Ha kedd, akkor
BELGIUM!

Szarok az univerzumra

Nyolc hónapja nem voltam otthon. Úgy kell nekem ez az egy hét a családdal és a barátokkal, mint egy falat kenyér, de a rohadt univerzum összeesküdött ellnem. Már két napja érzem, hogy cisztarobbanás lesz hamarost, ami sok szembpontból nagyon jó, viszont utazni nem igazán előnyös ilyenkor.  Mindegy, leszarom. Tegnap éjjel megtámadott valami kórság , úgyhogy bedugult, ám szakadatlanul csöpögő orral és tátott szájjal vergődöm. Ez sem érdekes, tolom az Ibuprophent, meg a C-1000-et és persze az Amol cseppet, amelynek gyógyító erejét anyosomék kábé annyira túlmisztifikálják, mint Costas Portokalos a Windexét (Big Fat Greek Wedding). Na most ha ez így együtt nem volna elég, vagy kellőképpen elkeserítő, akkor addjuk még hozzá a reggel óta szakadó havat, amely teljes mértékben bizonytlanná teszi a hazautat, amit egyébként zokszó nélkül kibekkelnék még  az alhasi görcs és takonyfolyam ellenére is. Talán ma meghúzom a házipáleszt, belövöm a wii fit-et egy durva, kb 1000 kcal elégetésére alkalmas kétórás programra és jöjjön, aminek jönnie kell. Szeretném, ha teljes lenne a nyomi pack, és szombatra már járni sem tudnék az izomláztól. Akkor jöhet a chaise roulante, meg a priority check-in.

clinique de sommeil

Talán egyszer majd nyomok egy laza értekezést valami olyasmi címmel, hogy "Az apnea ahogy én láttam, mielőtt kinőttem", de addig is amig van aktualitása az életemben, hadd mondjam el, hogy a cardio-pneulogiai ellátás kifogástalan Belgiumban. Számos alvás-központról tudok, de ahol én voltam, illetve ahova visszajárok konzultációkra, ott annyira ügyelnek a hitelességre, hogy szerintem a kezelő orvosok jelentős hányada is valami alváshoz köthető problémával küzd. Hogy ne menyjek túl messzire, ott van Dr demarceux, akinek minden egyes megbeszélésünk alkalmával lecsukódik a szeme. Az előző alkalommal azt hiszem kicsit el is aludt, amikor a cucc átállításáról beszéltünk. Nos tegnap kibökte, hogy az enyémhez fogható rejtélyes esettel még sosem találkozott, így azt javasolta -amit én már az első átállítás után megtettem volna-, hogy csináljunk egy újabb vizsgálatot. Úgyhogy november 7-én, amikor más tisztességes ember felkelt és lerázta a rabláncot, akkor én aludni megyek. Egy éjszakát simán, egy éjszakát szimulátorban. Most pedig felkerekedek, hogy a tiszteletremáltó vizsgabizottság előtt bizonyítsam menyire nem tudok franciául.

ORL*, mert megérdemlem

Mostanában olyan érzésem van, mintha Isten, vagy aki ennek az egész kócerájnak a megalkotója és üzemeltetője is egyben, épphogycsak a szeme sarkából követné, hogy mi van velem. Pedig nem tettem semmi olyat, amiért ne nézhetne rám időnként úgy igazán. Annyi mindent elfogadtam már az élettől, azzal a jelszóval, hogy Istennek, vagy az Alfa holdbázis műszakvezetőjének szándéka van velem. Még tegnap délután is reméltem, hogy a kattogás a fülemben nem azt jelzi, hogy hamarosan újra süket leszek. De megtörtént. Megtörtént újra! Reggel óta ismét 20 Db-vel az elfogadható alatt élek, megint hülye vagyok és visszakérdezek. Kétszer, háromszor, többször. Amikor szerdán elment a hangom, már tudnom kellett volna, hogy valami ismét nincs rendjén. Csütörtökre, amúgy is kicsiny térfogatú agyamat takony szorította ki a fejemből, avatatlan szemek pedig nem tudták volna megkülönböztetni tekintetemet a basset houndétól. 

