csomag chipset és a 3 üveg bor mellé felsorakoztatott 1 palack 1,5 literes narancslét. Jó, nem vagyunk egyformák. Nem kell mindenkinek sajtos-sonkás és spenótos pulykamell-roláddal, 3 féle salátával, desszerttel és egy minibárral kedveskednie a kollégáknak, de ez súlyosan skót volt.  Tartott beszédet is. Az száraz volt, érzelmek nélküli, tele szánalmas közhelyekkel és pontosan ezért cseppet sem megindító.

Fundraising

A cellatársam az utolsókat rúgja és ez a munkakedvén meglátszik. Mit neki, hiszen már csak 5 napig van itt. Én ma mindenesetre útjára indítottam egy búcsúkártyát, mellé tűztem egy borítékot és majd meglátjuk mennyi jön össze. Előzetesen körbejártam a témát és azt derítettem ki, hogy valamilyen ékszert szeretne.  Délután a  boríték tartalmát látva az már biztos volt, hogy nem az antwerpeni pelikaan straaton veszem meg neki a búcsúajit. Sőt imádkozhatok, hogy ne nekem kelljen majd gyöngyöt fűznöm. Azért az az 50 centes kicsit elgondolkodtatott. Akkor inkább ne tett volna bele semmit se. Hiába no, sok a flamand az osztályon. Én meg genya vagyok és prejudikálok...

My new, non-belgian friend

Charlotte-al remekül lehet együtt dolgozni. Ő az, akit akkor emelnek le a polcról, amikor nagy menetelés van és az apparátus fele, azaz egyikünk döglődik, vagy szabadságon van. Két hétig buzgón lapátoltam, majd megszántak és jött. Sokkal viselhetőbb a lét. Nemcsak mert van társaságom, továbbmegyek értelmes és jó társaságom, hanem mert a munkázás is üdítőbb ilyenkor. Charlotte teljesen brit vér, csak a szülei valami elmebeteg ötlettől vezérelve itt telepedtek le, így ő és másik két testvére itt született és nevelkedett. Benne tényleg csak annyi a belga, hogy tökéletesen beszél franciául.

Szombaton volt a szülinapi bulija, de Töki nem ért rá, nélküle pedig nem mentem. Ez lett volna egyébként itt tartózkodásunk 3. jelentősebb szociális eseménye.(már amire meghívtak) Mindegy, mint utóbb kiderült mindenki részeg volt. Ami önmagában nem biztos,hogy rossz, de én jobban szeretek ismerősök, barátok körében leittasodni, mert kevésbé rongálódik az image-em. Viszont sütöttem neki almatortát, vettem egy üveg pezsgőt és egy csokor flamingót és átadáskor tudattam vele, hogy milyen szar is, hogy szerdától visszajön permanens kolléganő.

I, the robot

Sokkal jobban megy, mint gondoltam. Délutánra felszámoltam a fal tövében sorakozó halmot. Ha ma is 7-ig maradok, akkor van esélyem arra, hogy csak 30 %-os lagban leszek, mire holnap megérkezik a többi, hasonlóan prioritást élvező dosszié. Ma volt egy pillanat amikor megfordult a fejemben, hogy betolom az irodába a shrader-t és kicsit felgyorsítom a munkafolyamatot, de aztán egy kávé enyhített a morális válságomon és visszatértem a "sárga útra". Mostanra viszont kicsit meghasadtam, mert látni véltem bádogembert és a nyugati boszorkányt is. Ideje lelépni!

Merde

Nincs is annál szebb hétfő reggel, amikor munkába érve a főnökeid közlik, hogy kolléganőd, aki az előző héten szabadságát töltötte otthonában, nem jön, mert out of the blue meg kellett műteni. Együtt érzek. Mélyen, nagyon mélyen. Csak azért olyan mélyen, mert tudtam, hogy így lesz. Ilyenkor nyernek értelmet az elejtett félmondatok és mint a puzzle darabjai minden a helyére kerül. Három hét intenzív szívás, én ezt raktam ki. Az irodában mindkét íróasztal tele van feldolgozásra váró dossziékkal és ha ez nem volna elég, akkor a fal mellett áll néhány, egyenként 20-25 darabból álló oszlop is. Szépen lassan felemésztem majd. Kár , hogy mindegyik relatíve sürgős ügyintézést igényel.

