Ha kedd, akkor
BELGIUM!

Montage

Nincsenek történések. Békés téli esték vannak, a kanapén kucorogva, forrócsokit majszolva (nem szójatejből) és hóesést bámulva. Időnként, jó "nyugdíjas" házaspárhoz méltóan ebédet adunk, vagy kimozdulunk, de valójában téli álmot alszunk. Persze idén is felmerült bennem a zseer bezárása, de még mindig nem tudok elszakadni. Csak szép csendben nem írni arról, hogy széllel szembe pisilek lankadatlanul. Hogy Belpaire bácsi Gabriellának szólít, amikor túlfizetésünk van, de szigorúan Gabinak, amikor követel. Hogy az ablakokon nem lehet lehúzni rendesen a kurvadrága redőnyt, amit nem tudom, hogy mikor hoznak helyre. Hogy mindjárt itt a karácsony. Hogy megint eltelt egy év, ami kicsit sem hasonlított egyetlen eddigire sem...

"Tegellek a fácsén"

Mi mindent megosztunk- mondhatnánk, és minden bizonnyal igazunk lenne. Gondolom vannak arra vonatkozó statisztikák, hogy egy felhasználó átlagban mennyi időt tölt naponta az említett közösségi oldalon, de minek böngésznénk ilyen adatokat, amikor mind tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy függünk.

Függünk a wall posztoktól, az azokra  írt kommentektől, a lájkoktól, a linkektől, a frissen feltöltött és tagelt fotóktól és minden egyéb applikációtól. Hiba volna a miértre keresni a választ, mert jól tudjuk az okot. Legyünk őszinték, mióta tudjuk, hogyan lehet blokkolni a kezdő farmerek, háborús hősök, valamint az állattenyésztők játékába való meghívásokat, azóta igazán élvezzük. Egy régi vagy új klip, egy mások számára is hasznos, vagy épp haszontalan infó. Mindegy, csak pörögjön. Te mennyit lógsz ott? Tagelsz? Lájkolsz? Kommentelsz? Meghívsz? Van a blogodnak vagy bármidnek rajongói oldala? Csináljunk egy rendhagyó statisztikát!

Hogy kerül a csizma az aszfaltra?

Egy korábbi, addig soha nem látott mennyiségű kommentet (30) generáló bejegyzésem sikerén felbuzdulva újra divat témában ragadtam klaviatúrát. Nem tudok ugyanis szó nélkül elmenni a számomra teljesen új  jelenség mellett, mert hihetetlenül foglalkozhat, hogy vajon mi állhat a hátterében.

Valamilyen ostoba okból kifolyólag mindig azt gondoltam, hogy az évszak és az öltözködés között, van valami összefüggés, de az élet számos olyan példát sodor az utamba amely megdönteni látszik a teóriámat és itt most nem a havat papucsban és télikabátban taposó fekete asszonyokra gondolok, hanem azokra a divatot diktáló, de legalábbis követő nőkre, akik egy napsütéses szeptemberi reggelen a gardrób előtt hajat tépve, végül a téli csizma mellett döntenek. Azokra, akik az augusztus esős hetekben ragaszkodtak a flipp-flopphoz, kockáztatva ezzel egy vesemedence gyulladást, de most, amikor még napokra bitorolhatnák azt, inkább nylon harisnyát húznak és térdig érő, súlyos csizmát. Nem mondom, hogy én minden tekintetben a praktikum híve vagyok, mert olykor megesik, hogy beteljesületlen gyermekkori vágyaimnak engedve magamra veszek egy-egy, az évszakban teljesen inadekvát ruhadarabot, de ilyen mértékű extremitásra sosem ragadtatnám magam.

Miért? Miért van az, hogy az utcán ma minden második nőn vastag, téli csizma volt? Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy téli, mielőtt arra a téves következtetésre jutna az olvasó, hogy nem ismerem fel a nyári csizmát, aminek egyébként a létezése megint csak megérdemelne egy külön posztot. Tudom, a vezető divatmagazinok nemes egyszerűséggel csak azt mondják a minihez felhúzott, szőrmével bélelt csizmára, hogy drastically stylish. Szerintem viszont ez az egész incredibly childish. Vagy tévedek, és ma a legtöbb nő, aki az európai negyedben megfordult lovagolni ment?