Élünk

Napokba telt még valamelyest felfogtam a tényt, hogy V, nincs többé. Felfogtam és nem elfogadtam. Furcsa, mert abban a tudatban élünk, hogy apró kis világunkban minden kerek és akkor jön egy ilyen hír, amitől egycsapásra minden óriásinak vélt problémánk parányivá zsugorodik. Ezért eszembe sem jutott rinyálni, az egy hónapja tartó betegségemről. Tűrtem félsüketen a sorsomat, vártam, hogy reggel felébredve kiderüljün, vajon melyik oldalon duzzadt dinnye méretűvé a mandulám. Ha éjjel a köhögés ébresztett, akkor csendben magamhoz vettem a sprayt ás vártam az enyhülést. Kitartóan szopogattam a torokfertőtlenítőket, akár egyszerre több fajtát is, és szép lassan mixtura pectoralis függő lettem. Eljött azomban vasárnap este, az első munkanap előestéje és azt mondta az én uram, hogy bizony nem megyek én sehova, csak vissza Soledadhoz, hogy csináljon valamit, mert ez tarhatatlan. Erőm sem volt tiltakozni és felesleges is lett volna, mert teljesen igaza volt. December 2.-a óta nem sikerült meggyógyulnom és ha valamelyik tünet enyhült is, jelentkezett mellé kettő újabb. Tényleg nem szenvedtem látványosan, egyszerűen csak idegesített, hogy egyik napról a másikra veszítettem el a hangom és dugult be minkét fülem. A sállal a fejemre erősített meleg, lenmagos párnával üldögéltem naphosszat a kanapén remélve, hogy ez majd rendbehozza begyulladt füleimet és legalább a hallásomat visszakapom. Hétfő reggel, a változás legcsekélyebb jelét sem tapasztalva tárcsázni kezdem hát Soledad számát és kaptam is időpontot 13 órára. A tisztesség úgy kívánta, hogy távolmaradásomról legközelebbi kollégáimat értesítsem. Sajnos senkit sem találtam, mert időközben beköszöntött a nagy belga zima és 1994 óta nem látott, hatalmas mennyiségű hó (kb.20cm) borította be az ország jelentős részét. Normális körülmények között a meleg áramlat miatt ez a mennyiség egy fél nap alatt elolvad, de most jött a fagy is azonnal, úgyhogy megbénultunk. Soledad rendelője nincs messze a lakástól, de a patika és a közért az már igen, ezért azt gondoltam nem tetézem a bajt még egy megfázással és a lusta, de biztonságos megoldást választom. Így lehetséges, hogy majdnem elkéstem, mert 10 percig kapartam a havat a kocsiról.

10 jel, ami arra utal, hogy ideje szabadságra menned

1. A reggeli ébresztőt már nem csak egy óra generálja, hanem két mobil is, amik felváltva, 10 percenként figyelmeztetnek, hogy ideje felkelni

2. A nescafé helyett pirospaprikát teszel a csészébe és mindezt csak akkor veszed észre, amikor a szádhoz emeled.

3. A nagy nehezen elkészített reggeli kávé szürcsölgetése közben, a pultot támasztva elképzeled, hogy állva is tudsz aludni, akár a fuvaros ló

4. Öltözködés közben felmerül, hogy rendes fehérnemű helyett fördőruhát vegyél a ruha  alá.

5. A megállóban, buszra várva nem a padon, hanem egy napozó gyékényen ücsörögsz.

6. Igaz, hogy még csak júniust írunk, de te az asztali naptáradat már az egy hónap múlva esedékes nyaraláshoz lapoztad.

7. A szervízben csereautónak kabriót követelsz, abban az országban, ahol a napsütéses órák száma a legalacsonyabb, viszont egy évben 180 napon át esik.

8. Szőrtelenítéskor már nem állsz  meg  térdmagasságban.

9. Ha hívást kapsz egy ismeretlentől, akkor 10-ből 9 alkalommal 'Bonjour Monsieur' -vel üdvözölnek, annak ellenére, hogy még mindig nő vagy.

10. Ha valaki mégis eltalálja elsőre, az egy mondat után korrigálja                                                                                                   

Tele-e van a kis zizim?

Szerdán reggel első körben Soledad számát tárcsáztam, aki azonnal adott is időpontot még arra a délelőttre. Telve hiú reményekkel, boldogan kapargattam a kocsi szélvédőjéről a jeget és arra gondoltam, hogy csak órák kérdése és visszanyerem a hallásomat. Fél órával később már egyértelművé vált, hogy az örömteli pillanat még várat magára. Nem, ezen az átmosás nem segít-mondta, mert otititsem van. "Ami az orrból nem tudott távozni beköltözött az  orr és a fül közötti összekötő járatba és ezért van bedugulva" és nem pedig a felgyülemlett cicakaka (anyám mindig így hívta gyerekkoromban) miatt. Persze egy bizonyos kor elteltével már nem vettem be, hogy éjjelente macskák szarnak a fülembe, de mire eljutottam a felismerésig sikerült átmenetileg megutálnom az egyébként kedvesen doromboló szőrgombócokat.  De vissza Soledadhoz. Felírt egy olyan gyógyszert, amit naponta egyszer szabad beszedni és max 3 napon át, mert egyik mellékhatása, hogy emeli a vérnyomást. Ma veszem be a harmadikat, de még semmi változás, ugyanúgy egy gödör mélyén ülök, mint 5 nappal ezelőtt és közben barátkozom a gondolattal, hogy örökre így maradok. Tökivel megbeszéltük, hogy hamarosan megtanul jelelni, mert a mondás is úgy tartja, hogy "ahány nyelv, annyi ember"...   

Kész átverés?

