Ha kedd, akkor
BELGIUM!

Okos-e?

Már sokszor megkaptam, hogy méltánytalanul keveset emlékezem meg az állatállományról és ezt most mindenképp pótolni szeretném, mert amit Sadie a minap  művelt, az ide kívánkozik.

Nálunk a vizslák családtagok és szabad feljárásuk van a kanapéra sőt, saját, külön-bejáratú takaróval rendelkeznek mivel alultápláltságukból adódóan vékony bundájuk miatt fázósak. A párna használata sem ismeretlen számukra, így ördögi gyorsasággal tudják a komfortfokozatot növelni, abban a pillanatban hogy látómezőn kívül kerültünk. Mivel a fűtés és a napsütés is egyaránt elkerült bennünket az utóbbi időben, a csajok szabadidejük nagy részét burokban töltötték. Tegnap aztán egy kis időre kisütött a nap, aminek Sadie nem is tudott ellenállni és kénytelen volt kidolgozni egy tervet a napozás megoldására. Töki a másik szobában ült a gép előtt, amikor nagy zsinatolásra lett figyelmes, de  mire átért a nappaliba csak annyit látott, hogy Sadie a kanapén rendezi a párnákat, helyet keresve magának, így visszament a dolgára. Alighogy leült újabb matatás és küzdelem volt hallható és mire ismét átért ez a látvány fogadta.

Sadie tehát nem tudott ellenállni az utolsó őszi napsugaraknak és megágyazott magának egy fénysávban. Zseniális a dög!

Vizslányok

Nem való első kutyának!- mondják a szakértők. Az állatnak szabadság kell !-hangoztatta anyám.  De minket ez különösképpen nem érdekelt, így 7 évvel ezelőtt a szelídi nyaralásból egy 8 hetes kis gombóccal tértünk haza, aki már akkor fogpiszkáló méretű faággal apportírozott, viszont  a szilárd kajára való átállás miatt végigfosta az utat.

Így kezdődőtt a közös életünk Sadievel. Én akkoriban tanításból éltem, így kvázi gyesen tudtam lenni az apró jövevénnyel, aki napról napra okosabb, furmányosabb lett, majd eljött a perc, amikor visszavonhatatlanul behódoltunk neki. Nem volt ott erőszakoskodás, vagy hiszti, ugyanis a vizsla meg van győződve arról, hogy ő is ember és van annyira intelligens, hogy vizsonylag rövid idő alatt képes elérni gazdáinál, hogy úgy is kezeljék. Az erőviszonyok tisztására tett próbálkozások teljességgel hiábavalóak, mert hát ki tudna ellenállni egy ilyen tekintetnek?

még akkor is, ha a kanapé, vagy az ágy birtokba vételéről van szó. Minket is "rabszolgájává" tett a kis bestia. Számtalan könyvet kiolvasott miszlikekre, megette a fonott kosarát  ugyanis tudta, hogy nem lász rá szüksége, mert előbb-utóbb mi is rájövünk, hogy neki ágyban, takaró alatt kell aludnia. Hogy kétség se férjen ehhez, a biztonság kedvéért a párnáját is szétcincálta, majd ott ült az egyenletesen szállingozó, puha tollak között, mint akinek elképzelése sincs, hogyan kerülhettek azok oda. Menthetetlenül és visszavonhatatlanul vizslások lettünk. Olyannyira, hogy amikor Sadie családot alapított, kalandos úton ugyan, de nálunk maradt egy gyermek. Köksi, anyjával ellentétben mem mutat különösebb érdeklődést sem az irodalom, sem a fából készült tárgyak iránt, ellenben kora gyermekkora óta kábel és textil fétise van. Elrágta már a szendvicssütő vezetékét, távirányítókat, telefonzsinórt, és szűnni nem akaró vágyat érez, hogy kifogó kesztyűt, konyharuhát, vagy zoknit lopjon. De számít ez, amikor este fáradtan hazaérve beteszem a zárba a kulcsot és már hallom, hogy az ajtó mögött ugrálnak, türelmetlenül várva, hogy belépjek és a nyakamba ugorhassanak? Kiolvasnak, dekódolják az üzeneteket, majd beledugják a fejüket a bevásárló szatyorba, hátha van ott nekik valami.  Pontosan 3 dolog van, aminek a nevét sem lehet kimondani ha nincs a házban. Túrórudi, hamburger, goffri. Ha bármelyiket véletlenül kiejted a szádon, akkor azt adnod is kell. Ez nálunk a policy.