Split up

Azt hittem a mi kapcsolatunk harmonikus és kiegyensúlyozott. Közös életünk 4 hónapja viták, nézeteltérések nélkül telt. Ezért is ért rendkívül váratlanul, amikor ma közölte, hogy lelép. Ezt hívják hűtlen elhagyásnak. Elege lett abból, hogy itt rengeteg a munka és az egész koncepcióban csak a főnök az egyetlen pozitívum. "Bazze! akinek ez nem elég, az pattogjon más meló után" akartam mondani újdonsült ex- kollégának

Happy New Year

Nem ment még el teljesen az eszem, tudom, hogy az újévre még várni kell egy kicsit, de leginkább ez éltet.  A gyárban a belemet kidolgozom,  3 futószalag mellett görnyedek és közben nézem, ahogy lajmi -mert most már magamban becézem- fokozatosan elkanászodik és szüneteit -melyből eddig sem volt kevés- hogyan hosszabbítja meg félórákkal. A kommunikációt a minimálisra csökkentettük. Ezt én alakítottam így, mert gyakran az az érzésem, hogy elalszik a mondat közepén. Ma volt egy pillanat amikor azt gondoltam, hogy nekimegyek, és párszor jól beleverem a fejét a clean deskjébe. Aztán ahogy a filmekben is lenni szokott, elképzeltem a jelentet, amitől sokkal jobb lett és a következő pillanatban már mosolyt erőltetve szóltam hozzá. Két, egyenként kb 70-80 cm magasságú irathalom mögött üldögéltem, közben próbáltam 4 olyan dolognak utánajárni, ami nemcsak hogy nem az én feladatom lett volna, de még a határideje is lejárt. Ilyen esetekben a felsőbb vezetés asszisztenciája hozzám fordul, mert eddig még nem okoztam csalódást. Amióta tudom, hogy rendfőnöknő hogyan érez a távozásommal kapcsolatban, azóta gyűjtöm az ilyen jellegű levelezéseket, arra az esetre, ha az éves értékelést személyes bosszúra használná fel. Szóval ültem a kupac mögött, és akkor a csont üres asztala mögül, két website böngészése között odavetett még 3 kinyomtatott emailt és megkérdezte mi legyen velük. Éreztem, hogy számolnom kell sok(k)ig egyébként valami ronda dolog jön ki a számon, így csak annyit mondtam "Maybe you should start practicing origami" és kijöttem a szobából. Hogy a nagy klasszikust idézzem: "Én már mindegy" úgyhogy ez volt a minimum, amit megengedhettem magamnak. A délután hátralevő részében háromszor kérdezte meg, hogy 5-ig vagyok-e. Minden alkalommal igenlő választ adtam, hiszen szerda a rövid napom. Éppen elég az összes többi napon 6-ig 1/2 7-ig kapálni helyette is.

Hosszú hétvége

Boszorkány-e vagyok, vagy mégis inkább mérhetetlenül rosszindulatú? Hogy miért is teszem fel a kérdést annak rém egyszerű oka van. Lajmotának tegnap még csak "hedécs"-je volt, (bocs, még egy darabig kihagyhatatlan lesz, mert akkor nem röhöghettem ki kellőképpen, így minden alkalmat megragadok)  mára már lerobbant a gyerek, így kolléganő nem jött dolgozni.  Jobb ez így.

Széljegyzet

Most, hogy letolta a tonhallal töltött, félméteres bagettet, elment kávézni. Fogorvos!? Anyád...

A lajmota

Új kolléganő nagy valószínűséggel egy lajhár és egy mormota dns-láncának ötvözésével jöhetett létre. Nem tudom, hogy csészében készült-e, vagy a szüleit kellene faggatnom a liasonjaikról, de nem is érdekel. Egy biztos nem könnyíti meg számomra ezt az egy hónapot, ami még hátra van itteni életemből. Viszont az asztalának berendezése pontról pontra követi a fing-shui alapszabályait. Erre ráér, mert egyébként baromi elfoglalt. Egy hete tartó munkakapcsolatunk során 4 alkalommal mutatta meg a családi fotóalbumot és az is kiderült, hogy igen egyedi elképzelése van a munkaidőről. Kávészünetei (napi 2, de inkább 3 alkalom) egyenként 30-40 percesek, ebédszünete kicsit hosszabb, de általában kajával jön vissza, mondván, hogy nem volt ideje enni.  Ő hát a belga munkaerő iskolapéldája. Én nem idegesítem magam, bár jelen felállásban két ember munkáját végzem. Megcsinálom amit kell, ha esetleg nem marad valamire időm, akkor delegálom neki, így az itt töltött 4,5-5 órájának kb. 30%-át munkával tölti. Néha meg is akar szakadni és halkan megjegyzi, hogy "its busy here". Most pl 11.15-kor lelépett, mert fogorvoshoz kellett mennie. Ha visszatérve megpróbál még ebédelni is, akkor esküszöm kérek tőle egy nagy ÁÁÁÁÁÁ-t és megnézem, hogy gyökér kezeltek, vagy tömtek.