Az az igazság, hogy nem tudom mit gondoljak. Az átverés teljesen hétköznapi dolog és abban is biztos vagyok, hogy mindenkivel megesett már, hogy átrázott valakit, vagy őt szedték rá. Igazából nincs ebben semmi kivetnivaló hiszen emberek vagyunk. Nekem egyetlen esetben tud fejtörést okozni a dolog, mégpedig akkor, ha attól kapom, akitől a legkevésbé számítok rá, tudván, hogy velem egy cipőben jár, ergo semmiféle előnye nem származik abból, ha adott esetben  palira vesz, netán hülyének is néz. Jelen körülmények között viszont megint csak arra tudok gondolni, hogy valakinek ismét sikerült. 2 napja mindkét telefonszámon elérhetetlenek. Az egyik folyamatosan foglalt a másikon pedig tudatják, hogy hagyhatsz üzenetet. Köszi, nem hagyok. Rövid és felületes ismeretségünket lezárom. Ha fentiek később valamilyen oknál fogva mégis tévesnek bizonyulnának (még mindig az a kurva reményhal....), akkor örömmel megkövetem magam.

Tafasz

kivan! Két hét szenvedés, 1 doboz üveggolyó méretű köptető és 2 pipányi asztma spray elfogyasztása után, újra minimum két testnyílásomon kapok levegőt, ami nagyban hozzájárul a túléléshez. A sors, vagy inkább a belga csapás (adminisztráció) még mindig esküdt ellenségünk, ugyanis 2 napja kiderült, hogy november óta biztosítás nélkül hajszolom Shreket. Persze erre sem úgy jöttem rá, hogy Toyota Assurance tudatta velem, hanem én hívtam őket, hogy esedékes az újabb féléves összeg befizetése,de nem kaptam csekket. Madame Kaba erre közölte velem a szomorú tényt, hogy nem is fogok kapni semmit, mert október végén megszüntették a biztosítást. Gondolatban persze azonnal lefejeltem, gyakorlatban viszont megkértem, hogy nézzen utána mi történt és milyen módon tudnánk megújítani a szerződést. Pillanatok alatt fény derült a hibára, ugyanis hiába jeleztem nekik a címváltozást tavaly augusztusban, ők azóta is a régi címre küldték a leveleket. Mondjuk négy telefonszám volt még feltüntetve a címünk mellett, de eszükbe sem jutott felhívni minket. Azt mondta bizonyítsam be, hogy jeleztem a címváltozást. "Meg a Pitagorasz tételt bazze, bizonyítsd be te, hogy nem szóltam. Érdekes módon a szalon, amivel egy helyen vagytok, tudja, hogy hová küldje az aktuális katalógust"

3 körös telefonbeszélgetésünk alatt egyeztetett a főnökével, aki végül oltári ötlettel rukkolt elő. Vigyem ki a telephelyükre, a biztosítással nem rendelkező kocsit, hogy megnézhessék van-e valami baja, majd amikor ez megtörtént elképzelhető, hogy megkötik velem a biztosítást újra, de csak azzal a feltétellel, hogy évente egy összegben fizetem be díjat, ami 1000 euró. "Hát a faszom nem kéne"? Megmondtam, hogy a géppel egy centit nem megyek odébb, amíg nincs rajta érvényes biztosítás. Arra is megkértem az ügyintézőn keresztül a főnököt, hogy szíveskedjen feldugni magának az ajánlatát és várja a panaszlevelemet, amit majd a főnökei főnökének fogok eljuttatni. Végezetül arra is megesküdtem, hogy bár bizalmam van a márkához, a biztosítójukat senkinek ajánlani nem fogom és a méltánytalan, hanyag ügyfélkezelésükről minden lehetséges fórumon felszólalok.

12-re pedig időpontot kértem a bankomnál, akik előzetes ismertetés után közölték, hogy minden további nélkül megkötik a biztosítást a kocsira. Akkor most ki a hülye?

Grippe

Soledad Doktornő kimondta tegnap a verdict-et. Asztmatikus bronchitis - influenza combó. Köszi annak, aki rám köpött, lehelt, vagy bármilyen formában vírust adományozott nekem. Ígérem én is terjeszteni fogom ahogy az erőmből telik. Jelenleg az ágy és a fürdőkád között mozgok nagy magabiztossággal, rövid konyhai kitérővel, hogy Amol cseppeket inhalálhassak a 10-literes fazékból. Már a negyedik éjszakát töltöm a kanapén ülve, mert ez az egyetlen pozitúra amelyben nem kell aggódnom amiatt, hogy nem kap elég oxigént az agyam, és a köhögésre sem ingerel annyira. Átlagban 3-4 liter teát fogyasztok, enni nem jelent már örömöt, mert nem érzem az ízeket. A szám, már a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető cserepesnek, de a megfelelő szót még nem találtam meg a hatalmas repedésekre. Napi két alkalommal veszek gőzfürdőt és rögtön ezután 2-2,5 órát töltök dupla-thermopulcsiban, hogy kiizzadjam a gonoszt. Szerintem fogytam.

