Ha kedd, akkor
BELGIUM!

...

A rosszindulatú szarkeverőket lelövik, ugye ?

Nem költözöm...

bezárom a picsába.- de ezt már annyiszor mondtam, hogy teljesen hiteltelen...

Én értem, hogy most több tucat, a blogjába komoly munkát fektető, Pulitzer-díj várományos nő és férfi kapott egyszerre a szívéhez és a fejéhez, de azért olyan oltári dráma nincs. A google a mi barátunk és a cache funkcióval akár avanzsálhat is a bff kategóriába. Én minden, számomra értékes, ám mások számára bizonyára értékelhetetlen bejegyzésemet visszanyertem a segítségével.

Miért ne ragadjam meg ezt az alkalmat is, hogy sajnálatot és bűntudatot keltsek egyszerre, de nem tudok elég hálás lenni a visszatérő olvasóknak azért, hogy nem kommentelnek, mert most ennek mérhetetlen előnyét tapasztaltam, így csak 10-15 hozzászólás lett az enyészeté.

Aki pedig tegnap este óta habzó szájjal a szerkesztők és a freeblog fikázásával tölti az idejét, annak üzenem, hogy kapjon a fejéhez. Én sosem tudtam olyan megoldásra váró problémával fordulni hozzájuk, amiben ne segítettek volna. Abban is biztos vagyok, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek készséggel piszkált bele Anna a sablonjába, amikor épp tehetetlenül bénázott. Szóval egyszer ebben a rohadt életben legyünk már emberek és a bűnbakok keresése helyett inkább köszönjük meg, hogy hosszú évek óta gondozzák és karbantartják az agymenéseink tárhelyét és most is azon dolgoznak, hogy minimális veszteséggel záruljon ez a "buli". Egyébként meg mentsél bakker, mert arra van kitalálva az feature, amit ezek szerint nem használsz...

Üdvözletem...

Sokan dolgozunk az épületben, így nem ismerek mindenkit még arcról sem, de akad pár száz, akivel köszönő viszonyban vagyunk egymással, anélkül, hogy tudnánk ki is a másik és hol mit csinál. Egy ekkora gyárban ez tökéletesen elfogadott. Akad pár tucat olyan, akivel már valaha volt munkához köthető bármiféle interakciónk, így evidens, hogy nem megyünk el egymás mellett, anélkül, hogy legalább mosolyogva biccentenénk a másiknak. Van viszont egy nőszemély, aki szelektíven működteti a memóriáját és akármikor köszönök rá a folyosón, átnéz rajtam mint az ablaküvegen, miközben a mellettem sétáló kispajtásomat 50 dolláros marketing-mosollyal az arcán bájolja el. Egyetlen élethelyzet van, amiben hozzám szól, mégpedig az, amikor a kijelölt helyen épp dohányzunk és nincs öngyújtója. Ebben az esetben is csak akkor, ha nincs ott más.

Egy idő után megelégeltem a helyzetet és felhagytam az egyoldalú köszöngetéssel, de megfogadtam, hogy ha lesz még alkalom, akkor megkérdezem tőle,  vajon mi is ennek a viselkedésnek az oka. Ma eljött az alkalom. Ott álltunk J-vel az udvaron amikor kiviharzott a nő, neki köszönt, nekem nem, annak ellenére, hogy én neveltetésemnél fogva megint megpróbálkoztam, persze hiába. Épp indulni készültünk amikor utánam eredt és megkérdezte:

-Can you give me a lighter please?
-Sure, do you think you will ever recognize me in other situations, for example when I say "hello" to you on the corridor?

És akkor feltette a pléhpofát, hogy ez nem miattam van, ő ilyen.
Királyság, legalább tudom miért nem fogok neki többé köszönni.

Közlekedj okosan

Ha köcsög emigráns lennék, akkor úgy kezdeném a bejegyzést, hogy "Bezzeg Belgiumban!". Remélem viszont, hogy nem vagyok az. Vagyis külön-külön akár még igaz is lehetne az állítás, de ebben az összetételben semmiképp. Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül a morális válságban lévő magyar autósok mellett. Az elmúlt hetekben viszonylag sok időt töltöttem a itthon a közutakon (merő mazochizmusból még a Budapest-Csopak vonalat is majdnem kétszer tettem meg, ugyanis a füredi lehajtónál jutott eszembe, hogy itthon maradt a jogsim, így visszafordultam érte) és azt kell mondanom, hogy visszasírom a belgát, ahol ugyan a vezetéstechnika roppant fejletlen, de legalább udvariassággal próbálják ellensúlyozni.

Vegyünk néhány alaphelyzetet, amelyből tisztán láthatóak a különbségek.

Gyalogátkelő

A belga autós, már akkor lassít, majd megáll, amikor látja, hogy a gyalogos átkelésre készül. Itthon viszont az a tendencia, hogy, ha már lelépett az a genyó, akkor az akceleráció minimális csökkentésével rettentsük el és ha nem hőköl vissza, akkor kerüljük ki. Több esetben tülköltek mögöttem, amikor a startra kész, hosszú percek alatt verbuválódott csapatokat átengedtem. Szerintem egyébként nincs veszélyesebb, mint egy kilövésre váró gyalogos, aki bizonytalanságát gyorsasággal próbálja kompenzálni, mert ő bizony ugrik.

Sáv-váltás

Ha elvéted a sávot, akkor dögölj meg, vagy kerülj, mert majdnem biztos, hogy senki sem fog átengedni, különösen dugóban. Ezt viszonylag hamar felfogtam, így pl. már a Krisztina krt. sarkán a belső sávba soroltam, ha tudtam, hogy az utunk az Erzsébet hídon át visz majd. Nem állítom, hogy Brüsszelben nem kihívás egy ilyen művelet, de tapasztalatom szerint ott átlag 2-3 perccel hamarabb esik meg valakinek a szíve a nyomorultakon, mint itt.

Irányjelző

Ez mindkét nemzet gyermekeinek számára egy felesleges opció csak a műszerfalon. "Ha elég a hely és beférek, akkor minek tudassam a másikkal, hogy mire készülök. Mire odaér én már ott leszek".

Konfliktuskezelés

Végezetül egy másik autóssal folytatott meghitt beszélgetést osztanék meg. Békés szombat délelőtt volt és a sárgán villogó lámpát elhagyva, a köztem és a közeledő puttonyos között lévő távolságot mérlegelve, szabályosan megfordultam, majd pár száz méterrel később, parkolási szándékomat jelezve kiálltam a forgalomból.
A puttonyos megállt mögöttem, majd kielőzött, de nem továbbhajtott, hanem elém állt és a nagydarabkopasz kipattant majd így szólt:
-Mit csinálsz te kurva?
-Parkolni szeretnék, csak gondoltam megvárom míg kiáll az, akinek a helyére.
Ekkor Töki tapintatosan megkérdezte, hogy:
-Mi a baj?
-Nekem te ne szóljál be bazdmeg, keresed a bajt?! - majd a rendszámtáblára pillantott és folytatta: Mit képzeltek magatokról, ti külföldön élő zsidó gecik?