A fenti fotó keresése alkalmával bukkantam Major István: Amazóniáról, érzelmek nélkül című írására, melyből kiderül, hogy a lajhár agyveleje akkora, mint egy olajbogyó. Az már tökéletesen mindegy, hogy a kisebb méretű zöldre, vagy a nagyobbacska feketére gondolt a szerző. Én kérek elnézést.

Episode II.

Ezután jött hideg is meleg is. Becstelen vagyok, hátba támadom. Hiába magyaráztam, hogy nem így képzeltem, már menthetetlen volt a dolog. Megkérdezte miért nem szóltam soha, hogy nem tetszene az új felállás, biztosan találtunk volna megoldást. Erre én kifejtettem neki, hogy sosem gondoltam, hogy ilyesmit meg lehet vele vitatni. A néhány perces elmélyült beszélgetés során 4x kérdezte meg, hogy nem maradnék-e mégis, mert akkor átszerveznék a munkaköröket, hogy kedvemre való legyen. Ez meglepett, de megmondtam, hogy meghoztam a döntésemet és ez végleges. Mondanom sem kell, hogy erre azonnal váltott és támadásba lendült. "Ugye tudod, hogy nem te voltál az első jelöltem erre az állásra". -mondta. Erre én. "Érdekes felém ezt másképp kommunikálták, annak idején, de ha már itt tartunk ugye tudja, hogy egy remek ajánlatot utasítottam vissza ezért". Itt abbahagytuk. Egy óra múlva mindezt egy kv mellett meséltem el kicsi görög mackómnak, aki nagyot derült. Este távozás előtt jött az első döfés. Rendfőnök asszony bejelentette, hogy nem enged el csak jan 1-én és a decemberi szabadságomat nem adja meg. Mosolyogva kérdeztem, hogy van- e még valami, vagy ez minden amit tudatni akart.

Nem érdekelnek a csatavesztések amikor háborút nyertem. Már másnap reggel éreztem a változást. Nem volt fulladásig és hányingerig fajuló köhögés, vagy para. És röhögni fogtok, de a térdem sem fájt annyira.

Challenge day

Basszameg, hogy ez a fos randomszerűen úgy dönt, hogy nem enged be, illetve megjeleníthetetlenné válik a szerkesztő. Már tegnap kikívánkozott, lett volna alkalom is, csak a technika "kurvaannya" közbeszólt.

Kéremszépen felszabadítottak engem is mint "Izórát" ahogy drága fleur-öm mondaná. Érezhető volt, hogy vihar van készülőben, de ekkora lezúduló fekáliára én sem számítottam. Van ugye rendfőnök asszony, aki néha egészen emberi, máskor pedig hihetetlenül embertelen. Ellentmondást nem tűrő és a pozíciójánál fogva ráruházott hatalommal gyakran visszaélő teremtés. Pontosan két hete, amikor rokkantan araszoltam a vérvizsgálat eredményéért csörgött a telefonom. Udvariasan megkérdezte milyenek az eredmények, majd miután ecseteltem közepesen válságos állapotomat nekem szegezte a kérdést.: Leszek-e az asszisztense, mert a jelenlegi csökkentett munkaidőben akar dolgozni. Nem ért felkészületlenül a kérdés, ugyanis tudtam, hogy senki sem vállalná ezt a megtiszteltetést. Diplomatikusan azt mondtam, hogy elméletben jó, de akkor szeretnék konkrét választ adni, amikor tudom, hogy mit tesz lehetővé az egészségi állapotom. Ő ezt természetesen igenek vette, és másnap a távollétemben a szokásos heti meeting keretében bejelentette, hogy vállaltam. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Zsabóka nyel, nyel, de egyszer csak elég, és akkor hányni kell. Pokoli szerencse, hogy kicsi görög mackó (ex-főnök) egy héttel előtte keresett meg, hogy elmegy az asszisztense, érdekel-e a dolog. Habozás nem volt, adott körülmények között azonnal igent mondtam.