Liar Liar

Fonalas lány, aki annak idején engem rekrutált, tegnap szagot fogott, hogy valaki más is lépni készül innen. Még este nekem szegezte a kérdést, hogy X.Y távozni készül-e. Én meg bazzeg jóhogy lojális vagyok XY-hoz és ha már egyszer rám bízta a titkát, akkor nem fogom a hivatalos bejelentés előtt pár órával kiadni, úgyhogy azt mondtam fonalasnak, hogy nincs tudomásom semmi ilyesmiről. Ma 11-kor aztán publikus lett a dolog. Mitológiai hősünk persze azonnal jött is és nagy bátran megmondta nekem a frankót: "You are a liar".  Erre én: 'No, I was just witholding information regarding an issue that is none of your business darling. But call me liar again" Le van ő szarva. Egy évvel ezelőtt ő is lelépett innen, aztán 4 hónapja visszajött behúzott farokkal. Szal' nekem ne dumáljon. Egyébként is, J. az egyetlen akivel nemcsak munkakapcsolat van közöttünk, hanem kölcsönös barátság is. Ő megőrizte az én titkom, a minimum, hogy ugyanezt tettem én is.

A rettegés foga

Nemtom' ki hogy van ezzel, de nekem iszonyú és holtig tartó parám a fogorvos. Vagyis azt hiszem egészen tegnapig az volt. Az történt, hogy 3 körül elkezdett iszonyúan nyilallni a bal felső 4-es. Titkon azt reméltem, hogy karácsonyig nem krepál be egy sem és akkor majd bejelentkezem egy generáloztatásra az otthoni dokihoz. Nem így lett. 5 körül már elviselhetetlen volt a fájdalom, ezért körbejártam a kollégákat angol ajkú fogorvos számáért könyörögve. Sajnos csak a középkeletiek voltak bent, így mindenki készséggel adta volna a németül remekül beszélő orvosok elérhetőségét. De hát én egy zahnartze-nál elveszett lennék, mint Schwartz Ármin a húsvéti körmenetben. A gyárból kilépve aztán eszembe jutott, hogy a sarkon van egy gyógyszertár. Gondoltam kérek egy halálos adag fájdalomcsillapítót és majd a parkban várom a véget. Aztán mire rám került a sor mégis inkább megkérdezem Pati Kushman-t, hogy tud-e a környéken jó dentairet- Egy perccel később már két telefonszámmal a kezemben álldogáltam az utcán. Az első számot tárcsáztam és két csöngés után rögzítő üzenete tudatta velem, hogy szabadságon vannak 25-ig , úgyhogy oldjam meg magam a problémát. Reményt vesztve nyomkodtam a billentyűket Dr. Azoulay-t keresve és egyszer csak felvette. Elmondtam, hogy ürzsansz van és meg akarok halni, segítenie kell. 8-ra adott időpontot, az még pont 2,5 óra gondoltam és hazajöttem. Két cataflammal enyhítettem a kínt. Az is megfordult a fejemben, hogy cseresznyepálesszel öblögetek, de mégis a józanság mellett döntöttem. Kb 20 perc elteltével már viselhetőbb volt a fájdalom. Lezuhanyoztam, átöltöztem és hívtam egy taxit. A diszpécser a telefonszám megadása után azonnal lökte a régi, ixellesi címet. Mondom nem oda, mert elköltöztünk. "ok, mi az új szám?" nincs új szám, hoztuk a régit - mondtam. Természetesen ezen megakadt és közölte, hogy kapcsolja egy kollégáját. Annak is elismételtem, mondanom sem kell, hogy továbbirányított. Végül a 4. operátornak sikerült felfognia, hogy elköltöztünk, de a telefonszámot hoztuk magunkkal. Mondom, Belgium! ezek után kész csoda, hogy a megbeszélt időben tényleg megérkezett a kocsi.

A tervezettnél 10 perccel korábban érkeztem a doktornő rendelőjéhez. Septiben elszívtam 2 cigit, elolvastam még pár oldalt Asher Lev örökségéből és becsengettem. Egy 45 év körüli kedves nő mosolygott az ajtóban és megkért, hogy várjak, így én örömmel süppedtem a bőrfotelbe. Egy idősebb úr volt nála, épp a számlát rendezték, majd kikísérte és behívott. Elmondtam mi a helyzet, nem szarozott, beparancsolt a székbe, jelmezt öltött és egy perccel később már a számban turkált. Röntgen kell és ideget fogunk ölni. -mondta. Megcsinálta a szárfotót, helyileg érzéstelenített, úgyhogy egy perc múlva már dőlt a nyálam, mint a barom, de már nem éreztem semmit. nagyon gyorsan és magabiztosan dolgozott. Közben folyamatosan beszélt. -Most ideiglenesen betömöm, de még kétszer vissza kell jönnöd. Ok- válaszoltam bizonytalanul, mert a bal arcom még mindig bénult volt. A fizetésnél kiderült, hogy én magyar vagyok, ő meg iszonyú korrekt, vagy 10 éves árlistával dolgozik. Ugyanis kevesebbet fizettem, mint 4 éve otthon, egy ugyanilyen beavatkozásért egy sztárfogorvosnál. Nem tudom, de valami azt súgja dr. Azoulay nem belga... (cím és telefonszám a szerkesztőségben)