Amikor látta, hogy nem vagyunk ebben partnerek, elégedetten visszasétált a kocsijához és kövér gázzal elhajtott.

- Gondolom a buzizás, csak azért maradt ki, mert látta rajtunk az összetartozást - próbáltam vigasztalni magunkat...

Anyád!

5 éve, amikor a barátoktól összetarhált kölcsönpénzből elindultunk, elkövettem azt a hibát, hogy a "BXL mission" alapot egy olyan bankban helyeztem el, ahol nem kellett volna. Nevezzük nevén az intézményt és mondjuk ki bátran: Citibank.

Idejekorán megtapasztaltuk, hogy az említett bank üzletpolitikája egyetlen pontban sem egyezik a mi elvárásainkkal, így amikor a kiköltözésre létrehozott alap elfogyott megszüntettem a folyószámlánkat és a közelükbe sem mentem többé. Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy őket annyira megviseli majd a szakításunk, hogy két ügyintézőt csak azért foglalkoztatnak, hogy velem kapcsolatba tudjanak lépni azon a magyar mobilon, ami évente kb 4-5 hétre van csak bekapcsolva.

Történt ugyanis, hogy épp a kölcsönkapott, csopaki ház teraszán teregettem a fürdőnadrágjainkat, (igen, nekem is az van, mert ápol és eltakar) amikor egy kellemes női hang a vonal túlsó végén megkérdezte, hogy tudunk-e a náluk lévő hiteltartozásomról beszélni. Hirtelen felindulásból azt válaszoltam, hogy bármiről, de arról nem, mert nekem olyanom náluk nincs. Erre persze megkérdezte, hogy hogy hívják a nevemet és amikor kiderült, hogy több ponton is egyezik az általa keresett személy nevével, akkor áttértünk a születési évemre. Ez is stimmelt, így kezdtem komolyabban venni a beszélgetést és meséltem neki a fund-ról, amit 5 éve botor módon náluk helyeztem el, meg arról is, hogy mivel nem voltam elégedett a szolgáltatásukkal 2 hónap után búcsút intettünk egymásnak és nekem erről papírom is van. Ez szöget üthetett a fejébe, mert a vonal végén hirtelen kétségbeesett kopácsolás lett hallható, majd annyit mondott : "ó, már látom, hogy itt komoly adatkeveredés történt, amit azonnal korrigálni kell". Támogattam az ötletét, de nem bíztam benne, így megkértem, hogy rögzítse a rendszerben, hogy ismét írásos nyilatkozatot várok tőlük arról, hogy semmilyen "csomagom" nincs náluk. Erre ő készségesen 15 perc alatt átkapcsolt az illetékes kolléganőhöz, aki további 10-12 minuten munkaidő után felvette az adataimat, immáron a belga levelezési címmel és miután kellemes ünnepeket kívántunk egymásnak, bontottuk a vonalat.

Én újra átadtam magam a "lazy hazy crazy days of summer" feelingnek és eszembe sem jutottak többé, kivéve azt az egy alkalmat , amikor anyámnak elpanaszoltam a történteket. Eltelt egy békés hét, ma délután épp a "birtokon" pihentem ki az ebéd okozta gyötrelmeket, amikor megcsörrent a mobilom és ismét ismeretlen számról kerestek.

- Üdvözlöm, Zsabókát keresem.
- Én vagyok az, parancsoljon.
- Vincs Eszter vagyok, a citibank rögzített vonalán keresem, tudunk most beszélni a hiteltartozásáról és arról, hogy hogyan kívánja rendezni azt?
- Kedves Eszter, előre elnézését kérem, amiért önre zúdítom a dühömet, de mindenképp fel kell hívnom a figyelmét néhány dologra azon túl, hogy nincs önöknél semmiféle tartozásom, de még egy megveszekedett, rohadt folyószámlám sem. Legyen olyan kedves és hatoljon mélyebbre az aktában és akkor minden bizonnyal látni fogja, hogy pont egy hete keresett Kolle Gina ez ügyben és vele megoldottuk a rejtélyt melynek során kiderült, hogy nem én vagyok a maguk Zsabókája. Nem tudom, hogy önök milyen átfutási idővel operálnak, de feltételezem, hogy 3-4 munkanap elegendő arra, hogy ön előtt is láthatóvá váljon az ugyancsak rögzített vonalon folytatott beszélgetésem eredménye. Ha mégsem, akkor megkérném, hogy mielőtt újrahívna az IT-s kollégával egyeztessen. Ellenkező esetben meg fogom találni a módját annak, hogy jogi útra tereljem az ügyet, ami ugyan nekem roppant időigényes lenne, de önöknek viszont kellemetlen is és ez már önmagában megérné a fáradtságot. Nyugodtan ismertesse az álláspontomat a többi érintettel is és ha döntöttek, akár újrahívhat, bár nem hiszem, hogy az elkövetkező hét napban felvenném a telefont, ha a kijelzőn bejövő hívásnál az "Ismeretlen" felirat jelenik meg.

Nem adtam neki lehetőséget a válaszadásra, hanem egyszerűen bontottam a vonalat. Roppant kíváncsi vagyok, hogy lesz-e folytatás, jönnek-e foglalni...

Ejyafjallajökull-ál (Pályázati felhívás)

Valljuk be, amíg nem kezdett pöfékelni, mint egy gyárkémény, a legtöbben azt sem tudtuk, hogy létezik. Simán tudtam volna élni a tudás nélkül továbbra is, de nem így alakult. Éppen ezért az jutott eszembe, hogy ki lehetne írni egy pályázatot, fiatal és mindenre elszánt innovátorok számára, hogy csináljon már végre valaki egy rohadt kupakot ennek a vulkánnak a tetejére, vagy zárják el! Haza akarok menni!!! Úgyhogy szerda reggelig ezt meg kéne oldani...

Blame Iceland

Most akkor jöjjön a 10 csapás, vagy az apokalipszis, de ennek a tetves hamufelhőnek már legyen vége, mert a tököm ki van azzal, hogy egy hete a levelezésem 90%-át az alábbi tartalommal bíró üzenetek teszik ki:

"Pls cancel the attached reservation and check the seat availability on the train. I need to bring him back somehow, and submarine is not an alternative. thx Zsabó"

Most akkor "cute", vagy "fucking dangerous"?