Hétfőn tudatták velem hivatalosan is, hogy én kellek. Egyetlen kérésem volt csupán, hogy a hivatalos papírok megérkezése előtt legyen alkalmam személyesen bejelenteni a nőnek a döntésem, mintegy vállalva az ezzel járó következményeket. Persze az élet megint közbeszólt. Soha nem látott gyorsasággal készítette el a HR a kikérőt és ha szerda délután nem én böngészem a rendfőnöknő mailboxát, akkor a mai napig nem értesültem volna semmiről. Így viszont már nem volt mit megelőzni, mert kész volt a baj. A levéllel a kezembe besétáltam hozzá és átadtam, majd készséggel jeleztem, hogy megmagyarázom. Szerencsére annyira meglepte őt is a dolog, hogy nem volt alkalma leordítani a hajam.  folyt köv.

Yesterday

Ha tegnap este eljutok a gépig, akkor ezt a bejegyzést ejtem, azért is biztos hogy ezt és nem mást, mert még papírra is vetettem in advance:

Furcsa és szokatlan érzés, de nagyon jó. Érdekes kívülről nézni magamat és az egész szituációt, benne mindazokkal a szereplőkkel, akik még nem tudják, amit én tudok. Illetve azt hiszik, hogy ők alakítják az életemet, miközben még mindig ura vagyok a helyzetnek. C kolléganő úgy instruál, mintha minimum a beosztottja lennék , rendfőnök asszony pedig kivitelezhetetlennek tűnő feladatokat delegál. A legcsekélyebb gyanút sem kelthetem benne, mert előbb lesz végem mint a forgatókönyv szerintem és ezt nehezen viselném. Mosolygok, tanulok a rosszhoz is jó képet vágni és mint a leszerelés előtt álló katonák, vágom a centit.

hangsúlyozom, HA tegnap írom...

Windnote

Igen, egyre ritkábban írok. Talán már nem annyira kínszenvedés itt, kevesebb az izgalom és nirvánáék is alkotói válságban vannak.. Visszaolvastam a csomagolás időszakát és magát a kiköltözést is. Sok minden van ugyan, amit sosem leszek képes elfogadni pl. a belgák balgaságát, a munkamoráljukat és a gyalogos közlekedést, de túlélhető. Most már akár hosszabb távra is tervezhetünk. Még 2 hónap van hátra a próbaidőmből, de a visszaszámlálás már február végén megkezdődik.

A cím kizárólag Stardust kedvéért lett ennyire bonyolult, ugyanis rabságunk közel egy évét többek között azzal próbáltuk elviselhetőbbé tenni, hogy általunk mókásnak vélt tükörfordításokkal (mirror translation) leptük meg egymást.

Genesis

Néha azon gondolkodom, hogy Isten rosszkedvében lehetett, amikor megteremtette az ötnapos munkahetet. Továbbmegyek, extrarossz passzban volt, mert teremtett mellé túlórát és pénteki extra túlórát is. Ennek betartatására mellém, egy karakán osztrák nőt rendelt, akinek még a hét utolsó munkanapján, a "törzsidő" lejárta után egy órával sem illik nemet mondani. Azért Isten próbált kompenzálni, amikor megalkotta a fizetési bizonylatot, amit minden hónap 15-ig meg is küld.

Unit vacsi

Van itt olyan szokás, hogy havonta egyszer összeül az egész csapat és vacsorázik egyet. Ezúttal a hou választása (a két alternatívából) a thai étteremre esett. Félstábbal mentünk, mert a másik fele nyaral. Szolid kislány módjára egy főétel, egy desszert, plüssz 2 pohár jus'd orange mellett tengődtem. Persze mindenki belekóstolt a másik ételébe, de szerintem ez ilyeneknél, mint a thai, vagy kínai , nem ritkaság. Jól telt az este, dumálgattunk, többen megjegyezték, hogy britnek véltek és, hogy egyáltalán mennyire állat jól beszélek angolul.