Szalma

Tegnap volt az 5. házassági évfordulónk és én itt, Töki pedig otthon ünnepelte. Felhívtam őket amikor a társaság már együtt volt és körbeadták a telefont. Megint bőgtem. Át kéne már értékelnem ezt az egész helyzetet, mert pillanatnyilag úgy tűnik, hogy mindennek csak a "fájdalmas" oldalát látom. Szóval pozitív hozzáállás rulah: Jövő héten én is ott leszek, szülinapot ünnepelek (31), és ez jó. Nem a kor. Bár már az sem érint meg.

Szóval vasárnap óta magányosan tengetem a hétköznapokat. Régen sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen sirály lenne egy hétvégét egyedül tölteni. Annak mind a 48 óráját magamra szánni. És most jó is volt. Pedikűr, manikűr, tupír, tapír, könyv, zene, csendes sarok.  De elég. Két nap tökéletesen elég. Mazsolázgattam az angol nyelvű csatornák kínálatából. Megnéztem 46 átalakító, 10 hogyan fogjunk le és 31 átrendeztük-berendeztük műsort. Valamint végignyomtam az összes, egyedül is játszható playstation játékot. Ja, és bejelöltem 34 új ismerőst a wiwen. rábukkantam ugyanis az egyik általános iskolai osztálytársamra és ő kvázi elvezetett az egész évfolyamhoz. Ha ez így megy tovább holnap elmegyek a bricoba és veszek ásót meg fűmagot. Az ásónak még máshol is hasznát vehetem, hiszen holnap meglátogat Zs. Na jó, nem leszek görény, heti egy vizit még viselhető.

Good morning sunshine

Brüsszel, Vasárnap reggel 6.15, hajam rendben (este mostam). Éppen bal oldalamra fordulnék álmomban, amikor égtelen zaj ver föl. Igen, the Nirvana is back. Ezt már igazán nem értem, de nem nézhetem tétlenül. A felkapott farmer remekül passzol a pizsifelsőhöz (mert eddig csak ez volt rajtam, a 30-fokos, levegőtlen éjszakák miatt) és "veszem" a három emeletet. Leérve körülnézek és látom, hogy a szemben lévő ház erkélyén hálóingben álló hölgynek is ugyanaz lehet a baja, mint nekem, ezért habozás nélkül csöngetek. Utolsó látogatásom óta megváltozott, a kapucsengő. Már nincsenek kint nevek, talán pont elővigyázatosságból. Nem akarom a véletlenre bízni, így mindhármat megnyomom. Egyszerre. És újra, és újra és már el sem engedem. Már kezdem úgy érezni magam , mint egy kényszeres barom, amikor a kapualjban megjelenik egy tántorgó, összefirkált karú lányka, akivel az alábbi párbeszédet kezdeményezem.

-Do you live here?

-No

-Is it some kind of club, or something?

-No, working group.

Az, working group! és mi a kurva szaron dolgoztok így vasárnap hajnalban?-gondolom tovább magamban. Tudom talán kicsit későn, de itt abbamarad a beszélgetés, viszont ha őt beengedik, akkor van esélyem beszélni a zenekar frontemberével is. Ja, kihajol .

Én: Have you been thinking of attending a competition? Coz' you should forget about it. This is not music. This is just shit. By the way it's 6.30 and I want to have a fucking rest if you bastards don't mind. - hála istennek közben jön az erősítés franciául, a szomszéd ház erkélyéről.

Csávókám: Oh, I am sorry. Would you llike to come up for a beer?

Én: If I were you I would save that for the police gecó !-és ugyanazzal a lendülettel otthagyom

A fejem közben széthasad. Már bennem van két cataflam.

Becsapódom Töki mellé az ágyba, de ekkor újrakezdik. Persze halkan, mert nagyon figyelmesek, de bassza meg,a halk cin mellett sem tudok aludni!!!. Ekkor Töki is kipattam, hogy most aztán mindketten megyünk.

Ajtó feltép, kapucsengőre rátámaszkodunk és már jön is a kutyás cimbi, aki ugyanabban a házban lakik. Beenged minket, egy emelettel tovább megy, de gyanakodva nézünk rá, mert szerintünk pár perce még ő is ott lehetett.

Az ezt követő beszélgetésben csak annyi érdekesség volt, hogy én angolul anyáztam, Töki pedig magyarul mondta, hogy "kikapom azt a tetves gitárt a kezedből és eltöröm, ha nem hagyod abba bazzeg"

Erre az arc megkér, hogy csendesebben a szomszédok miatt! Azért ez nem egyszerű! Na mindegy a következő , mintegy 40 másodpercben vázolom neki, hogy csak két Bloody Sunday-ről van szó, mert aztán elköltözünk. De ha addig akár a légyzümmögés is áthallatszik tőlük, átmegyek és szétverem a konyhaszekrény méretű erősítőjüket. Megígéri, hogy nem lesz gáz, mi pedig távozunk.