Alkalmanként nálunk is megesik hogy az átmenetileg szorult helyzetbe került anyák, de néha még apák is kénytelenek behozni a gyermeket a "dolgozóba". Az esetek többségében persze csak néhány óráról van szó és addig azért egy 3-6 éves gyerek képes még szedatívum nélkül is békésen rajzolgatni. Nem hiszem, hogy itt akár egy szülőben is felmerült volna, hogy írasson a csemetével egy Framework Partnership Agreement-et, csak azért, mert az nálunk rutin dolog. Elképzelni sem tudom hogy zajlik  ez a repülésirányítóknál, de nem biztos hogy őszinte mosollyal az arcomon tapadnék az ülésbe, ha tudnám, hogy a felszállási engedélyt az irányító tízéves gyermeke adta ki. A JFK repülőtéren ugyanis pont ez történt a minap. A vicces-kedvű apa jogi képviselője azzal védekezett, hogy a gyerek, a szülő instrukcióit betartva adta meg az engedélyt két felszálló gépnek is. Természetesen szokásomhoz híven, eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne, ha a sebész egy rutin vakbélműtétnél az appendix eltávolítása után megkérné az alig tízéves kisfiát, hogy zárja le a sebet. Mert ez azért basszus mégsem egy családi vállalkozásként működő közért, ahol az ötödikes Pistike is kimérheti a 10 dkg párizsit, ha apa nem ér rá, hanem egy kicseszett forgalmas repülőtér, tele utasokkal, akiket várnak otthon basszus.

WTF

Van ez a népszerű közösségi "kinek van több ismerőse oldal", ahol szokás bejelölni mindenkit, akivel egy óvodába, iskolába, vagy netán sakkszakkörbe jártál, még akkor is, ha soha egy szót nem váltottatok, vagy épp a minap nézett keresztül rajtad egy szülinapi buliban. Ha nem igazolod vissza, akkor te vagy a paraszt, úgyhogy a békesség kedvéért rákattintasz az "ismerem" gombra és reménykedsz, hogy nem talál meg vért, vagy kopogtató cédulát gyűjtő körlevelekkel. Akitől az alábbi levelet kaptam egy évvel fölöttem járt, a sarki toronyházban lakott, volt két dalmatája és rendszeresen magában beszélt. Ennyi információval bírok vele kapcsolatban, de ő most írt nekem.

téma: Bocsánat a zavarásért

Szia

Amennyiben a Jobbiknak szeretnéd adni kopogtatócéduládat,
akkor a honlapjukon megnézheted, hogy a lakóhelyeden ezt
hol teheted meg: elvből törölve a szerk.
Mindegy hogy hol laksz, nem számít !

üdv d.

válaszom:

Kedves D,

Egy pillanatig sem zavartál, sőt! Igazán meglepett, hogy ilyen kedvesen érdeklődsz a hogylétem felől. Olyan sok minden történt velem azóta, hogy 16 éve utoljára köszöntünk egymásnak a zebrán, hogy inkább bele sem kezdek a történetbe. Remélem nem haragszol meg, ha a jobbikos kopogás lehetőségével nem élek, viszont hálátlannak sem szeretnék tűnni, így figyelmességedért cserébe én is küldök pár linket, ami esetleg segíthet ama tény elfogadásában, hogy nem minden ismerősöd akar a jobbikra szavazni.

http://www.atlaszsport.hu/drupal/
http://www.otkenyer.hu/
http://www.labrisz.hu/
http://www.crownheights.info/

üdv: Gabi

Tulajdonképpen tényleg hálásnak kéne lennem, mert ha nincs az ő levele, akkor talán sosem töröltem volna, azokat, akikkel évek óta semminemű kapcsolatom sincs. Na jó, az időközben kétgyermekes családapává érett, általános iskolai szerelmem az tabu. Őt ér a listán hagyni.

Csendélet mankókkal

Ünnep előtt az emberekben akkora az igyekezet, hogy ilyenkor történik a legtöbb háztartási baleset. Tegnap Tökiben is nagy volt az igyekezet, amikor szolgálatteljesítés közben, a szennyesekkel lavírozva, megbotlott egy idegen tárgyban és lezúgott a lépcsőn. A telefonban még azt mondta semmi baja, csak lehorzsolta a jobb oldalát, meg egy kicsit fáj a sarka. Én bírom, ha egy ember képes a sarkára állni, de neki ma reggel ez nem ment, úgyhogy miután a nagy belga télben levakartam a jeget a kocsiról bevittem az Erasmusba, ahova nekem már stage pass-em és 10 alkalmas alvásvizsgálat bérletem van.  A sürgősségin még eddig nem volt dolgunk, de azt kell mondjam, hogy roppant gyors a "kiszolgálás" úgyhogy rászolgáltak a nevükre. Gyors betegfelvétel után Ndo Akebo megröntgenezte, majd betessékeltek minket egy vizsgálóba, amely egyben gipszelő is volt. Hogy az ügyeletes orvos ne nézzen teljesen retardáltnak, angolul kezdtem magyarázni, hogy az én hites uram hogyan szerezte a sérülést. A doki, az angol akcentusából ítélve olasz belga lehetett és nagyon kedves volt, bár azt kicsit furcsállottam, hogy nem volt nála a röntgen felvétel. Mindegy, miután végignyomkodta töki talpát azt  mondta elsiet a röntgenért és akkor, majd meglátjuk mi a baj. Ismét magunkra hagyott én pedig felajánlottam Tökinek, hogy kipróbálhatjuk a többi vizsgáló eszközt is, ha akarja, de végül nem néztem bele a fülébe és nem is kötöttem be neki az oxigént. Épp a vizsgáló asztal szélességét firtatta, amikor betoppant orvosunk és azt mondta: OKéj, der izz ö szmollö frakcsör, majd Töki nadrágjára mutatott, hogy vegye le, és közben átnyújtott egy kórházi pizsi alsót, hogy azt vegye fel helyette. Pillanatok alatt felnyomta a gipszet és amíg az száradt hozzánk irányított egy nővérkét, hogy bekalibrálja a mankókat, majd utunkra engedett azzal, hogy hétfőn várnak minket az Ortopédián. Ami ezután következett az önmagában megérne egy posztot, de mivel nem készültek képek a ride-ról itt vagyok kénytelen megemlékezni az eseményekről.