A szomszéd asztalhoz közben leült egy édes hármas. 2 pasi+1 nő. A nő nagyon rozzant volt, de tele fuxokkal. Minden ujján min. kettő. Kócos, répaszínű haja a feje tetején összefogva, mint Enikőnek a kőkorszaki ivadéknak. A két pasiról azonnal levágtam, hogy melegek, így azt gondoltam, hogy kedves öreg barátnéjükkel töltenek egy estét. Ez pontosan így is volt, de a nénét jobban megszemlélve nyilvánvalóvá vált, hogy előző életében bácsi volt. A hangját hallva meg már kétség sem fért hozzá. Mielőtt betámadna valaki, utalnék korábbi bejegyzéseimre, miszerint dolgoztam melegekkel/ért/nek, szóval nincs parám még vaganza puszijától sem. Ami kikészített az a gusztustalan csomaglás. a ripacs külső. Arra gondoltam, hogy az ilyen tramplik rongálják a "normális" transzszexuálisak image-t.

A következő és az este egyben utolsó sokkja akkor ért, amikor a számlát nem fogyasztás szerint dobtuk szét, hanem egyszerűen annyi felé osztottuk, ahányan voltunk. Ha ezt előbb tudom, legalább a beadandó összeget lekajálom. Normalment...

Dolgozom

Jelenleg 75 perces ebedszunetemet toltom es ilyenkor azt csinalhatok,amit akarok. Ma egy hete kezdtem meg a mukodesemet es mar egyedul -neha kis segitseggel- dolgozom. Nem keveset. Ami azert sem baj, mert igy nincs ido unatkozni. Eddig ennyi, majd kesobb biztos tobbet tudok.

Toki ma reggel kezdte meg a lepcsohaz kifesteset. Ez egy hosszu tortenet, majd elmeselem hogy jutott a melohoz.

Mult het ota folyamatosan esik, es mivel mi a penthouse alatt vagyunk, a legfelso lakott emeleten klasszul beaztunk a nyitvahagyott tetoteri ablakok miatt. A fal nem nedvesedett at, csak a villanyvezetekekbol csopogott a szutykos esoviz. A nappali buraja megtelt igy aram nelkul matradtunk, pont egy nappal azutan, hogy vegre lett melegvizunk. Viszonylag hamar, meg aznap megcsinaltak, bar a vezetekeknek nem volt eleg idejuk kiszaradni, igy a kabel veget felfele hajtotta a csako,hogy ne menjen at rajta a viz es igy egett a korte is. Mara mar persze minden rendben van. Este megyunk az ikeaba szonyeget nezni, mert a tolgyfapadlo attol is serul, ha ranezunk. Holnap kirandulas a vagohidra, mert ott az allatoknak minden alkatreszet lehet kapni, lenyegesen olcsobban. Es nem, nem illegalis vagasok ezek.

Igy allunk most. Meg mindig hianyoztok mind.

Fuck it-Yo yo

Azt kell mondanom, hogy mind a doki, mind pedig én rosszul mértük fel az állapotomat. Ez persze csak akkor vált nyilvánvalóvá számomra amikor már néhány meghitt órát eltöltöttem a csavargyárban. Nem kellett volna. Az irodába lépve üres íróasztal fogadott, az irattartó tálcám, a papírjaim, a jegyzetfüzetem, de még a tolltartó fém kosárkám is el volt tüntetve. A fiókomban aztán ezek jelentős részét megtaláltam, de minden más kámforrá vált. B azt mondta E átült segíteni és kiszórtak mindent. E fontoskodó csavarértékesítő nálunk. Egy mézes-mázas picsa, a partnerek sem kedvelik túlzottan. Igazából pont leszarom. Rá is csodálkoztam, hogy a gépem még a helyén van. Nem sokáig örvendhettem neki, mert olyan piszok lassú volt, hogy Julest ki kellett hívnom hozzá. Ő aztán 2-3 óra leforgása alatt rendbe tette. Hipp-hopp máris 3 óra volt. Első örömömben, hogy újra van kapcsolatom a világhálóval, azonnal megnéztem az emilem, és nem hiába. Fonalas lány írt, hogy megkérdezte az admint és ők mindent rendben találtak. Ergo csak türelemre van szükség. Az még akad, de nem sok. Szeretném már tudni, hogy egy hónap múlva hol hajthatjuk álomra a fejünket és egyáltalán. Olyan munkahelyet akarok, ahová boldogan, harcra készen és jó hangulatban mehetek és ilyen állapotban is térhetek haza.