Már nem tudtunk újra elaludni.

Más: Köszönet a freeblognak amiért hosszas könyörgés után meghegesztette az oldalamat. Írással nem is próbálkoztam, mert olyan  JÓ "gyors" az egész cucc...

Külön respect Trinidad és Tobago. valamint Elefántcsontpart labdarúgó válogatottjainak.  Istencsászárok.

Dead end

Ma kemény napot tudhatok magam mögött. Délelőtt a főnöknő őszi turnéjának anyagát készítettük össze. Prezentáció, beszéd stb. Diktált. Ezzel még önmagában nem lett volna gond, de olyan angolsággal, hogy néha vissza kellett kérdeznem, mert egyetlen szavát sem értettem. Görög mackó is ellátott feladatokkal, hiszen ő is "koncertezni" indul, azt pedig nem lehet szótlanul. Szóval a napom nagy része azzal telt, hogy összehoztam nekik 32 oldal draftbeszédet. Ilyenkor pénteken 5-kor halálzónává változik az intézmény és csak a munkamániások illetve a pimaszul túlfizetettek maradnak. Én mindig tudtam hol a helyem, így 3/4 hatkor engedélyt kértem a távozásra, de felajánlottam, hogy hazahozom a melót. Azt hittem élni fognak a lehetőséggel, de csúnyán leszavaztak. Ezek szerint ez itt nem dívik, akkor viszont nem én leszek aki rászoktatja őket.

Rettenetesen lassan értem haza. Felnyomtam fáradt testemet a büdös, de muzsikaszótól hangos metróra, ahonnan két megálló után fuldokolva próbáltam menekülni, de nem engedett a tömeg. Tökéletes francia kiejtéssel azt mondtam: "Párrrdonn" és akkor nagy nehezen kinyitották az ajtót. A mozgólépcsőn araszolva azon gondolkodtam, hogy a hányingert vajon csak a súlyos, parfümmel keveredett hónaljszagok gerjesztették, vagy  hozzájárult a mellettem álló csadoros néni pukija is. Közben napvilágot láttam, és azonnal megcsapott a Quickből áradó égett olajszag. Mire a GB-be (helyi CBA) értem azt hittem még bevásárlás előtt szükségem lesz zacskóra. Megúsztam, mert a hűtőpultok között a sarki levegő helyrehozott. Megvettem a spenótos lasagne kellékeit, közben átlapoztam a sajtokat, szóltam az eladónak, hogy az egyik gauda egy merő penész, majd megragadtam egy parmezánt. Most pedig az istencsászár vacsi után itt pihegek. Ja és ma megtanultam, hogy a Marson bizony anorexiásnak számítok. Költözöm...

SIck

Hétfőn reggelre már csak a bőrlégzés maradt. Hatalmas felületét tekintve még lett volna esélyem az életben maradásra, de a felvett oxigén mennyisége meglehetősen kevésnek bizonyult. Így esett, hogy tátott szájjal és sebesedő orral érkeztem a csavargyárba. Fogva tartóim egy cseppet sem voltak emberségesek, így lelkiismeret furdalás nélkül hagytam el starhill zöldjét, úgy 1/4 2 körül. B-vel, aki épp akkor tért vissza egy hét betegség után megbeszéltük, hogy remek az időzítés, az isten nem mossa le rólunk, hogy megdumáltuk a shiftet. Én rajta kívül leginkább mindenkit leszarok. A 7%-os fizetésemelés pont annyi áldozathozatalra sarkall, mint amennyit ér. Azt hiszem homlok tök hülyének néz, viszont közben nem tudja, hogy én is ezt teszem vele.

Vasárnap a megfázás jegyében

Mivel népszerű téma manapság a romasrác meséje nem kívánok hosszan beszélni róla. Egyet azért meg kell jegyeznem. Attól függetlenül, hogy a srácot nagyra tartom, nagyot vizsgázott még a közönség is. Én azt hittem el kell még telnie néhány évnek ahhoz, hogy felülemelkedjenek a faji hovatartozáson. De nem. És ne mondja senki, hogy bunda volt, hadd maradjak meg abban a hitben, hogy kezdünk felnőni.

Már szombaton is nehezen, csak szívószállal tudtam magamba tölteni a mojírtókat (by Fanni, amikor megkérdezte mit iszom, a mojitora, mutatva), de vasárnapra totál kész voltam. Tökinek próbáltam beadni, hogy valami beköltözött a torkomba. Hülyébbnél hülyébb ötleteim voltak. Felszippantottam a koktélokkal egy muslicát aki családot alapított a garatomban, vagy az elrágott mentalevélen tetvek laktak, akik mivel elpusztítottam otthonukat, így állnak bosszút. Végül abban maradtunk,hogy megfáztam. Ja, estére már csak a fülem nem volt bedugulva, de az sem váratott magára sokáig.