Bezáródott mögöttünk az ajtó, mi pedig elindultunk a hosszú folyosón. Kezemben Töki farmerja és az egyik cipője, ő pedig mögöttem araszolt, miközben próbált ismerkedni a mankókkal. Úgy éreztem, hogy ennek nem most jött el az ideje, és miután megtett 10 métert leültettem én pedig elindultam tolókocsit keresni, de előtte még a lelkére kötöttem, hogy ne menjen sehova és ne álljon szóba idegenekkel. Két emelettel és 5 folyosóval odébb végre találtam egyet, de csak abból a fajtából amin beépített infúzió-tartó is van, de nem voltam abban a helyzetben, hogy válogathassak, így elhoztam azt. Rövid idő alatt kiismertem a funkcióit  és végül megtaláltam a féket és a lábtartót is, így Töki biztonsággal huppanhatott bele. A kocsiig az út, a rövid lejtős szakaszt leszámítva szinte eseménytelen volt. Egyetlen megállóval operáltunk, Töki ugyanis füstre vágyott, így kitoltam a belső udvarra. Ahogy ott ült tolókocsiban, akaratlanul, de egy pillanatra felötlött előttem Ady klasszikus, a szanatóriumban készült fotója a másodikos irodalomkönyvből és röhögni kezdtem.

Mióta hazaértünk alszik. Egyetlen alkalommal kelt csak föl, amikor itt járt a rendőrség, hogy megbizonyosodjanak róla valóban egy háztartásban élünk és kiadható neki a belga személyi. Csütörtökön elbotorkálhatunk érte.

Rémes

Mese a 38 éves kazánról...

Hosszan bámultam az üres bejegyzés szerkeztőt és arra gondoltam, hogy ezt most vagy komolyan veszem, ami ellenkezik az elveimmel, vagy röhögök rajta egy jót. Aztán megint kirázott a hideg, hiába a dupla thermopulóver. Nem kérdés, felnőtkorom legmakacsabb vírusos influenzája készül magával ragadni. Pedig tegnap este már olyan ígéretes volt az állapotom, hogy azon gondolkodtam csütörtökön dolgozni megyek. 8 óra lehetett, amikor bementem a hálóba, hogy felkapcsoljam a fűtést és 11, amikor tudatosult, hogy sem melegvíz, sem fűtés nincs. Jó, nem Novoszibirszkben vagyunk, de éjszakánként itt is vannak minuszok, úgyhogy kétségbeesésemben azonnal a pincerekeszek felé vettem az irányt, ahonnan a kazánt rejtő kuckóhoz siettem. Gyanús volt a csend és a hideg, ugyanis, ha az öreg cucc üzemben van, akkor már az előtérbe lépve érezni a meleget. Nem kezdtem piszkálni, hanem visszajöttem a lakásba. Pár perccel később aztán motozást hallotam majd megkönnyebbülve láttam, hogy Xavier-t is a hideg ugraszthatta ki a lakásból. Újabb percek teltek el és Széppárnéni is megjelent egy medvebőrrel leterített, mammutszőr kardiban és megpróbálta bebikázni a gépet, de nem ment. Még 3x próbálkozott majd közölte hogy ennyi. Itt tartunk most.

Vonyít

Bár annyi támogató és jobbulást kívánó hívást és üzenetet kaptam, hogy már azoktól meg kéne gyógyulnom, én mégis változatlan állapotban leledzem. Az imént el is bőgtem magam, amikor eltorzult arcom nézett vissza rám a tükörből. Nem elég, hogy a szemeim "leültek" és úgy nézek ki mint egy bánatos angol véreb, az egyik be is gyulladt. Update: kötőhártya gyulladás. Szóval a kenés ellenére berepedezett és kicsit kifordult száj, aliencsaládok orrban és torokban, valamint váladéktól összeragadt szemek, a fülek körül és nyakban rögzített sál. Ez a 2008-as tél berchemi divatja és én diktálom...

I mean, bloody sick

Az hogy az utóbbi bejegyzések retro születtek csak annak a ténynek köszönhető, hogy betegségem ideje alatt volt időm kicsit utolérni magam. Minden másra ugyanis teljességgel képtelen vagyok. Ilyen pl a légzőszerveim rendeltetésszerű használata is. Minden hétfőn este kezdődött és 2 óra leforgása alatt a vírus tulajdonképpen le is döntött a lábamról. Először csak a hideg rázott, aztán bedugult az orrom, majd hőemelkedésem lett, a torkomba pedig alienek költöztek. Ezt onnan tudom, hogy a gyógyszer lenyelése is komoly fájdalmakat okozott. Így minden igyekezetem ellenére kedden beteget kellett jelentenem. Mivel Soledad doktornő csak délutánra tudott időpontot adni, a délelőtt jelentős részét a fürdőkádban töltöttem, elviselhetetlenül forró vízben, amit minden alkalommal frissítettem, amint kezdett emberi hőmérséklete lenni. Ezt tudja meg Széppár néni!

Szóval Soledad megmondta, hogy vírus, felírt egy halom gyógyszert még arra az esetre is, ha később bronchitisszé alakulna. Három, ülve töltött éjszaka után bátran kijelenthetjük, hogy a láz kivételével még minden tünetet produkálok. Az orrspray már szinte az arcomhoz nőtt, a 3 méteres sálat úgy használom, hogy egy rétegben a fejem körül van, hogy fájó füleimet melegen tartsa, további két rétegben pedig a nyakamon tekeredik, hogy bármikor képes legyek végezni magammal a torkomat melegítse. Szerintem egy sikkes kis arcüreg gyulladásom is lehet, mert az inhalálások után olyasmik távoznak az orromon át, amikről inkább nem is beszélnék, mert magam is megrettenek tőlük.  Na most, ha mindez nem lenne elég, hadd mondjam el , hogy ilyen állapotban 3 órán belül bizonyságot kell tennem arról, hogy a francia tudásom elérte az idén év végére előírt szintet.  Elmegyek, mert el kell mennem, aki tud szorítson. Végülis csak az előléptetésem múlik rajta...

And the winner is...

Ha egy főnök veszi a fáradtságot, hogy olyan adatokat keressen, amely alapján valakinek a munkáját minősíteni, netán méltatni lehet, az nem elítélendő dolog. Hogy a szabadidejében személyre szabott ajándékokat keres és saját kontójára megveszi azokat, az manapság nagyon ritka és becsülendő. Viszont, ha 3 nappal az érdemek elismerése után az érintettek jelentős része sérelmezi, hogy miért az adott mércével mérettetett meg, az már gusztustalan. Hogy ennek hangot is adnak, az pedig zéró diplomáciai érzéket és súlyos neveltetés beli hiányosságokat feltételez.

(F)Ordítva

Chere Mme Belpaire!

Nincs az az Isten, hogy az eddig befizetett 2200 Eurón felül egy megveszekedett petákot is adjak közösköltség, vagy bármilyen más címszóval. Azért drága (és ezt most külön ki kell hangsúlyoznom) Belpaire néni, mert nem hagyom, hogy a jövőben is hülyének, illetve fejőstehénnek tessék engem nézni. Tudom, hogy nagy az elégedetlenség a többi lakó körében is, de őszintén, ha nem így lenne, akkor is kinyitnám mostmár a számat.