A dagesztáni küldetés

Nem tudom, hogy a sok gyógyszer, vagy inkább  para miatt, de a délutáni szundi alatt olyat álmodtam, hogy az kész. Eu-s állásinterjú utolsó köre volt és mind az ötvenen összegyűltünk a NATO- központban. Egy játékos keresgéléssel kezdődött az egész, amikor is az ott értekező magas rangú katonák között meg kellett találnia mindenkinek a saját mentorát, akitől megkaphatta  kis céduláját mely a részleteket tartalmazta. Az én mentorom valamilyen oknál fogva Kerry Weaver lett. Megkaptam a papírost és az eligazításon jelentkeztem. Villámgyors ismertetést kaptunk a gomolyába rejtett shuriken használatáról, a rugóbetétes surranókról, melyek segítségével igazi matrixos lehetetlenségeket tudunk csinálni, és persze a Dagesztánban ránk leselkedő veszélyekről. Repülőre szálltunk és rövid idő után egy temetőre emlékeztető helyen értünk földet a ejtőernyőinkkel. Nem tudom miért, de az ellenfeleim között ott volt még D., aki a gimis legjobb barátnőm, Roló és J akik meg most a legjobb barátnőim. Valamiért Rolóval elhülyültük a dolgokat és utolsóként indultunk el a bázisról. Mire beértük a többieket már jókora tűzharc volt. Valamiféle zombikat lőttek és mindenhol rózsaszín lé folydogált. Roló és én azonnal felismertük a helyzet komolyságát és kettő perc alatt szétvágtunk mindenki a gomolyába ágyazott shurikennel. Azért volt király a találmány, mert nem dobtuk, hanem kaszaboltunk az egyik felével miközben a másik fele a sajtban volt. Mondanom sem kell, hogy jól teljesítettük a feladatot, de pont az eredményhirdetés kezdődött, amikor csengetett anyám.

Na ezt most fejtse meg valaki nekem. Ma úgyis megyek V. boszijához, feldobom neki a témát.

Esélytelen

Az eddig kétszemélyes brüsszeli konyha, ma már csak egy szakácsot tud foglalkoztatni, a tegnapra megbeszélt személyes találkozó mai telefonná redukálódott. Viszont, van ajánlat feketézésre, kisegítésre és persze helyi kapcsolatok mozgósítására, ha júniusban is még munkát keresne. Ne legyünk telhetetlenek, túl szép lett volna, ha neki is összejön. Ha jól számolom még van két éve, én is annyit vártam.

comment. ez most csak az érti aki bennfentes, mert még én sem :)

Közeleg a nap

Az anyukám által megjelentetett igen nagy példányszámú lábasújságnak, a kerületi harsonának köszönhetően az egész körút értesült arról, hogy júniustól Brüsszelben dolgozom. Igazából csak egy dolog miatt aggaszt az egész. Eddig hallgatni kellett róla, csak a legszűkebb családi kör és a barátok tudták, most pedig olyan szomszédok gratulálnak, akik eddig a köszönésemet is nehezen, vagy egyáltalán nem fogadták. Én megértem, hogy büszke, de valahogy gátat kell szabnom a korlátlan információ áramoltatásnak, mert ha így halad idő előtt eljut olyan helyekre is, ahova nem szeretném.

Erről jut eszembe emilt váltottam ma is a görög fonalas lánnyal . Kétsoros levelemre egy szóban felelt. Idézem „SUPER”.

