Ha kedd, akkor
BELGIUM!

Baci-instant váza

Aki azt gondolná, hogy Peruggia büszkeségéről, a mogyoróval töltött bon-bonról lesz szó, azt ki kell ábrándítanom. Igaz, hogy ha fashion, vagy design, akkor az antibabynél keresendő, de most a kezembe akadt kincset meg kell osztanom. Bár Olaszországban gyártják, és a neve is talján eredetre enged következtetni, mégis szerintem lux találmány, mert az egyetlen fellelhető internetes oldal is lux. Miről is van szó. Adott egy 3D-s kiterjedésre csak a vízzel való feltöltés után alkalmas váza, számos formában, megannyi mintával. Ennek aztán van magnetizált, hűtőre, vagy bármilyen fém felületre applikálható változata. Mi egy helyes, kék-zöld rerto mintás darabot választottunk, csak a poén kedvéért. A mágneses tornacsukához már kicsit öregnek éreztük magunkat. Szerintem rendkívül jópofa és a luxembourgi 7,50-es árnál talán olcsóbban is megkapható. Íme:

Luxok földjén

Két és fél óra autókázás után, egy megállással (pisiltetés, mert a kutyák is jöttek) kb 1/2 11 körül érkeztünk SPg háza elé. Az autóból kiszállva azonnal megcsapta az orrunkat, a lágy,  levegővel keveredve érdekes elegyet alkotó trágyaszag. Tényleg nem orrfacsaró és egyébként érthetetlen, hogy miért csak az esti órákban érezni, hiszen folyamatosan jelen van. Ami még van ott bőven, az a csend. Brüsszel kölsőn viszonylag nyugalmas helyen lakunk, de az a békesség más. A mezőgazdasági kisgépek, a traktorok és a kocsik békésen pihennek az udvarokon, melyeket nem rejtenek kertkapu mögé, néhány ablakban még fényt látni, de semmi egyéb. Kicsit lelkiismeret furdalásom is lesz, amikor mobiltelefonálni próbálok, megtörve ezzel a csendet, de szerencsére blokkol a hálózat. Egyetlen lámpa világítja be az utcát, de qz tökéletesen elegendő. "Nem jó helyen vagyunk"-mondja Töki. Volt egy ilyen balsejtésem, ugyanis Amál egy kicsit odébb mutatta a kockás zászlót, de egy ekkora helyen, ahol a GPS felbontása majdnem 1 :1 arányban van az igazi méretekkel, nincs értelme visszaülni a kocsiba, és úgy keresgélni tovább. Végül megtaláltuk SPG ét és az elkövetkező két napban szinte el sem mozdultunk mellőle. Kirándultunk, ámultunk, fotóztunk ettünk, szentjános bogarakat csodáltunk, és instant vázét vettünk (erről még mesélek).

Isteni volt a hétvége, szükségünk is volt rá, mármint nekünk, nem SPG-nek. Luxembourg olyan meseország nagyhercegség, amely külsejében leginkább egy nyugdíjasok lakta holiday resortra emlékeztet.  

Shrek 2

Töki már jóelőre figyelmeztetett, hogy megpróbál majd a technikus lerázni azzal a dumával, hogy a ciripelő zaj, amit a kocsiban hallok az természetes és nem a turbó esetleges meghibásodásából adódik. Így amikor a telefonos bejelentkezés után a forgatókönyv ezen részéhez értünk, elmondtam a pasinak, hogy ez bizony nem egy bébi tücsök, amire ráfoghatná, hogy normális, hanem egy óriási, mutáns, öblöshangú példány és lesz szíves felderíttetni a lakhelyét, mielőtt haza indulnánk. Ma reggeel 8-kor aztán leadtuk kicsi Shreket a szervízben, majd türelmesen vártuk a visszahívást. 2-kor aztán hívtak, hogy hallják a hangot, de nem a turbó. Egy órával később mégis a turbóból jött a zaj, de azt mondták elhozhatom, mert a kocsi ettől még simán használható. Megkértem, hogy ne ők döntsék el mennyire szeretnék közel lenni a természethez, ugyanis az előttünk álló több ezer km-et inkább úgy tenném meg, hogy a kedvenc cd-im szólnak a háttérben, nem pedig a tücsök. Végülis  nem túl nagy elvárás ez. egy alig egyéves autótól, különösen nem akkor, ha még négy év garanciát vállalnak rá. Csere lesz, mondta végül, de nagyon nehezen bökte ki. Elképzelhető, hogy még a héten megkapják az alkatrészt, de ha nem, akkor a jövő héten mindenképp. Örülök azért, hogy meglett a zaj forrása és, hogy nem 'kobozzák' el hétvégére a járgányt, ugyanis pénteken SPG-hez megyünk Luxembourgba.

Reklám

Nem járta már, hogy az aktuális francia kedvenceim legfrissebb, vagy legjobb klipjeit mindig ide linkeltem, éppen ezért, három év korkülönbséggel, egy hete megszületett lamusique. Célja, hogy megismertesse az érdeklődöket a frankofon könnyűzenével. Tessék, csak tessék.