Harmadik éve lakunk a macskák utcai lakásban és tényleg nem értem, hogy mit csinálhatunk rosszul, mert míg az első évben 400 eurós túlfizetésünk volt, addig tavaly már ugyanennyi mínuszban voltunk az éves leolvasásnál. Azóta, mióta tudjuk, hogy a 6 lakásos ház éves melegvízhasználatátnak 26 %-át mi generáljuk próbálunk odafigyelni, hogy ezt a határt ne lépjük át. Csökkenteni a világért sem akarjuk, és bár tudom, hogy értékes spórolási tippeket tetszett adni, -mint pl ha krumplit, vagy tésztát főzünk, akkor a leszűrt víz könnyedén felhasználható a kádban is-én mégsem szeretném alább adni, és ragaszkodom a friss, értsd: csapból folyatott kádfürdőhöz. És tetszik tudni mit! Ha kedvem tartja kicsit leengedek a vízből és újra frisset eresztek hozzá. Azokon a napokon, amikor nem kádfürdőzöm zuhanyozni szoktam és fogok is, mert kegyeddel ellentétben engem zavarna, ha gyászkeretes lenne a körmöm, vagy ha olyan áporodott szagom lenne, mint egy 50 éve ki nem szellőztetett szobának. És ezt most nem azért, hogy a nénit minősítsem, a világért sem! Csak szeretnék rávilágítani arra, hogy nem vagyunk egyformák. Ennyit a személyes higiéniánkról. Ugorjunk a fűtésre! Igen, az nagyon drága mulattság, különösen manapság, amikor percenként változik az olaj világpiaci ára. Tudom, hogy résen kell lenni mikor töltekezünk és mennyit, de tessék már nekem elárulni, aranyos jó Belpaire néni, mi a rossebért kellett 2000 literrel megküldeni a tartályt, ha korábbi állítása szerint áprilisban még volt benne 3000 liter? Nem, az nem lehet, hogy az eddig befizetett pénz (kisebb vagyon) nem elég és további 900- at tetszik követelni. Nem fizetek. Különösen nem a néni saját bankszámlájára. Nem-nem! Tessék végre nyitni egy rohadás bankszámlát a ház nevére, mert , ha ne adj isten elüti a néniéket a hajókötél, akkor kin verjük le a befizetett összeget, amit a folyószámlával és a campagne-ban lévő házzal együtt megörökölnek a gyerekek? Tegyük ezeket a dolgokat végre tisztába. Tessék végre megmondani, hogy mi a pálya és ha értékelhető magyarázatot kapunk, akkor eldöntjük, hogy maradhat-e Széppár néni a közös képviselő, vagy szakembert hozunk, aki pénzért csinálja és éppen ezért számonkérhető. Nincs több sajtcédulára készített kimutatás, meg spontán jellegű befizetések. Értem nyanya?

aki elkészíti ennek a francia fordítását, az vendégem egy nagy doboz Godiva-ra

KlubD-azanyádnesirasson

Magenál olvastam a minap erről a klubD-ről, ahol csak valódi diplomások regisztrálhatnak, ugyanis az okmány száma ellenőrzésre kerül, úgyhogy mocskos kis csalók ne próbálkozzanak, mert hamar fény derül a hazugságra. Elsőként az jutott eszembe, hogy ez kamu, ilyesmi nem lehet igaz. Aztán amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a site létezik, az jutott eszembe, hogy ezektől még az is kitelik, hogy nem állnak meg ennyinél és ha a diploma valódinak bizonyul, akkor jöhet a többi szűrő. Sajnáljuk, de Ön hiába rendelkezik érvényes diplomával amennyiben: valamely kisebbséghez tartozik, esetleg mozgássérült, obéziás, kis, -vagy súlyos testi fogyatékkal él. Ha ezek közül akár egy is igaz Önre, úgy kérjük maradjon a hagyományos networking site-oknál, mint a wiw, facebook stb. Mi ugyanis kínosan ügyelünk arra, hogy tagjaink kizárólag szép, családfájukat Árpádig (ha nem a fehér lóig) visszavezetni tudó, hibátlan genetikai adottságokkal rendelkező diplomás fiatalok legyenek. Szemüveg nem para, hisz sok esetben az az értelmiségiek védjegye. Nálunk aki nem rövidlátó, annak is kötelező az ablaküveg, de Prada keretben legyen, mert az a menő.

Ezzel kapcsolatban további három kérdés fogalmazódott meg bennem: Honnan a vérből van hozzáférésük egy olyan adatbázishoz, ahol a diplomám eredetisége ellenőrizhető?

Hogy képzelték, hogy egy minmális intelligenciával rendelkező, jóérzésű fiatal, része kíván lenni egy ilyen kirekesztő, balfasz társaságnak?

Ha már menthetetlenül a kiszeltündék, kelemenannák, győzikék és feketepákók országa lettünk, akkor nem lehetne itt megállni; tényleg hiányzik még egy diplomás suttyók gyűjtőhelye is?

Megtértünk

Irgalmatlan hideg van, pulóverben ülök a gép előtt, mert nincs szívem a radiátorhoz nyúlni, ugyanis július van. Gyanítom, hogy idén a belga nyár megint egy olyan napra esett, amikor nem voltunk itthon. Hogy az eredetileg egyhónaposra tervezett szabadság miért rövidült 9 napra, azt majd elmesélem, ha képes leszek indulatok nélkül nyilatkozni róla. Gergő barátunk mondta egyszer egy szelídi nyaralás alkalmával, amikor majdnem lekéstük a távolsági buszt, hogy "ejj, majdnem besz***tuk a nagy f@szt." Hát így vagyunk most mi is. Nincs otthon szülinapozás, nincs napozás, nincs herr lovas se, mert bedőltünk a mesének.... 

Kiadsz? akkor tanulj!

