Ha kedd, akkor
BELGIUM!

Éjjel érkezem

Utazás előtt mindig álmatlanság gyötör, mert izgulok. Lekésem a gépet, lezuhanunk, stb. Most viszont még a szokottnál is izgatottabb vagyok. A szüleim, a barátok, mindenki. Már alig várom, hogy újra lássam őket. És azt sem bánom, hogy 15x kell majd elmesélnem az elmúlt hónap történéseit, mert addig jó, amíg érdekel valakit, hogy mi van velünk. Szóval watch out, mert jövök. Már lelki szemeim előtt látom Gézát, a meleg utaskísérőt, amint a padlizsán lila ülések között lavírozva itallal kínál.

Ingvar Kamprad a kis "gyufaáruslány"

Na jó, mind tudjuk, hogy nem lány, de olyan jól vette ki magát. Bizony, az ő LEGO áruházában vásároltunk 6 doboz bútort szombaton. Az úgy volt, hogy péntek este elmentünk bevásárolni a helyi Coraba, Inez érkezését előkészítendő, szükség volt porra és öblítőre és ha már ott voltunk vettünk még egysmást. Aztán átmentünk a közelben lévő bútoráruházba. Vehettem végre sok gyertyát, vendégpapucsokat, növényt és apróságokat. Közben láttunk néhány szép darabot és rövid mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy szombaton visszamegyünk értük egy nagyobb kocsival. Így is lett. Délelőtt Philippe kiszállította és bekötötte Inezt, akit azonnal teleraktam egy próbamosás erejéig, majd célba vettük a fent említett áruházat. Fél óra alatt összeszedtük a kiválasztott ágykeretet, étkezőgarnitúrát és a "nagykulla" kanapét. Hajnali 3-ra el is készült az ágykeret, így az álmaink 40 cm-vel megemelkedtek. Nem részletezném, hogy az ágy sodronyait 65 db más színű és méretű lécből kellett rolóba fűznöm, mert mindenképpen megérte a fáradtságot. A kanapé összeszerelése vasárnapra maradt. Töki igazán kitett magáért.

Vasárnap délelőtt aztán kirándulni mentünk a kutyákkal, majd a nap hátralevő részében élvezkedtünk a mostanra már majdnem teljesen berendezett bérleményben.

Je suis grande

Kis, görög deputy tündérmackóval egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Nem úgy! Egyszerűen csak most kezdjük egymás megismerni. Mióta tart a nyelvtanfolyam, azóta minden délután franciául üdvözlöm. Ez tetszik neki. Ma már fokoztam is és amikor megkérdezte hogy vagyok, azt mondtam melegem van. Nagyon igyekeztem, hogy a 7 betűből álló kifejezést ne rontsam el. A tanfolyam egyébként jó. Mostanra annyi az információ, hogy lassan képtelenség lesz feldolgozni. Csoporton belül elég komoly klikkesedés van. A szláv népek és a rest. Ide tartozik az osztrák állatorvos, Jürgen, aki minden órára annyira készül, hogy ma nagy zavarában még szülővárosának betűit is összekeverte. Aztán ott van Ted, az ír professzor. Hatalmas fazon, angolul beszél franciául és egy nap kb 4x említi a tradicionális ír sportot, a hurlinget. Vele és a másik magyar lánnyal szoktam beszélgetni a szünetben. Jó volna beiratkozni a folytatásra is, de ez csakis a főnökség jóindulatán múlik.

Töki munkáját átvette tegnap a landlord. Nagyon elégedett volt, fizetett és megbízást adott a folytatásra. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkezendő napokban, hetekben nem lesz elmosogatva, beágyazva stb. Nem fogok vitatkozni ezeken az egyenként ötperces melókon, mert nem ér annyit az egész. Inkább megcsinálom, ha hazajöttem. Tudomásul kell vennem, hogy csak én nem fáradhatok ki a munkában, vagy megtanulom én is ignorálni a környezetem lepukkanását. Ezért még biztos kapok ha elolvassa, de úgy gondolom elég objektíven vázoltam a helyzetet. Pont egy blackjacket kell aludnom és otthon leszek. nagyon várom már azt a pár napot. Sajnálom, hogy Töki most nem tud jönni, de majd úgy intézzük, hogy idén még neki is legyen egy látogatása. Aztán tavasszal, ha már lesz autó, gátlástalanul furikázhatunk a két ország között.