10 jel, ami arra utal, hogy ideje szabadságra menned

1. A reggeli ébresztőt már nem csak egy óra generálja, hanem két mobil is, amik felváltva, 10 percenként figyelmeztetnek, hogy ideje felkelni

2. A nescafé helyett pirospaprikát teszel a csészébe és mindezt csak akkor veszed észre, amikor a szádhoz emeled.

3. A nagy nehezen elkészített reggeli kávé szürcsölgetése közben, a pultot támasztva elképzeled, hogy állva is tudsz aludni, akár a fuvaros ló

4. Öltözködés közben felmerül, hogy rendes fehérnemű helyett fördőruhát vegyél a ruha  alá.

5. A megállóban, buszra várva nem a padon, hanem egy napozó gyékényen ücsörögsz.

6. Igaz, hogy még csak júniust írunk, de te az asztali naptáradat már az egy hónap múlva esedékes nyaraláshoz lapoztad.

7. A szervízben csereautónak kabriót követelsz, abban az országban, ahol a napsütéses órák száma a legalacsonyabb, viszont egy évben 180 napon át esik.

8. Szőrtelenítéskor már nem állsz  meg  térdmagasságban.

9. Ha hívást kapsz egy ismeretlentől, akkor 10-ből 9 alkalommal 'Bonjour Monsieur' -vel üdvözölnek, annak ellenére, hogy még mindig nő vagy.

10. Ha valaki mégis eltalálja elsőre, az egy mondat után korrigálja                                                                                                   

Az európai nő-Toborzó

Néha hajlamos vagyok nőként, hímsoviniszta férfi aggyal gondolkodni , de erre egy cseppet sem vagyok büszke. Így lehetséges, hogy a "nőegylet" hallatán első körben recepteket és kötésmintákat csereberélő, nagymamakorú hölgyek, vasárnaponkéti teadélutánjaira asszociáltam, tévesen. Mondom tévesen!!! Mindaddig amíg a kezembe nem került egy newsletter, amelyben aktuális tevékenységeikről számolnak be. Vietnámi kis falu orvosi rendelőjének felújítása, 2 millió forintnyi adomány a rákos gyerkek javára, karácsonyi jótékonysági piac, játékadomány vidéki óvodáknak, stb. Bevallom kicsit elszégyeltem magam és amikor újra mód nyílt rá, magam is jeleztem csatlakozási szándékomat. Befizettem a tagdíjat és vártam, hogy a "nők" akik időt és energiát nem sajnálva próbálják jobbá tenni a világot, felvegyenek soraikba. Csütörtökön aztán nagy boríték várt az előszobában. Igen, örömmel üdvözöltek köreikben és mellékeltek egy aktuális évkönyvet, valamint egy hírlevelet. A magyar tagozat vezetője személyesen hívott fel, hogy elmondja mennyire örül, hogy van "utánpótlás". Már alig várom, hogy a következő Femmes d' Europe eseményen én is kivehessem a részem a "munkából".

Te miért blogolsz?

Az utóbbi időben meglehetősen sokat foglalkoztat a kérdés, hogy vajon ki miért blogol és mikor jön el az ideje annak, hogy felhagyjunk vele. Sok , számomra kedves napló tulajdonosa döntött már úgy, hogy befejezi, vagy átmenetileg, vagy véglegesen. Most bennem is felmerült, sőt a kvázi utolsó bejegyzést is megírtam, aztán mégsem volt szivem publikálni. Vajon miért? Amikor elkezdtem épp komoly változások mentek végbe az életemben és sokat segített, hogy kiírhatom magamból a problémákat, a sérelmeket amik értek. Nem volt egyéb célja, mint hogy terápia jelleggel átsegítsen a nehézségeken és tömegesen tájékoztassa az othonmaradott szeretteimet. Tulajdonképp már két éve abbahagyhattam volna, de ha bármi érdekes, vagy számomra fontos dolog történt velem, azonnal poszt fogalmazódott bennem. Exhibicionista lettem? Netán blogfüggő?  Már egy ideje azt érzem, hogy csak önmagamat tudnám ismételni, szóval nem  gondolom, hogy bármi hasznos, vagy haszontalan hétköznapi, vagy magánéleti információt tartogatnék még az olvasóknak. Kífújt! Az élet itt is rutinszerű lett.  Amire hívatott volt ez a blog, azt megtette. Segített elfogadni és megszokni a belga hétköznapokat, a hirtelen jött változást, a családom és a barátok "átmeneti", vagy esetenként végleges elvesztését. Kedvemre panaszkodhatam, anyázhattam büntetlenül és közben néhányan jól szórakoztunk. Néha még talán hasznos tanácsokkal is szolgált az ide érkezőknek.  Még barátokra is szert tettem. Most pedig be szeretnék zárni, de nem megy. Letöltögetni az elmúlt 3 és 1/2 év 487 bejegyzését hogy egyszer majd a gyerekem orra alá toljam, hátha tanulhat belőle valamit.  A szüneteltetés szóba sem jöhet, azt csak a profik csinálják. Én kevésbé vagyok stílusos, ha zárok akkor örörkre. Csak egy kattintás, de miért esik olyan nehezemre?