Van nekünk egy kedves kis otthonunk magyar honban is. Felettébb ragaszkodunk hozzá, így az eladás sosem merült fel , viszont üresen sem állhat, mert nem engedhetjük meg magunknak. Amikor az ember kiad, sokmindent mérlegel, de általában csak a megérzéseire hagyatkozhat akkor, amikor egy idegen kezeibe adja az otthonát. Amikor a masszala teát szlopáló buddhista srác beköltözött, azt gondoltam soha jobb kezekbe nem kerülhetne a lakás. Aztán egy villámlátogatás során kiderült, hogy a kocsijának téli gumijait a nappaliban tartja, közvetlenül a mountain bikeja mellett. Akkor kezdtem elbizonytalanodni amikor az egyébként  bútorozott lakás részét képező szőnyeg tárolásásért felszámított nekem pár ezrest, mondván, hogy neki nem kell az, mert allergiás rá. Tavaly júniusban aztán angolosan távozott. Ő ment, a lányok jöttek. Alkudoztak, kihasználva a köztem és egyikük rokona között lévő régi barátságot. Én engedtem, a kauciót is 5 részletben tették le szegények... Aztán május 2-án kaptam egy igen kellemetlen telefont, melyben egyikük édesapja megfenyegetett,  és közölte, hogy a lányok két napon belül költöznek, holott a szerződés még két hónapig kötötte volna őket. Így nem csoda, ha kényszert éreztem egy villámlátogatásra. Kocsiba be, és szombat estére már otthon is voltunk. Nem akarok a részletekbe belemenni, de a lakás rémes állapotban volt. Én dohányzom, tehát nem zavar a füst, de a hálószobának hamutartó szaga volt, a függönyök színe felismerhetetlen lett és az ablakok melyeket takartak úgy tűnt tejüvegből készültek, mert kilátni rajtuk nem lehetett. És ez már a kitakarított állapot volt. Kicsit belefáradtam már ebbe, így a "kedves papa" által ajánlott alkuba, mely szerint kifestik a konyhát , hálót- belementem. Akkor még nem tudtam, hogy további két nap munka és egy éjszakai dugulás elhárítás vár ránk. Igen bizony, dugult a konyhai és a fördőszobai rendszer is. Bokáig jártunk a mosogatólében. Hogy miért? Az egyébként magukra rendkívül igényes kislányok hajacskájából képződött öklömnyi kupac okozta a fennakadást. Ja és nemcsak a fürdőben. A konyhai szifonból is ilyesmi került elő. Talán ott is hajat mostak? Nem akarok ezzel már foglalkozni. Nincs bennem harag, örülök, hogy vége és csak reménykedni tudok, hogy az egyedülálló fiatal lány majd vigyáz mindenre, ha nem is úgy mint a sajátjára, de figyel...

De szeretnék, de szeretnék Zdenek Milerrel beszélni!

Először is megkérdezném tőle, hogy látott-e már vakondot? Ásta-e föl a zsebkendőnyi kertjét a kis görcs úgy, hogy az egy négyzetméterre eső túrások száma 2 a harmadikon legyen? Bizonyára nem, mert akkor kedves kis történeteivel nem próbálta volna megszerettetni ezt az elűzhetetlen kis gennyládát. Félreértés ne essék, szeretem az állatokat, ezért eddig fel sem merült, hogy éjszakánként péklapáttal a kezemben őrt álljak a túrások fölött, várva, hogy felbukkan a "főgonosz", de ma, amikor közvetlenül a teraszajtó előtt megláttam a hatalmas túrást, egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy kisvakond mesék ide, vagy oda drasztikus módon birom távozásra a Toupe családot. Hónapokkal ezelőtt a szomszéd javaslatára naftalingolyócskákat dugtam minden túrásba, mivel állítólag az költözésre kényszeríti az istenadtát. Pontosan 47 golyót használtam el. Lyukanként egy darabot.

Néhány napig nem volt észlelhető tevékenység, viszont úgy látszik hiába dugtam mélyen a földbe a cuccot, Köksi allergiás lehet rá, mert a kis pofáján foltokban kihullott a szőr. Így nemcsak, hogy vakondék nem költöztek el, de mostmár időpontunk van az ország legjobb dermatológus állatorvosához, aki az egyszerűség kedvéért Kortrijkben, a francia határ közelében praktizál. Szóval vakondcsalád vs Tökiék 1-0. Csak még azt nem tudom kinek kedvez a hazai pálya előnye. Nos, mivel a méreg csak engem öl, mint írtási eszköz szóba sem jöhet. Egyrészt, mert tényleg nem akarom hogy elpusztuljanak, másrészt mert a kutyáink még mindig a kertbe járnak, tehát őket is kímélném. Más alternatíva után kell néznem. Van állítólag valami hálórenszer, amit el lehet helyezni a földben és azon nem tudnak átjönni. Mondjuk ehhez fel kell ásni totál a kertet és akkor jöhet a kb 7-800 ezer forintos system, tehát ez, mint lehetőség kiesik. Marad a sörösüvegek lefúrkálása, mert azok süvítő szélben olyan hangokat keltenek, ami idegesíti a vakondokot és elköltözik. Ez lesz az igazi jó móka, csak nem tudok annyi sört inni, hogy elegendő göngyöleget termeljek. A bolti üvegvisszaváltóhoz meg mégsem állhatok oda, hogy átveszem a sörösüvegeket felárral.  Legyen csak ez továbbra is az idegek harca. Aláaknázom a kertet és várom, hogy a betolakodók átköltözennek az utca másik oldalán lávő közel 2 hektáros elkerített, zöld területre és örökre elfelejtsék a mi kis kertünket. Persze Belpaire néni megszakértette a hazavágott virágágyásokat és bőszen ingatta a fejét. Dubois úr idejében ilyenek nem voltak, neki ugyanis két macskája volt, mondta. Én meg mostmár tudom, hogy Dubois úr macskái miért pihegtek a kertben állandóan és miért voltak Garfieldot megszégyenítően dagadtak.  

Rühellem,

hogy munkában megfáradt, ronda 30-as tehén vagyok.

hogy elfogyott a zöldem, amihez én és Töki is már pszichésen is kötődünk.

hogy másfél hónapja egyedül nyomom és nincs megállás.

hogy az epso nagyívben, magasról tesz az utolsó tesztek javításásra és ezzel együtt a február elejére ütemezett eredményhírdetésre is.

hogy undok, szeles és esős idő van.

hogy nem lehetek otthon az apukám születésnapján

I need a hug!!!