Fix

szarkupac

A pénteki megbeszélésen felvetettem Forehead-nek, hogy az addig rendben, hogy volt egy kiszavazóshow, de most már, ha mást nem egy-két sztárvendéget hívhatna kisegíteni. Nem örült az ötletnek, de végül abban maradtunk, hogy megszervezi a felmentősereget vagy egy nyugdíjas otthon lakóiból, vagy bangladesi gyerekmunkásokból. Már első hallásra is remeknek tűnik mindkét verzió. De mi van olyankor mint pl most? B. péntek óta beteg, a meló pedig nem lesz kevesebb. Amit tudok megteszem és igazán nincs lelkiismeret furdalásom az 5-10 perc miatt, amit blogolással töltök. A múlt heti fogadalmaim közül csak a klumpás realizálódott. Kezdek bekattanni.

két-ség

Baj van, vagy talán nincs is. Lehet, hogy csak én paráztam rá, de B. mintha furcsán visszafogott lenne velem. Utálom ezt a helyzetet. Amikor az ember tudja, hogy meddig mehet el valakinél, mert az adott személy baromira veszi a lapot. Aztán egyszercsak már nem. Ezt a képességet nem lehet elfelejteni. Vagy betelik a pohár, vagy műbalhé az egész. Ha eddig nem zavarta a "shut the fuck up", akkor ma hirtelen miért bukott ki? Nem akarok arra gondolni, hogy akaratom ellenére is ellenszenvet váltott ki belőle a jelenleg fennálló helyzet. Baromság! Rossz napja volt. Olyan jó volna, ha egy kicsit is érezné, hogy mennyire nehéz most nekem. Amíg adott hibák miatt eddig Bladet vették elő, most engem fognak. Az ő helyzete kicsit sem változott, nagyon jól tudja, hogy nekem is új a szitu és azzal is tisztában van, hogy sosem leszek bossy. És mégis, mintha nem átsegíteni akarna, a parán, hanem még rátenni. Holnap beszélnünk kéne erről. Ha valamivel tényleg megbántottam, akkor jobb tisztázni. Hülyén hangzik, de abban a retek gyárban csak egymásra számíthatunk és nekem ez fontos.

fatal error

Nem megy a frissen elindított rendszer. Minden 2. lépésnél elakad és ezt B-ve együtt kurvára unjuk

Szembesítő show

Na jó, írtam itt mindenféléket, szívásról , a gyárról, aztán egyszer csak eltűnt. Ezzel egy időben viszont felbukkant Homlok és bemutatott két partnernek. Höhö, épphogy el bírtam rejteni a képernyőről a blogszerkeztőt. Most visszatérek a gépsorok mellé és meglátom mit tehetek a gyár profitjának növelése érdekében. Most, hogy Blade nincs,sokkal jobb a hangulat és nagyobb a munkakedv is. Ki hitte volna, hogy távozásával még akár a munkámat is megkedvelhetem. Na azért még mindig a tanítás az amibe innen menekülök. Hm, mekkora szerencse, hogy épp nem telepofával értek itt a népek. Milyen cinkes lett volna ahogy a nagy salátalevél lóg ki az arcomból , Homlok meg bemutat.

Kialvatlan

Insomnia rulah. Ha az ember nem tud aludni akkor mindenféle baromságon kezd gondolkodni. Kivételes helyzet állt elő, ugyanis nekem még baromságok sem jutnak most eszembe. Holnap azaz ma be kell mennem a "gyárba" mert újabb petting lesz. Egyre jobban alakul, mire hazajövök, már kellőképpen fel leszek izgatva. Na de most komolyan, ma lesz a nagy szembesítőshow. Bemutatják az új földesurakat akik tegnap érkeztek. Nevüket nem lesz nehéz megjegyezni, hiszen mindkettejüké ugyanaz mint Bladeé. Így semmi újat nem kell megtanulni. B. szülinapi ajándékát már összekészítettem, remélem boldoggá teszi valamelyest. Eredetileg azt terveztem, hogy hóesést generálok a kedvéért, de minden erőveszítésem hiábavaló volt. Most vagy veszek egy csomag vattát és az asztalára tépkedem vagy a fejére borítok egy csomag porcukrot. Nem tudom, reggelig még eldöntöm melyiknek örülne jobban.

Tegnap elgondolkodtam, hogy Blade és HB távozásával  mekkora űrt hagy maga után. Nem "csillan ki" többé semmi. A "good choice" a "non plus ultra" és a "mi a here" is már csak egy letűnt kort idéznek. Mi lesz így velünk?Mik lesznek az új szófordulatok, amiket meghallva cinkosan nézünk össze és küzdünk a feltörő kacagással? Kéne ide egy rekviem. Átírjuk az álmodj kiáltványt és máris meglesz a hulló csillag dal.

Egy good choice voltál azt mondják, de nem vigyáztunk rád.....

Homlok a szélben