Oh a happy day

Abból kiindulva, hogy egyszerre tudnék nevetni és sírni akár depressziós is lehetnék -az egyébként is divat mostanság-, de nem vagyok. Sírnék, mert mindenki nagyon hiányzik és néha úgy érzem, hogy az első géppel hazamegyek, aztán megcsörren a telefon, jön egy e-mail vagy csigaposta egy szülinapi lappal és akkor tudatosul, hogy legalább annyian és legalább annyit gondolnak rám , mint én rájuk. De ha nem múlik a gombóc, mindig sírás a vége. Aztán ott a vigyorkényszer. Hogy végre a boldogság mellé 30 évesen elértük az anyagi biztonságot. És még mondják, hogy a pénz nem boldogít! Önmagában semmiképp, de jó a tudat, hogy nem kell a számlákkal sakkozni -melyiket adjam fel most és melyiket lehet húzni a határidőig, sőt végre mi segíthetünk a szüleinknek. Egyszóval klassz.

Mindezek ellenére azt vettem észre hogy amikor a szupertitkos hazautamat szervezem,(ha a beavatottak valamelyike elszólja magát anyámnak, az meglakol) hajlamos vagyok a "haza megyek/jövök" kettős használatára. Az is feltűnt, hogy már nem igényel odafigyelést a munkából való hazaút, hol szálljak át, melyik vonal az enyém, stb. Hétfőn lesz két hónapja, hogy itt vagyunk pedig olyan mintha tegnap lett volna a lakáskereséses és költözéses görcsölés.

Végezetül a kiegyensúlyozott kiskutyáink életének egy-két mozzanatát felrakom ide, mert Tirpi kifogásolta a fotók mennyiségét.

S(h)ok(k)

Megkaptam első rendes fizetésemet + juttatások. Többet kaptam mint a végkielégítésem volt a "betonbiztosjólfizető" állásomból való távozáskor. - Most gyertek látogatni- Így most az összes szponzornak visszaadom a támogatást, és helyretettem az életünket egy hónap alatt. Tudom, hogy teljesen igaza van a mamámnak, amikor azt mondja, hogy egy kis odafigyeléssel megalapozhatjuk az egyébként sem alaptalan életünket. Azért holnap kicsit felújítjuk a ruhatárunkat. Csak van valahol ebben a városban egy sátorlap szaküzlet....

Weekend

PÉééééééééééééééééééntek! Vége! A csavargyárban ismét véget ért egy hét. Forgalmi mutatók jók, a petting még zajlik, de mi már nem kellünk. 3-kor pontban, látványosan elejtem a tollat, kikapcsolom a gépt és a kengyelfutó gyalogkakukkot megszégyenítő sebességgel hagyom el az objektumot. Reményeim szerint 2-3 értékes órát töltök az ebekkel a Tabánban. Hétvégén szalma leszek. Lebonyolítok egy-két elmaradt telefont- Igen Jackie veled kezdem a sort, ha nem vágod rám a kagylót. Várj letesztelem, hogy megismersz-e még.: Ok!

Beenek pogromja van, Fraque egyedül nem szívesen jön. Így női hétvégét rendezek és Rolót átcsábítom.

Alkalmassági

Rejtély az Ampullákon - Medical exam (március 29.)

Kedden reggel 6-kor ébresztőt csörömpölt a telefon. 8-kor kellett jelentkeznem az orvosi vizsgálaton. Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan ment. Kihúztam a sorszámom (92) és néhány perc múlva már szólítottak is. Igazoltam magam, kaptam egy angol nyelvű egészségügyi kérdőívet, egy vesetálban elhelyezett, vizeletminta tárolására alkalmas edényként, és 5 fiolát. Visszaültem a váróba, hogy szüleim és nem létező testvéreim egészségéről, védőoltásokról, kórházban töltött napokról nyilatkozzam. Majd a sorszámomat hallottam. Bevezettek egy fülkébe, felfeküdtem egy asztalra és a szakember a vénámat kezdte keresni. Tudtam, hogy gondban lesz és az izomsérülések elkerülése érdekében jeleztem, hogy nekem érdekes helyen van a vénám, úgyis mondhatnám bénám. Megtaláltuk és már töltötte is tele az üvegcséket.