Alliance puncogóékkal

Szombaton délután 4 óra tájban hihetetlen nagy lépésre szántuk el magunkat és meghívót kezdtünk fogalmazni puncogóéknak. Végül is szomszédok vagyunk, a korosztály is stimmel, érdeklődési kör nem feltétlenül azonos, de ez még nem derült ki teljesen. Van viszont közös érdek. Néhény hónappal ezelőtt beszámoltam arról, hogy a folyosón üvöltöztek Széppár nénivel, a számlákról és a hihetetlen összegekről , amelyről a "csekkjei" szólnak. Először akkor fogant meg bennünk a gondolat, de mire tett követte volna puncogóék Gentbe költöztek. Lakásuktól ugyan nem váltak meg, de egyre ritkábban lehetett őket látni, így a remény, hogy valakivel együtt talán rábírhatjuk a Széppár könyvelő irodát az eredeti befizetett számlák kiadására, azonnal szertefoszlott. Aztán amikor szombaton ismét felbukkantak újra lett remény. Négy piszkozat után végül "Dear Ladies" megszólítással egy biankó meghívót generáltam azzal a kéréssel, hogy jelezzék mikor érnének rá. A vártnál sokkal hamarabbm a késő esti kutyaséta alkalmával választ is kaptunk. A jövő hét után valamelyik este létrehozzuk a titkos szövetséget, hogy végre kiderítsük Széppárék milyen szisztémával dolgoznak és esetleg csapolják-e a ház kasszáját. Én mindenestere olyan világról még nem hallottam, ahol egy sajtcédula alapján fizetnek be az emberek komoly összegeket. De mit dumálok, hiszen és is bevettem és csengetek is, mint a katonatiszt. Most viszont azt vettem a fejembe, -csak még a nyelvemre nem jön- hogy ismertetem Széppár nénivel a feltételeimet. Az általa követelt összeg jogosnak vélt részét, azaz 600 eurót legkésőbb február közepéig feladok, de a fennmaradó 400-at csak abban az esetben fizetem be, ha a tavalyi év számláiba, ki és befizetlsekbe betekintést nyerhetek a többi, erre jogot formáló lakütárssal együtt. Hogyaza rézfán fütyülő vazze! Engem többször nem ver át! Senki!

Most leginkább

egy anyázós bejegyzéshez lenne kedvem. Mesélhetnék hazugságról, átverésről, öntelt picsákról... Helyette inkább dühös vagyok, leginkább a tehetetlenségem miatt és azért, mert ezt nem nekik mondom hanem ide írom. Mindenki bekaphatja!

Grave probléma-szétvet a düh

Nem tudom, Töki talán azt álmodhatta, hogy nem elég magas a vérnyomása, mert  ébredés után 10 perccel azonnal magára vette a keresztemet és felhívta Zsa2-t, amit én már egy hete halogatok. Pontosan 38 perce vitatkoznak azon, hogy van-e protekció a "gyárban"-ban és, hogy valóban mindenki túlfizetett, sötét barom-e ott.  Hogy a téma felvetődött annak az az apropója, hogy Zsa2 megint hallott valami hoax-ot, arról, hogy a belgák petíciót fognak beadni, melyben azt kérik, hogy ne itt legyen az "gyár" központja. Én a magam részéről támogatom, hogy elköltözzünk, de most már tényleg leszakadhatnának erről a témáról mert kurvára unom. Mindezt csak azért, mert az ő mantál zseni fia vállalkozóként vergődik és a szuper okos kislánya nem tud egy fizetésből félmilliós házat venni magának. Én kérek elnézést. Tényleg nélküle nehezen boldogultunk volna, de most már bassza meg ezt az örökös pénzezést, meg hülyézést.

Perpatvar

Szombaton 9-kor keltem először, hogy Tökit felébresszem, mert jelenése volt egy magyar kollégánknál, aki segítséget kért lámpák felfúrásában.  Jobbik felemet útnak indítottam én pedig visszabújtam a jó meleg ágyba. Kb 11 óra lehetett amikor egy heves szóváltás vert fel legszebb ámomból. A hangok pontosan a bejárati ajtónk elől jöttek. Egyre hangosabban és ingerültebben. Hihetetlen agyammal kikövetkeztettem, hogy Puncogóék vs Belpaire házaspár meccs megy élőben, vágatlanul. Csak mondatfoszlányokat kaptam el, de egyértelműen kiderült, hogy Puncogóéknak is a hihetetlen módon emelkedő számlákkal van baja. Egy pillanatra megfordult az agyamban, hogy kimegyek, és heves bólogatással bekapcsolódom a vitába, de aztán nem láttam értelmét. Közel fél órán át folyt a szópárbaj, Széppár bácsi is ordított, ami egyrészt meglepett, másrészt pedig elképzeltem, hogy a két vitatkozó lány az öreg nyálában úszhat, ugyanis a foghíja miatt beszéd közben erősen köpköd. Bejárati, majd kocsi ajtók csapódtak és puncogóék dühösen távoztak. Előre rettegek a közgyűléstől, amikor majd a lányok mögé felsorakozva mi is erősen tiltakozunk.

showhaj

nem elég, hogy kibaszott meleg van,de még a sérómat is elcseszte a fodrász. Tegnap Tirpi  megkérdezte, hogy fogadásból hordom-e. Valami szolid átmenet képezhetek Pumukli és egy friss agy-műtött között. Remélem a következő delikvensének kezelésekor véletlenül beleszalad az olló a fodrász ütőerébe.

Assurance

Töki állítása szerint ma Széppár bácsi egy öltönyös ürgével jelent meg a beszakadt aknatető felett. Talán biztosítási ügynök. Bár amilyen sunyi a kis öreg én azon sem lepődnék meg, ha valami alul foglalkoztatott színészt hozott volna ide, csak azért, hogy csillapítsa a kedélyeket. Meglátjuk. Az eső folyamatosan esik, az akna fedetlen. Kettes fokú készültség. Szarveszély on!

Elég!!!

Úgy gondolom 13 nap magára a kárrendezésre is elegendő, de arra, hogy valaki kapcsolatba lépjen a biztosítóval több mint sok. Márpedig Széppár bácsi a mai napig nem hozott friss infót aknatető ügyben, úgyhogy elérkezettnek láttam az időt, hogy kérésünket írásban nyomatékosítsuk. Human spellcheck segítségével megírtam az ötsorost, amelyben arra kértem, hogy haladéktalanul szíveskedjék intézkedni, mert nem ezt ígérte. Utóiratban megjegyeztem, hogy ellenkező esetben megölöm ás balesetnek fogom feltüntetni. Most érdeklődéssel várom a reakciót és azt is hogy a szakadó esőben meddig bírja fedetlenül a szennyvíz csatorna aknája és mikor önti el a pecót a fekália. Tegnap éjjel már érdekes gluggyogást hallottam a fürdőből, de reggelre az esővel együtt elállt. Mit kéne tennem, hogy eme nagy fokú érdektelenségből kirángassam Széppár bácsit? Meg úgy a belgák 89,27%-át?