Szarok az univerzumra

Nyolc hónapja nem voltam otthon. Úgy kell nekem ez az egy hét a családdal és a barátokkal, mint egy falat kenyér, de a rohadt univerzum összeesküdött ellnem. Már két napja érzem, hogy cisztarobbanás lesz hamarost, ami sok szembpontból nagyon jó, viszont utazni nem igazán előnyös ilyenkor.  Mindegy, leszarom. Tegnap éjjel megtámadott valami kórság , úgyhogy bedugult, ám szakadatlanul csöpögő orral és tátott szájjal vergődöm. Ez sem érdekes, tolom az Ibuprophent, meg a C-1000-et és persze az Amol cseppet, amelynek gyógyító erejét anyosomék kábé annyira túlmisztifikálják, mint Costas Portokalos a Windexét (Big Fat Greek Wedding). Na most ha ez így együtt nem volna elég, vagy kellőképpen elkeserítő, akkor addjuk még hozzá a reggel óta szakadó havat, amely teljes mértékben bizonytlanná teszi a hazautat, amit egyébként zokszó nélkül kibekkelnék még  az alhasi görcs és takonyfolyam ellenére is. Talán ma meghúzom a házipáleszt, belövöm a wii fit-et egy durva, kb 1000 kcal elégetésére alkalmas kétórás programra és jöjjön, aminek jönnie kell. Szeretném, ha teljes lenne a nyomi pack, és szombatra már járni sem tudnék az izomláztól. Akkor jöhet a chaise roulante, meg a priority check-in.

Get engaged

Elég jól sikerült és találó alatta a  Balkán Fanatik zenéje.Persze ezt is sokan fikázzák, hogy egy csomó minden kimaradt belőle, de szerintem pont annyi információt tartalmaz a kisfilm, amely 4 percbe belefér, és amennyit egy átlagos képességű, a magyar innovácóban teljesen járatlan külföldi be tud fogadni. Mostmár csak a befektetőknek kelllene sorban állniuk....

Tervezgetem

a visszatérést, hogy újra írok a belga hétköznapokról. Nem mondhatom, hogy a téma a földön hever, mert már Széppár néni sem követel tőlünk indokolatlanul nagy összegeket, a feljelentéssel fenyegető levelek is megcsappantak. Szóval ha cirkuszt akarunk magunk körül, azt nekünk kell generálnunk. Egészségügyi válságról sem tudok beszámolni, rinyálni sincs különösebb okom. Hamarosan megérkezik a sip up gépem, ami majd abban segít, hogy éjjel ne úgy vegyem a levegőt mint a rossz passzban lévő Darth vader.

shaping & apnea - health issues

Felmerült bennem, hogy talán mégis a dokik szúrtak el valamit és nekem inkábbis agyműtétem volt, melynek során a függőségért felelős részen átvágtak, kiégettek valamit. Ami egyrészt baromi jó, mert 3 hete tiszta vagyok és nem dohányzom, valamint ezzel egyidejűleg életmódot váltottam, azaz próbálok egészségesen étkezni és napi 40 percben a fitnyisz is része lett életemnek. Mondom, ez tényleg baromi jó! Ami viszont zavar, hogy elvesztettem az üvegből ivás képességét, ugyanis minden alkalommal, amikor az üveg feneke eléri az orrmagasságot a palack tartalma lassacskán elkezd visszacsöpögni az orromon. Ezzel a hendikeppel még talán együtt tudok élni, de a tény, hogy még mindig tarkabab méretű véres gölödinek távoznak nazálisan, az kicsit aggaszt. Nyugtalanít az is, hogy az egyetlen pozíció, amelyben képes vagyok fél óránál többet aludni, az az ülő. Ezen mondjuk majd változtat az appareil, amit Dr. Sommeil-től kapok májusban, valamint a súlyvesztés. Talán majd egyszer el is dobhatom a vastüdőt és akkor majd embernek érezhetem magam újra. Mármint egészséges, teljes értékűnek.

Végezetül egy beszélgetés foszlány, amely köztem és Pelc között zajlott a check-up alkalmával.