Bátran gondoljon mindenki, amit akar. Igen "elkényeztetett dögök". Igen, a túrórudi szállítmány jelentős része az ő gyomrukban végzi. Igen, csakis házi kosztot kapnak, külön főzünk nekik. És igen, elképzelni sem tudjuk az életünket vizsla nélkül. Tökéletlenek, pont mint mi. Sadie pl retteg a vihartól és a tüzijátéktól, viszont imád úszni és nem lehet kiimádkozni a vízből. Vele ellentétben Kökény inkább békát keres a parton, csak vízbe ne kelljen menni, viszont ágyút sütögethetnek a füle mellett, akkor sem rebben a  szeme se. Ők már nem vadászkutyák, hanem családtagok. Ez van. Ha egyszer vizlsás lettél, az is maradsz!  

Íme a két lány természetes környezetben:

Plasztikai műtét

Avatatlan belga szemek eddig hajlamosak voltak azt hinni Sadie-ről, hogy pitbull. Most viszont úgy néz ki, mint egy vizsla,akit doberman-ná operáltattak. A történet röviden annyi, hogy Sadie füle nagyon érzékeny, viszont imád úszni. Minden "víznél" tett látogatásunk után napokig rázza, majd idővel szétcsapja valamin. 1,5 éve küzdünk, mert mindig ugyanazon a helyen újra és újra felszakad a vizslafül. Snijders doktor azt javasolta, hogy vágassuk ki azt a darabkát és rendbe fog jönni. Ha már ott voltunk és kábítottan, kivetettük az aprócska és ártalmatlan cisztáját is. Most így pihen.Kicsit úgy néz ki, mint a farkas, amikor nagymamának öltözött...

Relax

És akik ebből az egész cirkuszból mitsem éreznek...

Gyarapodunk

Örömmel tudatom mindenkivel, aki esetleg aggódott volna, hogy itt töltött utolsó két hetünket rágcsáló inváziótól rettegve éljük le, hogy az egércsaládnak vélt betolakodók mégis inkább családalapítás előtt álló galambok. Legalábbis Töki ezt, az ornitológiai szempontból nem elhanyagolható megállapítást tette, közel félórás kutatásra és további tízperces megfigyelésre alapozva.

Maszat

Ő itt a képen Maszat. Augusztus 9-én tűnt el Budaörsről. A gazdája egy nagyon kedves barátnőm, Maszat pedig Sadie gyermekkori játszótársa és örök szerelme. Ha netán az olvasóim közül valaki látná, akkor dobjon meg egy emillel. A mocskos anyagiakról nem beszélek, mert még hiszek az emberek önzetlenségében, de van jutalom is.

Oh a happy day

Abból kiindulva, hogy egyszerre tudnék nevetni és sírni akár depressziós is lehetnék -az egyébként is divat mostanság-, de nem vagyok. Sírnék, mert mindenki nagyon hiányzik és néha úgy érzem, hogy az első géppel hazamegyek, aztán megcsörren a telefon, jön egy e-mail vagy csigaposta egy szülinapi lappal és akkor tudatosul, hogy legalább annyian és legalább annyit gondolnak rám , mint én rájuk. De ha nem múlik a gombóc, mindig sírás a vége. Aztán ott a vigyorkényszer. Hogy végre a boldogság mellé 30 évesen elértük az anyagi biztonságot. És még mondják, hogy a pénz nem boldogít! Önmagában semmiképp, de jó a tudat, hogy nem kell a számlákkal sakkozni -melyiket adjam fel most és melyiket lehet húzni a határidőig, sőt végre mi segíthetünk a szüleinknek. Egyszóval klassz.