A művelet befejeztével jeleztem, hogy a vérem bizonyára hígabb lesz, a balesetem miatt 10 napon át adagolt Fraxiparinennak köszönhetően. Megköszönték a hasznos infot és néhány percre leültettek. Következő állomás a röntgen és az ekg volt. Ezeken mind átmentem. Ezután Dr. Velbeke, -akiről akaratlanul is Pet van Ekke jutott eszembe- mért, minden irányból, kopogtatott majd végezetül a hozzájárulásomat kérte a HIV vizsgálathoz és kitöltött egy vizsgálatkérő lapot Dr. Mercierhez aki a látásommal volt hívatott foglalkozni. Térkép segítségével hamar megtaláltam Mercier doktort, aki gyors ám alapos vizsgálat után azt mondta "Your vision is perfect". Remek, gondoltam. Itt az ideje, hogy megkezdjem brüsszeli látogatásom érdemi részét és lejelentkezzek az adminisztráción. Mrs.Derbit, barátságos flamand nő röviden összefoglalta a juttatásokat és a fizetési kondíciót majd a kezembe nyomott egy 200 oldalas regulationt és egy térképet a célállomásokkal.

Ide másolom a jegyzetet amit a keddi interjúkról készítettem

DG/E- Kedvesek, bár furi , hogy a 3 oldalas cv-m első oldala alapján egyáltalán behívtak interjúra. Ugyanis valamilyen oknál fogva csonkán kapták meg a művet, így munkával töltött éveim jelentős részéről csak ott értesültek. Összességében pozitív, a munka természete pont az amit szeretnék, konferenciák, meetingek. Meglátjuk ők mit akarnak.

DG/A- Szakadt olasz manó, a nyugdíj előtt álló titkárnőivel és a barom kérdéseivel. Szeretem-e a paradicsomot? Mit jelent nekem szeptember 11? Ha a nyolcból csak egy ajánlatom lesz, talán elgondolkodom. Add uram, hogy ne így legyen.

Érkezés

Gare du Midi -Kellemes húsvéti ünnepeket!

Várakozásommal ellentétben hamarabb érkeztem Brüsszelbe, így a "déli" pályaudvarra is. Térdvédő nélkül vagánykodva szedtem a lábam. Úgy tűnik az épület takarítói kiszagolhatták jöttömet és csapdát állítottak. A frissen felmosott burkolaton gumitalpú cipőm önálló életre kelt én pedig fékevesztett twistbe kezdtem. Komoly harcot vívtam a talpon maradásért, de végül sikerült. Az arra lézengők aprópénzzel jutalmazták, gyenge koreográfiájú, ámde annál látványosabb előadásomat. Mint rutinos Brüsszel látogató azonnal egy jegyautomatához sétáltam, körbenéztem mint Clouseau felügyelő- hogy nem követnek-e, esetleg nem akarnak-e megfosztani 300 eurós vagyonomtól - és megváltottam a tízes bérletet. Tapasztalatom szerint a brüsszeli metrón annyi az ellenőr, mint a Lappföldön élő chaszid zsidó, így a biztonság kedvéért nem kezeltem. Mondjuk inkább, hogy spóroltam az EC-nak. Fél egy körül értem a szállásra. Kicsiny gurulós bőröndöm keltette zaj remélhetőleg felverte a rue de Taversier török közösségét. A bejelentkezésemet követően Jean-Jacques átadta a szobám kártyáját és mondott egy háromjegyű számot. Ugyanazt, mint novemberi látogatásomkor, így ez alkalommal nem kellett rossz épületben a 3. emeletre felcipelnem a terhemet, hanem egyenesen átsétáltam és birtokba vettem a cellát.  Átöltöztem, hogy laza környékbelinek tettessem magam. Ez mindaddig remekül ment amíg a Chez Dürüm szendvicsbárban nem kellett megszólalnom angolul. Ahmed készségesen elkészítette a baguettebe épített gyrost, megbolondította némi salátával és egy adag sült krumplival. Ekkor jöttem rá, hogy hiba volt külön kérni egy kis adag krumplit, de addigra már azt is becsomagolta. Szertartásosan átgumizta, zacsiba csúsztatta a fanta mellé és közölte, hogy "for juró fifty". Én erre nagy bátran "merszi és orevoár" megvillantása után a másodperc tört része alatt távoztam. Persze a plusz krumpliból egy darab sem fogyott, mert mire a szendvicsből kiettem, addigra majdnem tele lettem. 1.30 megy a szemetesbe- gondoltam, majd a fal felé fordultam és délelőtt 11-ig, Töki telefonjáig meg sem mozdultam.