Pelc: So, how are you doing?
Én:   I think I am doing fine, but whenever I am coughing, I have a pang in my chest.
Pelc: Pang?
Én:   Yeah, a stabbing pain.
Pelc: Oh, that is normal, because during your respiratory arrest we were pressing your chest as your heartbeat was irregular too.
Én  : Oh ok , now I understand! -So you are telling me that you fucking broke my rib?

Boldogat

Úton 1.

Indulásunk előtt, a szakértő team, a bennfentesek és minden jóakaróm, a németországi szakasztól óvott a leginkább. Feleslegesen. A germánok ugyanis meglehetősen jól vezetnek. Fel voltam rá készülve, hogy a kb 700 km-es szakaszt a szélső sávban, max.90km/h-val, egész testünkben remegve, 4 nap alatt tesszük majd meg. Nem így lett. Az első fél órában ismerkedtem a stílussal, majd egyre bátrabb lettem. Első etapban egészen Kölnig jutottunk, ahonnan azonnal hazaszóltam anyáméknak, hogy a szakasz teljesítése után még mindig épségben vagyunk. Mindenbe nagy lendülettel és hatalmas lelkesedéssel szoktam belevágni, pont ezért hagyom idő előtt félbe ezeket a dolgokat. Ez most nem az a helyzet volt amiben ilyesmit megengedhettem volna magamnak, de amikor a GPS már másodszor mondta azt, hogy "tarts jobbra, majd menj tovább 238km-et", akkor  bizony rövid gondolkodás után, az első pihenőhelyen kiálltam a sorból. Ekkor már negyedszer hangzott el Pély Barna szájából, hogy "koktél jéghideg, szívószál ide"- ugyanis a 200x-esjuventus mix volt az egyetlen cd, ami többször is lemehetett anélkül, hogy sírva könyörögtem volna Tökinek a lekeverésért. Minden pihenőnél lenyomtuk a kis rutint mely állt a kutyák itatásából, mindenki megpisiltetéséből és 1 max 4 cigaretta elpöfékeléséből. Nürnberg előtt aztán komoly dugóba keveredtünk és 3 órán át ültünk a mozdulatlanul álló kocsiban, aminek belső hőmérséklete elérte a 43 fokot. Ekkor hoztuk meg azt az átmeneti intézkedést, amely lehetővé teszi a kocsiban való dohányzást. A fennakadásnak köszönhetően csak fél 4-re értünk a szállásra, ahol némi várakozás után Frau Leindl átadta a kulcsokat és némi jutalomfalatot a kutyáknak. Én egy kiadós hideg zuhany után ágynak estem és este 8-ig meg sem mozdultam.

folyt.köv.

Blogtornázom-e?

Neveztem. Azt hiszem teljesen elment az eszem, ugyanis várhatóan passzív időszak következik a blog életében. Mindegy, felkeltette az érdeklődésemet a játék. Végre valami tét nélküli móka. Meg fogom találni a módját, hogy otthonról is kövessem az eseményeket.

Sokk

Place Schuman, Péntek 17:23

-És eldöntötted már, hogy hol alszol?

-Gondolom veled- és közben a mozgólépcsőn egy fokkal lentebb lép, hogy tökéletesebb legyen a rálátás a csaj dekoltázsára

-Bejönne, mi?- majd valami irgalmatlan hangon fölnyerít

-Ja mellszagot érzek!

-Milyen az?

-Nemtom, valamilyen illattal dúsított

Időközben leérünk a föld alá és amikor elhaladok mellettük a srác a nőre nézve, szánalmas vigyorral az arcán azt kérdezi:

-Vajon neki milyen mellszaga lehet? -és a fejével felém bök

-Channel cinq. És anyádnak?-kapcsolódom be a beszélgetésbe egy mondat erejéig.

