30napos Meg kéne bocsájtanom magamnak a durva, zsírsertés időszakért és minden ezzel járó extra paráért, amit a hosszas tétlenséggel és tagadással generáltam. De nem ezt nehéz megfejteni, hanem a hogyanra választ adni. El kéne engednem...
Ez már egy sokkal bonyolultabb és rendkívül összetett kérdés. Szeretni magamban valamit feltétel nélkül igen nehéz dolog, mert másokkal, nem annyira, de magammal szemben rendkívül kritikus vagyok. Ha azt állítanám, hogy nincs bennem semmi, ami mások, vagy a magam számára szerethető lenne, akkor én lennék a világ legszomorúbb embere. Ez persze nincs így, de a gondolattal eljátszani mindenképp érdekes. Szóval szeretés. Szeretek mindent, ami akkor vagyok, amikor azokkal lehetek, akiket szeretek. Nem kell megérteni, elég, ha én tudom miről beszélek. Az az állapot tiszta, önzetlen és boldog. Szeretem, hogy ezeket a pillanatokat képes vagyok megélni a maguk valójában.
addicionális infóként mindenképp hozzá kell tennem, hogy szeretem, nem magamban ugyan, hanem ebben a blogvicceskedésben, hogy 5 év után a leggyakoribb kereső kifejezés, ami alapján idetalálnak, az végre nem a narvall és a darth vader jelmez, hanem a zseer, és "ha kedd"...
Na ez nem egy nehéz kérdés, mert sok mindent utálok magamban. Ez már önmagában bukó egy önismereti kérdéssorozat indításaként, de ez van. Én szeretek utálni magamban dolgokat. Ha mégis választanom kellene, hogy melyiktől szabaduljak meg, akkor az semmi esetre sem a nyitottság, vagy a szarkazmus lenne. Nyitottnak lenni veszélyes, de meglátásom szerint még mindig több örömet indikál, mint bánatot. Szarkazmus nélkül pedig halott lennék, vagy azt mondhatnám, nincs humorérzékem.
Van viszont valami, ami nem teljesen megfogható, mert nem naivitás és nem is hiszékenység, hanem akkut hinni akarás. Bízni akarok a környezetemben lévőkben és szimpatikus "idegenekben" egyaránt. El akarom hinni amit gondolnak, még akkor is, ha ez sok esetben nem egyezik azzal, amit mondanak. A legtöbb esetben annyira lelkes vagyok, hogy csak később veszem észre az átverést. Lehetnék óvatosabb, lehetnének fenntartásaim, de akkor annyi minden mellett elmennék. Utálom magamban, hogy ezt nem tudom rendesen kezelni.
