Ha kedd, akkor
BELGIUM!

Bűntény a macskák utcában

Az elmúlt hetekben meglehetősen szélsőséges klimatikus körülmények között voltunk kénytelenek élni és ami még ennél is rosszabb, közlekedni. Ha lehetett kerültem az autózást és nem magam miatt, hanem a köztudottan szar, még száraz időjárásban is rettenetesen vezető belga sofőrök miatt.

Töki: Hát ez bazzeg' teljesen hülye. Lekapta a bábukat. Nem hiszem el, hogy ennyire faszok.
Zsabóka:  Nyugi, nem ez lesz ma az egyetlen. Majd figyeld meg , hogy a sok barom mennyivel próbálja bevenni a kanyart egy olyan utcában, ahol 30-as és játszógyerekes tábla is van.
T: Jó, mondjuk így 8 óra tájban kevés gyerek focizik a tükörjégen, de igazad van. Na, amíg megsül a kenyér, lenyomok egy-két metallica-t négy ujjal.
Zs: Ok, de ugye nem baj, ha nem állok itt és csápolok mögötted? Ki kéne teregetnem. Ja, és ha nyugodtan akarjuk nézni a filmet, akkor ki kellene engedni előtte a kutyákat.

10 perccel később, ismerős zaj az utcáról

T: Gabó, hozzál gyorsan tollat és papírt, hogy fel tudjam írni a csávó rendszámát arra az esetre, ha tovább hajtana, ugyanis most húzta meg senior puncogóék BMW-jét, majd hajtott bele a másik szomszéd cliojába...
Zs: Mondjad, írom! TS micsoda? 5543? Az nem jó! Ha belga, akkor 3 betű 3 szám kell.
T: Olyan mocskos volt a rendszámtáblája, hogy nem láttam jól. A TS meg a 43 az biztos.

Néhány perccel később készségesen nyújtottuk át az elhasznált buszjegyre írt rendszámot a szomszédnak, aki hálásan megköszönte az éberségünket.

2 órával később

Zs: Kicsit aggódom, most, hogy már a negyedik kocsi hajt bele a virágládába. Tulajdonképpen simán bejöhetnek a kertbe is, az a kis kerítés tényleg csak jelzés értékű.
T: Ja és az a szar, hogyha egy nagy batárral hajt rá, akkor azt úgy megdobja, hogy a nappaliban áll meg.
Zs: Mi lenne, ha holnap fejeznénk be a filmet és megágyaznék a fürdőben?

Reggeli ébredés után

T: Nem láttad a jegyem? Itt hagytam a könyvemen tegnap este.
Zs: Azon még volt felhasználható alkalom ?
T: Ha az emlékezetem nem csal, pontosan 8.
Zs:A szomszédoknál lesz, ugyanis arra írtam a rendszámot. Az most már bizonyíték...

Stephanie Schlesser

Én hiszek benne! Nemcsak azért, mert ezt teszi mindenki, aki közel áll hozzá és a családjához, hanem mert elfogultság nélkül mondhatom, hogy tehetséges. A többit az idő majd megoldja. És mekkora buli lesz mondjuk 2  év múlva azzal villantani, hogy ismerem a francia nouvelle start.

A bőrömben...

Ide vallok egy nagyot, kockáztatva, hogy a szurkolótáboron kívül esetleg hozzászól néhány gyökér is, de tulajdonképpen leszarom. Leszarom, mert hosszú idő után először érezem magam kiegyensúlyozott, boldog és elégedett nőnek. Volt már ilyen, mondjuk az esküvőnk napján, amikor óriás vattacukor jelmezben ugyan, de ragyogtam, viszont azóta sem. Tulajdonképpen nem is a jelzőkön van a hangsúly, hanem a  "nőségen". A szakemberek szerint a nő akkor eszközöl drasztikus változtatást a külsején, amikor valamiféle érzelmi törésen van túl és próbál új életet kezdeni. Ez egyébként baromság. A változásra szükség van, de olykor a félelem miatt képtelenek vagyunk rá. De mitől is félünk valójában? Csak az ismeretlentől, vagy van más is ami visszatart minket? Nálam nem volt törés, szimplán új életet kezdtem. Nem volt alkalom, nem volt kitűzött dátum és főleg nem volt fogadalom. Egy reggel arra ébredtem, hogy más vagyok. Hogy nem sajnálom magam, nem félek és végre képes vagyok lépni. Egyedül, nehezen, bukdácsolva, de megyek. Ki nem állhatom, amikor anyám azt mondja, hogy "bizony az élet minket megpergetett" Egy szart pergetett, gyötört, de a beépített szemellenző hibátlanul működött. Az élet adott és elvett, mint mindenki mástól. Azon a reggelen döntöttem el, hogy nekem ne adjon, majd én elveszem. Szakítottam az évtizedes hagyománnyal és figyelek magamra. Kellemes tempóban fogyok és kezdem visszanyerni az önbizalmam. Bizonyára ennek tulajdonítható, hogy tegnap a kezelhetetlen és többnyire összefogva hordott, tonnányi súlyú, mások által  csodálatosnak mondott hajamnak búcsút mondtam és megkésve ugyan, de egy drasztikus hajvágással köszöntöttem az újévet.  Nem kellett már. Mintha azzal a sok lehulló tinccsel  leráztam volna magamról mindent, ami mázsás teherként nehezedett rám. És mondhatod, hogy öntelt dagadt picsa, de nem érdekel,mert ma nem volt ember a környezetemben, aki ne mosolyogva konstatálta volna a változás egy külső jelét, és akire ne mosolyogtam volna vissza. Szívből és őszintén. Talán a tetemes fogyás az oka, talán a haj, talán mindez együtt, vagy éppenséggel egyik sem. Talán csak én. Akár így, akár úgy egy dolog tény : Ma az égvilágon senkivel sem cserélnék. Szerintem holnap sem.

Drunk as a lord

Érdekesen indul az év Brüsszelben. Először a sorozatgyilkos, műszaki-rajz tanár Janssen,  aztán a görög költségvetési botrány, most meg a matt részeg, nyugdíj  alapért felelős miniszter felszólalása a parlamentben. Állítólag visszaeső a csávó, mint nálunk Szekeres. A kis video remixet elnézve, a kollégái remekül szórakoztak és senkinek sem jutott eszébe lerángatni őt a pódiumról. Engem aggodalommal töltene el, ha egy alkesz kretén őrködne a pénzem fölött.

Tűsarok, vagy hótaposó

Bizonyára tud majd valaki választ adni azon kérdésre, hogy a fashion victim nők milyen fokú hóriadó után váltják a 20 centis tűsarkot biztonságos telitalpra. Váltják-e egyáltalán, vagy ez ellenkezik a divatbiblia alapszabályaival? Vajon van-e arra vonatkozó statisztika, hogy évente kb mennyi baleset származik a lábbeli hibás megválasztásásból, vagy az agysejtek hiányából? A jégpáncélra hullott 10 centis hóban a magas/tűsarok nem elegáns, hanem röhejes.

Au soleil, sous la pluie, à midi ou à minuit...

Szerintem a képek önmagukért beszélnek, így nem kerekítek nagy dumát a párizsi kiránduláshoz. Gyönyörű volt, és nagyon kellett már nekünk.