Tudom, nem így kellet volna a tudomásukra hoznom, hogy értem amit mondanak, mert egy az anyanyelvünk, de túlságosan fáradt voltam, ezért csak ennyire futotta. Utálom magam miatta. Egyébként egy kávé, vagy egy Kriek mellett szívesen elmagyaráztam volna mindkettőnek, néhány alapvető viselkedési normát. Meg azt is, hogy bármennyire jól is néz ki valaki, a nyitott orrú, magassarkú cipőhöz viselt harisnya éppen annyira ciki, mint a szandi-zokni kombó.

manual job

Rekord mennyiségű kézkrémet használok és mindezt nem annak érdekében, hogy selymes babapopsikat verjek kenterbe, hanem pusztán azért, hogy megőrizzem előkelő helyemet valahol a rinocérosz és a smirglipapír között.

new acquaintance

Vasárnap délelőtt volt. Békésen ültünk a telekhatárt jelző, nagy műgonddal elkészített kőrakáson és néztük a kutyákat amint játszanak. Időnként Töki figyelmét a helyenként már előbukkanó japán kardra tereltem és próbáltam párhuzamot vonni a DHW-ból jól ismert Lila akác köz és a Macskák utca lakói között . Éppen önfeledt nyihároztunk, amikor felbukkant egy idős hölgy egy még idősebbet karolva, majd elénk érve lassított és kedvesen ecsetelte pártfogoltjának, hogy mennyire szépek is ezek a magyar típusú kutyák. Mi tisztelettudóan, gyerekszobára büszkén üdvözöltük őket, de akkor még fel sem merült, hogy ezzel olyan események sorozatát indítjuk el, amit esetleg később megbánhatunk.

A 60 körüli F. Katáról első ránézésre sok mindent gondolhat az ember, csak azt nem, hogy 27 éve a helyi művészeti akadémia fizetett aktmodellje. Amikor bemutatkozott és közelebb lépett, tudtam, hogy valahonnan ismerős, de sajnos csak később jöttem rá, hogy ő az a kellemetlen nő, aki minden reggel elsőként akar felszállni a villamosra. Mindegy, a kocka el van vetve, ahogy mondani szokás. Könnyelmű ígéretet tettem egy igazi, hamisíthatatlan magyar ebédre, amit a következő héten könyörtelenül be is hajtott.  Azt is felajánlottam, hogy szombatonként elviszem magammal bevásárolni, hogy ne kelljen cipekednie. Most voltunk túl a 2. bevásárláson és csak annyira demanding, hogy majdnem a konyhájában kellett megállnom a kocsival, hogy ne kelljen sokat cipelnie. Hogy is kell ezt ilyenkor mondani? Elbasztam? Egy újabb költözést most nem engedhetünk meg magunknak, de lehet, hogy a köztünk lévő 50 háznyi távolság az nem elég garancia.

"boldogok a heringek!"

Őszinte leszek. BSA-ban, azaz Brüsszel felsőn nem túl gyakran hall az ember magyar szót, sőt szinte soha. Ezért is volt Töki számára oly meglepő, amikor a tegnap délután a hozzánk csöngető fiú magyarul kezdett beszélni. Igaz, hogy tökéletesen érthetetlen volt a mondandója, de minden kétséget kizáróan az anyanyelvünkön szólt Tökihez. Tettem már itt utalást arra vonatkozóan, hogy az én jobbik felem rettenetesen türelmes és jó ember, de az 5 perces motyogás végighallgatása után jelezte a szónoknak, hogy vagy érthetően kezd beszélni, vagy kénytelenek lesznek elbúcsúzni. És ekkor jött a hideg zuhany. "idős házaspár Jette-ben, segítenek a beilleszkedésben, Bibliamagyarázat, közös kellemes órák, találkozás a többi hívővel, és ígérje meg, hogy elmegyünk" Az egyház intézményéből való kiábrándulásunk óta már próbálkoztak nálunk, gyülisek, hetednapot imádó ádventisták, krisztus utolsó szentjeinek követei, mormonok, és persze jehovák is.  Jól tudjuk, hogy erősen karizmatikus egyházak minden lehetséges eszközt bevetnek, hogy rád sózzák az Őrtorony legfrissebb számát, de hogy idáig jutottak, hogy a környéket járva magyar neveket kutatnak a lakónévsorban, az finoman szólva is "nonszansz".

Éljen a szovjet-magyar felbonthatatlan barátság!

Ami nem felbonthatatlan, nem barátság és egyébként is bassza meg! Még az események hatása alatt vagyok, egy kicsit sem lesz finom a bejegyzés.