Anatomy

Már korábban szerettem volna egy a Széppár bácsi gerincéről szóló bejegyzést megejteni, de mint kiderült, nincs neki. Beköltözésünk óta 3 alkalommal egyeztettünk már közösköltséget vele, ugyanis itt többnyire félévente fizetik, vagy nem fizetik a népek. Mi megállapodtunk, hogy havonta 120 eurót fizetünk be, aztán ha túlfizetés van azt átvezetik a következő évre. Az összeget a tavalyi kimutatásból kalkuláltuk ki és ráhagytunk 15%-ot. Ez volt a deal, így ittlétünk 10 hónapja alatt be is fizettünk 1200 őrót. Itt a történet véget is érhetne. Igen ám, de 1-én a hosszú hétvégéről hazatérő Széppár bácsit azzal fogadtam, hogy beszakadt alattunk a felhajtó és kértem, hogy kontaktáljon a biztosítóval, mert a kocsit mindenképp szervizbe viszem és a költségek feltehetőleg a házat terhelik. Azt ígérte, hogy intézkedni fog. Aztán ma kapok egy telefont stabil magyar kapcsolatunktól, hogy Széppár bácsi felhívta és ecsetelte, hogy 400 őróval tartozunk és egyébként is, miért a felhajtón állok a kocsival. Ezt hallva azonnal elöntötte az agyamat a szar és minden francia tudásunkat és a kimutatásaihoz tűzött befizetett csekkeket  összeszedve felszaladtunk hozzá. Miután egymás szavait kiegészítve Tökivel elmondtuk, hogy mi a problémánk, illetve az ő logikájukat követve levezettük, hogy egy évre kb 2000 őrót követelnek közös költség címén, ami enyhén szólva is nonszansz, Széppár néni felakasztotta a szemeit és hebegni kezdett.  Nem álltam meg,folytattam. Ugyanis ha a tavalyi évet veszem alapul ez kb 70%-os emelkedést jelent. Ilyen pedig a földön sincs. Ígéretet kaptunk arra, hogy utánanéz valamint, hogy felhívja a biztosítót. És megígértettük velük, hogy legközelebb nem hívogatják a barátainkat ilyen rémhírekkel, és nem hivatkoznak arra, hogy "mert minket sosem lehet itthon találni" mert ez nem helyénvaló.

A kúrva életbe, hogy mindenki vagy hülye ebben az országban, vagy hülyének néz.

Re: A Schuman-téri lány

Drága Jules, egykori kerületem egykori jelöltje!

A parlamenti fiúk és a Schuman-téri srácok biztosan jókat mosolyogtak az írásán. Én csak remélni tudom, hogy asszisztensei, Gergely és Anita körében is ugyanolyan népszerű marad mint, annak előtte. Félreértés ne essék, értem én, hogy miről szeretett volna írni, a jelenség nem ismeretlen, de óvatosabbnak kellett volna lenni a degradáló frázisokkal. Mondhatjuk, hogy görbe tükör, meg szarkazmus, de itt egyszerűen csak arról van szó, hogy személyes tapasztalatai alapján alkotott egy meglehetősen szubjektív véleményt, ami önmagában nem lett volna baj, ha mindeközben nem prejudikál. Mert bizony azt tette. Ön mérnök ember, így megfelelő előképzettséggel rendelkezik egy tetra pack doboz felnyitásához, bár én ezt autodidakta módon sajátítottam el, még kis hazánkban, mert bizony ott is van fólia a tejes dobozokon, de ezt bizonyára az itt töltött hosszú évek alatt elfelejtette. A liftajtó hiánya már egy sokkal komplexebb kérdés és mérhetetlen lelkesedéssel várom, hogy mikor olvashatom a témával behatóbban foglalkozó értekezését, mondjuk az Élet és Tudományban. Ha érdekli, engem a liftajtónál sokkal jobban meglepett a 19'-es lépcsőfok és a szűk lépcsőház, amiben feljutni valóban nagy kihívást jelent, különösen, ha velem van a kis görgős. Isteni szerencse, hogy a többi hezitáló "Schuman-téri lánnyal" ellentétben, nekünk már egy fél éve saját, kertkapcsolatos lakásunk van, így a kérdéskör nem annyira foglalkoztat. Igaz, hogy még 29 és fél évig a bankkal közösen birtokoljuk, de annyi baj legyen. Jajj, majd el felejtettem, nem egyedül élek, többek között ezért is éreztem azt, hogy az ön által oly bölcsen megfogalmazott módon, kipótolom a lakbért és inkább törlesztek. Velem van a férjem, akinek ugyan még nincs munkája, de Ő a legfőbb támaszom és nélküle nem is jöttem volna. Van két kutyánk is, a gyerek még várat magára, de tudja hogy van ez. Hoppá, nehogy itt a végén kiderüljön, hogy akad a Schuman-téri lányok között is, aki teljes életet él és még nem roppant össze a család és a barátok hiánya miatt. Tudom, hogy ez a mi kasztunkban egy , amolyan rara avis , de mit tehetnék. Fokozzam? Barátaim is vannak. Magyarok, csehek, belgák. Ha valaki, akkor Ön tudja, hogy a magyar kolónián belül sajnos megvan az a rendszer, -ami egyetlen másik nációnál sem működik- és a magasabb beosztásban lévő tisztviselők nem szocializálódnak az alsóbb kategóriákban dolgozó honfitársaikkal. De most kapaszkodjon Gyula! Tudom, hogy ezen hátast fog dobni! A legjobb barátnőm egy nemzeti szakértő! Képzelje leereszkedett. Először féltem, hogy a tejes dobozon és a liftajtón kívül másról nem fogok tudni vele beszélgetni, de áthidaltuk.

Direkt a végére hagytam a legkényesebb kérdést, a nyelvit. A mindenségit, hát nem megfogott!Valóban 1,5 év alatt nem sikerült Descartes-ot is megszégyenítő módon megtanulnom franciául. Érdekli miért? Nem baj, elmondom. Napi 8-9 órát dolgozom és további 1,5-et közlekedem. Heti két alkalommal 110-percben tanulom a nyelvet 19 társammal együtt. Az irodában az angolt, és az anyanyelvemet használom, Tv-t pedig szinte semmilyen nyelven nem nézek, mert hulla fáradt vagyok mire hazaérek. Mindezek ellenére mégis meg tudom magam értetni és igyekszem. Mindemellett azzal az alapvető információval is rendelkezem, hogy az itt a francia mellett nem hollandul, hanem flamandul beszélnek.  Ne ábrándítson ki és mondja, hogy a felszólalásainak szövegét nem épp egy gyógyszerfüggő "Schuman-téri lány javítja!

Remember Gyula! Always think twice. Mert lehet, hogy az a lány pont azért jött ide, mert otthon több diplomával is kilátástalan volt a helyzete, lehet, hogy azért nem vesz lakást, mert nem itt akar megöregedni és az is lehet, hogy Önt nem érdekli mekkora bőrönddel és mennyi csomaggal megy Zaventemre, mert taxi viszi oda, hogy aztán a csütörtöki "eu-s" járatra felszállhasson, de a schuman téri lány fapadossal jár, és charleroi-ig könnyebb a málhát görgetni, mint vonszolni. És lehet, hogy amikor vasárnap este visszajön, nem azon rágódik, hogy melyik kiskosztümöt vegye fel, hanem hogy hogyan vágjon jó képet, amikor a levelek diktálása közben hasonló poénokat süt el neki , mint amilyeneket a véleményében írt.