Szívás

Asszem kapja be mindenki. Elegem van, szívok, próbálom 3 ember munkáját csinálni ezek meg leszarnak. Homlok is bevigyorog, hogy "Mi újság"? - A fax kivan! az az újság, vegyél fel embert sürgősen, mert meghasalsz, ha végre megjön a cucc az Ec-től és 3 perc alatt lelépek. Nem nyavalygok, egész egyszerűen kurva dühös vagyok, vagy dühös kurva. Kedvem lenne felállni és hazamenni. Aludni egy nagyot, levinni a kutyákat és este vacsival várni Tökit, majd ágyba bújni. Helyette, holtfáradtan hazaesem 7-körül. Ledobom a kutyákat egy órácskára, és ha nincs szerencsém akkor már Töki hazaérkezése előtt bealszom. Ami nem csak azért baj, mert oltári szexpartik maradnak így el, hanem a mezei "átölelem, hozzábújok, érzem az illatát" is. Ki kéne rúgatnom magam, hogy jól végkielégítésnek vagy csak egyszerűen el kellene felejtenem a számlák létezését, és békében ülhetnénk a lakásban, ami ugyan a miénk, de a fűtést a család melege biztosítja, a szobát elménk fénye világítja be, és testünk a tavaszi záporban tisztult. Ha nem várná el ez a kurva társadalom, hogy bizonyíts, eleget tégy, hajts mint egy barom, akkor meg is tenném. Nem vagyok a "természet gyermeke" típus, de a helyzet amiben vagyok az nem épít, hanem földig rombol.

el kéne aludni jó mélyen..... mondjuk six feet under

sux

Az imént anyáméknál jártam. Sírtunk, és most egyáltalán nincs kedvem írni, gondolkodni, vagy bármi hasznosat csinálni.

Lövöm magam

Nyomós okom van az egyhetes pihenőre. Na jó, szerdáig csak annyi a magyarázat, hogy meghalni sem volt időm. Aztán este levittem sétálni eboláékat és egy ötméteres szakaszon 2x estem seggere a tükörjégen. Ez még önmagában nem lett volna para, de kiugrott majd vissza a térdem. Csütörtökön már lábra is nehezen tudtam állni, menni pedig egyáltalán nem sikerült. Elvánszorogtam a körzeti sebészet-traumatológiára, ahol térdficam diagnózissal valamilyen oknál fogva az ortopédiára irányítottak. Ott dr.Úr(r) azt mondta szerencsém, hogy ő traumatológus is, mert a sérülésemnek az ortopédiához semmi köze. Megígérte, hogy ma begipszel , hogy rögzítsük, majd 1,5 hét múlva kapok egy térdgépet. Forrest gump rulah. Annyira klassz volt a János ER, hogy az külön megér egy bejegyzést. A lényeg, hogy a trombózis elkerülése érdekében amíg a gipsz rajtam van minden nap lőnöm kell magam véralvadás gátlóval. Hasba, hirtelen. Az elsőnél 3x közelítettem a potrohom felé, de nem ment, aztán negyedikre bevágtam.

From now on

Azon gondolkodtam, hogy a blog népszerűsítése érdekében tele kéne raknom a bejegyzéseket pasis sirámmal, beles képekkel,vagy mittudomén. Nem kellene állandóan a család és gyár témát körbejárnom mert unalmas lehet. De mit csináljak, ha ebben a két közegben élem az életem? A csavarüzemről annyit, hogy mindenki teljesen kész, B. ma sírt, én már csak röhögök. Kapja be mindenki akit csak a csavarok értékesítése érdekel.

Fogadalmaim:

• Mostantól minden nap 17.00-kor elejtem azt, ami épp a kezemben van és akár a legcsekélyebb formában is köthető a munkához.
• Többé nem ebédelek az asztalomnál a monitort bámulva.
• Haza akkor sem viszek munkát, ha ez az egyetlen lehetséges megoldás a határidők tartásához.
• Nem próbálok meg többé 3 vonalon beszélni egyszerre.
• Emlékeztető emileket nem küldök, hanem azonnal ütök
• Otthon 8 után már tanítvány nem teszi be a lábát
• A kutyák hétfőtől a helyükön alszanak
• és hazaviszem a komfortérzet növelése érdekében korábban behozott klumpámat is elfogadva a tényt, hogy nem a gyárban lakom.