Szokásos esti kutyasétánkra indultunk a közeli parkba. - Park: talpalatnyi zöld, értsd egy 15x15-ös gyepsziget. Ahogy közeledtünk már hallható volt, hogy fiatalok vették birtokukba. Nem ritkaság, hogy kiülnek füvezni és dumálgatni. Persze az égvilágon senkit sem zavarnak és őket sem zavarja senki. A sarokra érve aztán láttuk, hogy egy srác az egyik bokor alatt pihen a porban. Ez szemmel láthatólag nagyon zavarta az ő kis pajtásait és megpróbálták talpra állítani. Néhány perc próbálkozás után sikerült is nekik. Nekitámasztották a barátnőjének és útjukra engedték őket. Még láttuk ahogy a parkoló autóknak csapódnak, aztán eltűntek. Sajnos azonban hátrahagytak négy pasit és egy nőt, aki irtózatos fejhangon ordítozott valamit oroszul. Eközben mi békésen keringtünk a kutyákkal, hátha megtöltik a pooper scoopert. Egyszer csak felpattant közülük Szerjózsa, egy egyhatvanas, negyvenkilós arc és zavarászni, ijesztgetni kezdte állatainkat és közben artikulátlan hangokat adott ki. Barátai ezalatt remkül szórakoztak kutyáink féktelen ugatásán. Megkértem, hogyha nem esik nehezére üljön vissza a padra és maradjon a seggén, pár perc és elmegyünk. Csak nem nyugodott, folytatta. Ekkor már én is pipa voltam, a kutyák értetlenül és félve rohangáltak. -Calm down and shut the fuck up bastard! -kérleltem  Szását. You want me to call the police, ami két utcára van? Lunatic bastard! A police szó kicsit kijózanította és visszatántorgott a padhoz. Barátai is a fejükhöz kaptak és sűrűn exkuzálták magukat társuk viselkedése miatt. Ekkor már annyira féltek a csajok, hogy behúzott farokkal ültek a fűben. Gondoltuk felvisszük őket a másik zöldbe, hátha ott megnyugszanak. Így is történt. Kökény szempontjából eredményesen zártuk a napot, de Sadie annyira megrémült, hogy remegésen kívül képtelen volt bármit is produkálni. Viszont teljes erejéből húzott haza, úgy, hogy majd kiszakadt a karom.

100 méterre a háztól már szinte azt gondolná az ember, hogy semmi sem történhet, de itt ez nem így megy. Az egyik zebrán csatlakozott hozzánk egy félmeztelen -alul semmi- nagymamakorú hölgy. Ha a nadrágját rendeltetésszerűen hordja és nem a kezében lóbálja, akkor az ember még azt is hihetné, hogy teljesen normális nénike. Nos, Ő ma este úgy döntött, hogy feldobja a sivár utcák hangulatát és strippelés közben francia sanzonokat énekel. Néha vállszélességű terpeszben megállt és belengette a nadrágot, hogy meglegyintse öreg nunáját. Az eszem megáll, ennyi hülyét mint itt, még sehol sem láttam egy rakáson.

SEX

Megkértem B.-t hogy számoljon be a tegnap éjszakájáról. Ha már magam nem gyakorlom egy ideje, akkor legalább olvassak róla. Szerintem cikinek tartja, ha szirupos lesz azért, ha meg pornó akkor azért. Majd úgy teszek mintha Joan Collins vagy Monique Cuvé (vagy Cabernet Savignon) titkos blogját olvasnám. Tényleg az a nő vajon írni is tud, vagy csak cerkát ragadni?

Tegnap Muerte névre hallgató kis unokánk szétpisálta a telefon kijelzőjét, majd rácsokizott a kanapéra. Tündéri kiskutya, de most már vigye el a gazdája, mert olyan felárat számolok fel érte, amilyet még nem látott a világ. 1,5 óra száradás után a telefonon újra működik a kijelző, de a gombok lenyomásakor nem tárcsáz és semmire sem reagál, viszont minket lehet hívni... No mindegy eltéptem a Matáv .-ba és vettem egy noname piros-fehér telefont. Töki nagyon szúrja, mert pirosan villog amikor csörög. Frankón, mintha riasztás volna és katasztrófa elhárításához hívnának. Vagy az elnöki titkos vonal. Cool ez a kispiros.

bazz az egyik oldal fejlécét konyhatrippeknek olvastam tippek helyett. Kéne már tekerni egyszer újra egy lightosat.