A keresett kategória bejegyzései
 7köznapi

2005. január 25., kedd

Taplók

Ma "kicsillant", hogy Blade-nek és HB-nek liasonja van. Igazából nem érdekel , megérdemlik egymást. Én viszont egy kicsit sem szolgáltam rá, hogy egy újabb feladatot testáljon rám pálcika. Thököm. Most már szinte semmit nem csinál, de azt legalább hibásan. Jövő héten azért is szabadságra megyek, elegem van.

B kolléganőm kivirult, mióta R, a gradient umbrella tesz róla. Drukkolok nekik! 7 hónapja közös a fogvatartónk, de még ilyen kiegyensúlyozottnak nem láttam. Olyan klasszul összekapta magát. Most már azt is kinézem belőle, hogy legközelebb lerúgja tahó Andrást, ha tesz egy kétértelmű megjegyzést Tahó andris egy igazi kis kíngörcs, aki normális emberi kapcsolatok kialakítására születésétől fogva képtelen. A nő szerinte dugnivaló, ostoba teremtmény. "Kár", hogy E. ma megsemmisítő csapást mért rá. Emberünk behúzott füllel és farokkal távozott az oltást követően. Az a gond a fajtájával, hogy képtelen változni és sosem tudatosul benne, hogy a baj forrása saját maga.

Itthon újra kellemes. Hétvégén steril műtővé varázsoltuk a lakást. Ennek az lett a következménye, hogy a szombat éjszakát "Jézus a kereszten" pozitúrában töltöttem, ugyanis a karjaim mozdíthatatlanná váltak. Megpróbáltam külső segítséget igénybe venni, de úgy sem sikerült. Vasárnapra összeszedtem magam és hogy apámnak kedveskedjek, csirkét sütöttem. Akkor még nem sejthettem, hogy a másik három látogatója is így tesz. Jutott neki mézes-mustáros, currys, és rozmaringos. Gondolom a szobában fekvő összes postoperatív azt evett. Kellemes kis társaság, az átlagéletkor 70 lehet és azon,  hogy ez a szám kétjegyű maradjon apám jelenléte sokat lendített. Vannak eresek és billentyűsek, hamarosan fel is állhat belőlük a két gombfoci válogatott. A billentyűsek mókás csapat. Hangokat hallanak. A újabb beültetések ugyanis kerámiából készülnek, és állításuk szerint tökéletesen hallható ahogy dolgozik a kis cucc odabent. A ritmusérzékükkel már nem lesz baj életük hátralévő részében. Na, nem ízetlenkedek. Bubu holnap levonul Sopronba, ott békében tud regenerálódni, mert a távolság miatt nem zaklatják a rokonok és a barátok. Mi is hagyunk neki egy lélegzetvételnyi időt, egészen szombatig.

 

2004. december 18., szombat

Ébredések

Hajnali 1/2 ötkor keltem először, és most egy pár perce másodszor.Piszok egy nap, hogy még ma is dolgozni kell. Ha a nyári munkákat is beleszámítom, akkor közel 10 éve kapálok, de ez az első olyan munkahelyem ahol le kell dolgozni a hétköznapra eső ünnepet. Ajándékot még senkinek sem vettem, az más kérdés, hogy nem is nagyon van miből. Töki tegnapelőtt reggel félálomban csak annyit mondott "cicimágnes". Lehet, hogy nála a kulcs, csak rá kell jönnünk hogyan is használhatnánk és máris egyenes út vezet a "meggazduláshoz"...

Nem akar felkelni, direkt megkért, hogy minden lehetséges eszközt ragadjak meg és verjem ki az ágyból. Vérciki, hogy 2 percre dolgozik a lakástól és minden 2. nap elkésik, de nemám pár perceket... Na most végre felült, talán a szemeit is sikerül nyitva tartani. Imádom, már több mint 11 éve, de hihetetlen, hogy valaki ne ébredjen föl, ha csörög mellette 2 ébresztőóra, a mobil is be van állítva és a biztonság kedvéért még telefonébresztőt is kér. Na, végre elindult, eltakarítom a lakásban felhalmozódott romhalmazt aztán magam is kilövök és nekivágok a "csillagtúrának".

« Elejére | Újabbak