Indulás

Nos. Ma hirtelen felindulásból berohantunk a C&A-be és vásárolni próbáltunk. Ismét hatalmas kudarcélmény volt, hogy a fogason remekül mutató darabok rajtam rémesen néztek ki. Egy nadrágnál sikerült megállapodnom. Egészen szép darab. Pénzt is váltottunk egy köbgyök gennyputtony csajnál. Hihetetlen paraszt volt és amikor búcsúzóul annyit mondtam " Bocs, hogy zavartunk", anyázni kezdett. Töki visszaköszönt neki majd a 2 centis plexi előtt minden udvariasságot nélkülöző mozdulattal határozottan a magasba emelte jobb kezének középső ujját. Hát ezt tojta a nyuszi. Viccet félretéve, ma mindenki külön ünnepelt. Töki Sadievel a szüleinél én pedig Köménnyel az enyémeknél. Anyám a maga komoly,általam nem kedvelt stílusában ismét image makerként elemezni kezdte a külsőm és testem állapotát. Nekem jelenleg a legnagyobb dilemmám az, hogy térdvédőben vagy anélkül utazzam. Ha felveszem akkor detektornál biztos kiszúrnak a merevítőim miatt. Csak egy módon igazolhatom, hogy a szivacs alatt valóban fémlapok vannak és nem kés, ha levetkőzöm. Ettől pedig szeretném megkímélni mind a ferihegyi mind pedig a charleroi biztonságiakat. Marad tehát a B verzió és remegő térdekkel botorkálok az éjszakában. Kalandos lesz a holnap ugyanis kb éjfél körül érek Brüsszelbe. Hétfő szabad, így belefér egy szívesség. Elviszek egy kis csomagot egy kedves szomszédunk rokonainak. Minden hasonlóan kezdődő történet drogelhárítással és bangkoki börtönnel végződik. Remélem megúszom és tényleg csak zserbó van a dobozban. Na hajrá EU, no para, arccal a falnak!

Breaking news

Afterparty

Na, öregebb vagyok. Tegnap 6-tól lehetett keresni az orvost, aki elmondta hogy apám állapota stabil, bár még intubálva van. Anyámnak én fordítottam, mert ő nem vészhelyzet rajongó. Reggelre nem állt be változás, így kicsit kétségbe estünk, mert még mindig nem tudták kivenni a tubust. Én elmentem kapálni, anyám pedig megígérte, hogy hív. Végül fél 11 körül úgy döntöttem, hogy önhatalmúlag felhívom az intenzívet és nagylány módjára érdeklődöm.

-J bácsi jól van, kivettük a tubust, lehet jönni látogatni!

Hurrá, Abby nővér rövid információhalmaz felvidított. Azonnal hívtam anyámat és megbeszéltük, hogy lelépek a munkahelyről és bevesszük a kórházat. Egy óra múlva már az altatóorvossal beszéltünk, aki hétköznapi nyelven is tudtunkra adta, hogy Bubu jól van. Anyám előkapott a tárcájából egy borítékot és átadta. A doki persze próbált visszakozni, de végül elfogadta. Anyám kicsit megrémült, hogy mi van ha az üres borítékot adta át,de aztán megnyugodott, mert a nem nyert feliratúak a táskájában maradtak. Pár perc múlva már csengettünk az intenzív ajtaján, Malik betessékelt minket és végre személyesen is találkozhattunk Abbyvel. Az öltözőben kísértést éreztem , hogy anyámat Corday doktornőnek szólítsam, mert a kis műtős cuccban pont olyan volt. Bubu rögtön az ajtótól jobbra feküdt, mindenféle csövek lógtak ki belőle, oldalán diszkótáska, de a körülményekhez képest jól nézett ki. Amolyan virgonckodó frissműtött. Közölte, hogy fel tudna állni, mert olyan erős. Mondtam neki, hogy mindenféle felállást verjen ki a fejéből. Tapicskolta a kötést a mellkasán, közben jelezte, hogy nem fáj. Sőt, a szívét eddig gyötrő tompa szúrás is megszűnt. Jól van és ez a fontos. Azt még nem mertem tőle megkérdezni, hogy milyen volt odaát...