Mindezek ellenére azt vettem észre hogy amikor a szupertitkos hazautamat szervezem,(ha a beavatottak valamelyike elszólja magát anyámnak, az meglakol) hajlamos vagyok a "haza megyek/jövök" kettős használatára. Az is feltűnt, hogy már nem igényel odafigyelést a munkából való hazaút, hol szálljak át, melyik vonal az enyém, stb. Hétfőn lesz két hónapja, hogy itt vagyunk pedig olyan mintha tegnap lett volna a lakáskereséses és költözéses görcsölés.

Végezetül a kiegyensúlyozott kiskutyáink életének egy-két mozzanatát felrakom ide, mert Tirpi kifogásolta a fotók mennyiségét.

Kis Köpet

Valamelyik este Töki mesélte, hogy unalmában bevitte a kutyaenciklopédiáta wc-re. Lapozgatta és egyszer csak megakadt a szeme a Fáraó kutyán, majd hangos hahotázásban tört ki. Amikor a képet megmutatta azonnal értettem, hogy mi volt az oka. Kisebbik kutyánk köszvény mindig is érdekesnek bizonyult fura viselkedésével, teljes infantilizmusával és azzal az egyiptomi macskákra emlékeztető beülésével. Nekünk annyira komolynak tűnik a hasonlóság, hogy kicsiny beavatkozással ugyan- hallószervének felemelésével készítettünk róla egy képet.

Megdöbbentő a hasonlóság!

Növény köhög

Megjártuk az István utcai állatklinikát. Úgy tűnik őket is megérintette a szabad rablás szele és legutóbbi ottjártunk óta az éjszakai ügyelet 15.000-ről indul. És ez nem csak a fölöslegesen beparázott gazdik (mint mi) szűrésére szolgál, hanem az életmentő beavatkozások is ennyiről indulnak. Fenti tényre egy aprócska 50x 50-es tábla figyelmeztet, amit a biztonság kedvéért egy magasra nőtt fa ágai 90%-ban láthatatlanná tesznek. Tovább növeli a szívás esélyét az is, hogy éjjel a fényviszonyok nem az igaziak,és bár kedvencünk feletti aggodalmunkban gyakran néznünk az égre segítséget kérve, ekkor sem tűnik fel a hirdetmény. Tiszta szerencse, hogy a biztonsági őr felhívta rá a figyelmünket. Mielőtt még felelőtlen gazdinak gondolna bárki is, el kell mondanom, hogy Posvány ma jóízűen befalatozott néhány toklászt. Töki még épp időben kiszedte azokat a szájából, de a kis majom este krahácsolni kezdett. Perszehogy ráparáztunk. Az orvosunk szombaton nem rendel, csak segélyvonala van, a  lehel úti klinikáról sok jót nem hallottunk, így maradt az egyetem. A meccs már a vége felé közeledett, amikor Tökivel szinte egyszerre pattantunk föl, hogy na most akkor indulás. Taxit nem kockáztattunk, mert mi van, ha behány, mint annó az anyja tette és mielőtt még orvos láthatná máris 13.000-el könnyebbek vagyunk. Ennek fényében buszra szálltunk, és pár roma fiúcska társaságában útnak indultunk. Mire a Keletihez értünk, már Köszvényt simogatták és egészen összecimbiztünk. Kökény sok mindenre képtelen, de láb mellett menni egyáltalán nem tud, így Töki kb 3x lépett rá az 500 méteres táv megtétele alatt. A megérkezésünket követő sokkból magunkhoz térve, Töki javaslatára felhívtam orvosunk ügyeleti vonalát. Perszehogy nem vette fel. Viszont 2 perc múlva visszahívott, és megnyugtatott, hogy ha nyeli az nem gáz, ha szívja az komoly. Adjunk neki enni, és ha holnap is hortyog, krahácsol, akkor vigyük ki.  Azt ugye mondanom sem kell, hogy mire a kórházhoz értünk Kötvény már nem produkálta a tüneteket. Így az info és a tény birtokában taxit hívtunk és egy mekis kitérő után hazajöttünk. Itthon aztán jóízűen megettek az anyjával 3 sajtburgert és most békésen alszanak a kanapén.