Agresszív

Én annyira szerettem volna az elmúlt napokban írni, de ez a rettenetes fennforgás ami a gyárban megy, teljesen ellehetetlenítette minden ez irányú törekvésemet. Most,amikor pihenhetnék 9-kor kidob az ágy, szétszakad a fejem is, mert koromnál fogva sem viselem már jól az időváltozást. Barom módon mára még órákat is szerveztem magamnak. Perceken belül megjelenik Bruce, majd délután Zséef. Az idejét sem tudom mikor voltam bulizni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs társaságunk, de talán beköszöntöttek a nyugdíjas évek. Lazítani pedig hosszú hónapok után múlt vasárnap sikerült, persze ebben nagy szerepet játszott az a Tirpinél elpattintott spangli is. Kicsit "leült" az élet. Talán, ha szándékosan alakítanám így, akkor könnyebb lenne elfogadni.

Tegnap este hazajövet a Moszkván pont két közlekedő villamos közé rekedtem egy 1m széles járdán. Persze az egyikről leszálló tömeg majdnem elsodort, amikor egy hülye picsa imigyen szóla hozzám : Elmennél az útból husi?  Persze-válaszoltam. Melyik szerelvény alá szeretnéd ha besétálnék, hogy címlapra kívánkozó testeddel akadálymentesen haladhass tovább. Diónyi agyaddal hogyan is foghadnád fel, hogy innen nem tudok most tovább lépni? Az öngyilkosságot pedig még korainak és indokolatlannak érzem. -nem értette mit beszélek, de addigra már a szerelvények továbbhaladtak és velük együtt nekem is sikerült. Gondoltam, jobb volna ha visszafordulnék, még az óra alatt utolérem, pupillán rúgom és egy időre minden, az emberek közönyétől felgyülemlett dühömet kiengedhettem volna. Ehelyett megkezdtem a hosszas várakozást a saját járatomra.

Dühöngő

Hihetetlen, hogy valamilyen úton_módon sikerült elszarnom a blog sablonját. Küldtem segítségért, megkaptam a választ de a megoldás eredményeként, ha az archív oldalakról a jelenbe akarok visszatérni, akkor azt mondja, hogy nincs jogosultságom. Így igaz, nincs nekem már létjogosultságom sem. Este hazajövet a villamoson 46-an akartak eltiporni. A Moszkván nekem jött egy kis arc, aki rendkívül laza volt és épp a mozgáskoordinációs problémáin próbált úrrá lenni miközben közölte a cimbijeivel, hogy próbáljanak a metróvonal környékén maradni. Észrevétlennek és jelentéktelen szürke kisegérnek éreztem magam, de legszívesebben lerúgtam volna a kis csávót, megtanítottam volna az illemre, ahogy azt kell, jól.

Beteg-e vagyok?

Legyen nekem könnyű a föld! Haldoklom. Tegnap reggel még minden a legnagyobb rendben volt, B-vel megreggeliztünk és belevetettük magunkat a munkába. Aztán úgy 11-körül egyszer csak már ott volt a torkomban. Szótlanul, a legjobb időt futva eljutottam a wc-ig, feltéptem az ajtót és lehánytam a deszkát. Nem volt jelentős, letakarítottam, bepúdereztem az orrom és visszaültem a gép elé. Telt-házas közönség előtt még kétszer megismételtem a fent említett utat. Az akciót siker koronázta, csak a folyosón visszafelé már menni nem tudtam. Beestem Bladehez, aki csak annyit mondott, "Hú, de fehér vagy". -Igen, hulla leszek a farsangon. Idén ez a trendi. Ezután viszont olyat tett, amitől megint embernek éreztem. Átkísért a szobába és közölte öltözzek, a taxi egy percen belül előáll. Féltem, hogy lerókázom a kocsija műszerfalát, de megnyugtatott, hogy ne parázzak. A helyzethez illően a hányás különböző fajtáiról beszélgettünk. A ház előtt kitett, én felkapaszkodtam és itthon lerogytam. 6 órán át feküdtem mozdulatlanul. Estére aztán felment a lázam is és a mellkasomon érzett nyomás sem enyhült. Ma már nem hánytam, de nyomás erősödik. A háziorvosom hétfőig én pedig hétfőtől vagyok szabadságon.Annyira jól szervezett. Jellemző

Illatos

Ezen a kellemes, szinte már tavaszi délutánon még mindig a belső szubsztanciák foglalkoztatnak leginkább, ezen belül is Kimberley Clark rejtélye. Ez a kincs egy nagy titok... Gondolom időzítő szerkezettel és nem szagérzékelővel működik. A lényeg, hogy bizonyos időközönként kellemes illattal árasztja el a legkisebb helyiséget. Remek találmány, de mit sem ér amíg  nem teljesen megoldott a wc-kefe használata. Szar ez a téma, ugorjuk.

Álmodoztam is a wc-n. Elképzeltem amint a gépnél ülök és a sokadik bejegyzésemet ejtem a blogban, amikor Blade betoppan a következő felkiáltással: "Nem vagyok laza, de menjetek haza". Ha ezt 14.30-ig megteszi, akkor azt mondom, mégsem olyan kecseg. Ha nem akkor 3-kor úgyis lelépek mint a szél.

Itt esz a fene, pedig otthon kulát gyűjthetnék (csak nem tudok elszakadni) és kitaksizhatnám végre a lakást.