Ilyenek voltak

Ennek a bejegyzésnek nincs apropója. Rendezgettem a lemezeket és a kezembe akadt az egyik "gyerekek" feliratú. Ilyesmiket találtam a 11 kicsi démonról. Mind gyönyörű, de Gyuszinak remek a PR-ja. Hamarosan majd óriásplakátokról köszön ránk az utcán.

Bővül a család

Kökény is back again. Azt hiszem ez már így is marad. Nem adhatom megint valami balfasz kezei közé, hogy aztán az egész életét a vándorlás jegyében élje. Elég volt, Kökény marad. Sade egészen jól viseli, azt hiszem megismerte. A "fogolycserére" 9kor került sor, egy vörösre sírt szemű kislány és könnyező papája átadták Kökényt minden ingóságával együtt. Ők búcsúzóul még Lizának szólították, de mi visszaállunk a Kökényre. Először nagy bátor kutya módjára megugatott, aztán megismert és úgy viselkedett, mintha tegnap váltunk volna el. Édes.

Anya

és lánya

Olvasol?

Na délután. reggeltem a ringen, de valamit nagyon elkúrjanthattam, mert estére már nem engedett be. Láma felhasználó lévén, az utolsó halványka esélyem is elszállt, hogy valaha kommenteket olvashassak a firkálmányaimról.

Kezd szétzilálódni az idegrendszerem. Elseje óta ismét 3 kölyök van, mert az egyiket visszahozták. Még garanciális volt. Jópofa a csákó, azt mondta azért, mert az asszony nem úgy vette ki a részét a gondozásból, ahogy azt korábban ígérte. Füles kerek 4 napot töltött náluk. Remélem egyhamar nem lesz közös gyerekük... Nos, ami engem illet, imádom az összes kis disznót, csak kezdem azt érezni, hogy pillanatokon belül atomjaira hullik a magánéletem. Sürgősen jó gazdikat kell keresnem, vagy elcserélni a lakást kertes házra, mert ez kezd tarthatatlanná válni. Már azon is gondolkodtam, hogy kérem a korai nyugdíjazásomat, esetleg gyesre megyek. Úgy vagyunk, mint magos Déva vára, amit rendbe teszek estére, szétzilálódik reggelre.

Byez

Vizslát Kisherceg!

A nyomorult

Ma megint bőgtem. Elegem van, érzelmektől mentes tuskó akarok lenni, vagy áthatolhatatlan páncélt növeszteni. Nem értem miért kell zokogásban kitörni, ha egy általam 2,5 hónapon át gondozott, kb 300 g születési súlyú vizslakölyök szerető családra talál, és úgy dönt/ünk, hogy új helyre költözik. Az elmúlt két hét során ezt hatszor csináltam végig. Ilyenkor mindig próbálok a "rémséges" félötös ébredésekre gondolni, meg arra, hogy naponta 20-30 különböző színű és árnyalatú kaksit szedtem össze, gondos áttekintés után,benne idegen anyagokat fürkészve. A felszecskázott gyümölcskosár és annak elfogyasztott tartalma is eszembe jut. De ez mit sem segít. Mert kétségbe ejt a tudat, hogy este hazajövet már csak nyolc könyök jelenik meg az alom párkányán, négy pici szempár követ a tekintetével, hogy aztán tizenhat lábon elém rohanjon. Rohadt egy dolog, úgy érzem magam, mint a kereskedelmi tv-k valóságsóiban. Minden héten "kiszavazunk" pár lakót. Ma Herceg költözött. Vadász lesz és mellesleg egy 1,5 hektáros "kertben" garázdálkodhat majd, ahol van tó, vadkacsák. Mégis amikor az ajtóból visszafordult, úgy tűnt a tesójai közé jobban vágyik, mint a paradicsomba. Na, nyáladzás vége. Feleskettem eddig minden friss-gazdit, hogy rendszeresen küld képet és hagy elérhetőséget. Most már csak abban reménykedem, hogy az emberismeretem nem hagyott cserben.