Fishermen vs. Police

Updateként egy rövidke részlet a tegnap esti híradásokból. Mondhattam volna azt is , hogy no comment, de akkor az nem én lennék...

Vesztegzár-Brüsszel feszül

Már reggel is sejteni lehetett, hogy valami nincs rendjén, mert a metró nemes egyszerűséggel, megállás nélkül haladt át a Schumanon. Egy újabb tüntetés-gondoltam és nem tulajdonítottam túl nagy jelentősséget neki. Most, hogy közeleg a munkaidőnk vége, már kicsit izgatottabb vagyok. Az épület ajtajai zárva, saját biztonságunk értekébe nincs kijárás. A rendőrség a szomszédos cinquantennaire parkban csapott össze a tüntető halászok egy csoportjával. A fejünk fölött helikopterek köröznek, percenként hallani a szirénázó rendőr és mentő autókat. Mostmár nemcsak a Schumanon nem áll meg a metró és a vonat, hanem a környező másik 3 megállóban sem. Utoljára délután 2-kor kaptunk biztonsági utasításokat.

Currently Schuman station is closed (trains and metros). Break-away groups are gathering in the Place du Luxembourg area. You are advised to avoid the area.

Köszi. Mégis hogy a vérbe jussak haza, ha pont ezeken a pontokon át lenne csak esélyem. Lehet, hogy ma itt alszom? Előre fosok, hogy mi lesz a jövő héten ha jönnek a gazdák traktorostul....

Circulation

Az a legenda járja, hogy 70-es-80-as években a létező összes európai országban rettegtek a belga autósoktól. De ne szaladjunk ennyire előre. Korábban már kalandjaim révén érintőlegesen beszámoltam a belga közúti és tömegközlekedési szokásokról egyaránt, de most Amby felhívására, a blogkarnevál keretein belül próbálok összeállítani egy kvázi survival kitet "Közlekedj okosan Brüsszelben" alcímmel.

A tömegközlekedés:  Egy jegyet 1 órán át lehet felhasználni, akár többszöri átszállással. Ha a járművön vásároljuk meg akkor 2, egyébként 10-es gyűjtőjegyben 1,15 Euró, tehát olcsóbb mint Budapesten.Az SNCB járatai többé-kevésbé megbízhatóan és viszonylag rendszeresen járnak, de

1. megesik, hogy 2-3 járat is kimarad, anélkül, hogy az utazóközönséget tájékoztatnák erről. Legalábbis, ha buszról, vagy villamosról van szó. A metró esetében ez másként van, olyankor ugyanis egy megfáradt szolgálatos szakítja meg a zenét és álmos hangon közli, hogy ne számítsunk szerelvényre egyhamar. Az éjszakai járatokkal semmi ilyesmi nem fordulhat elő, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincsenek.

2. A járatok tulajdonképpen csak a munkaidőn kívül eső órákban nem zsúfoltak, egyébként pedig igazi kihívást jelent belépni egy metrókocsiba, vagy felszállni egy buszra. A belga tömegkölekedőkre ugyanis igen jellemző, hogy ha egyszer már felszálltak, akkor magasról tesznek rá, hogy utazótársaik felférnek-e. Ilyenkor révedező pillantásokat vetnek a jármű közepén üresen hagyott, táncparkett méretű részre, majd az ajtóban maradnak, akkor is ha nem a következő megállónál, hanem csak a végállomáson kívánnak majd leszállni.  Talán ez szemet szúrhatott az üzemeltetőknek is, így lehetséges, hogy a graffiti és a dohányzás mellett az ajtó elállását büntetik a legszigorúbban. Egy blokkolás akár 100 euróba is kerülhet, ha rajtakapják az illetőt.

3. Az állomások állapota általában megfelelő, bár van, hogy egy szétvert buszmegállót hónapokig, egy nem működő mozgólépcsőt pedig hetekig nem állítanak helyre.

4. Ellenőröket nagyon ritkán látni, de megkockáztatom, hogy ennek ellenére lényegesen kevesebben bliccelnek, mint mondjuk otthon. Ha mégis megjelennek az ellenőrök, akkor ne tesze-tosza, nyegle, nyelveket nem beszélő macskajancsikra gondoljunk, hanem jól megtermett, szépszál legényekre, akiket a hatékonyság érdekében német juhász kutyák kísérnek. Egy zsúfolt busz ellenőrzése kb 1,5-2 perc. Az érvényesített jegy hiánya 50 eurós büntetést von maga után.

5. A helyi bkv személyzetét viszont nem a hitehagyott közlekedési mérnökök tömege alkotja, így ne legyenek túl nagy elvárásaink velük szemben. Néha az is megkérdőjeleződik, hogy hogyan kaphattak hivatásos vezetői engedélyt. Gyakran megesik, hogy elfelejtik kinyitni az ajtókat a megállóban, még akkor is, ha tömegek jelezték leszállási szándékukat. Ilyenkor aztán ordít az ikerkocsis anyuka, a járókeretes néni és a több cekkerrel felszerelt háziasszony, hogy "Monsieur ouvrir la porte svp".  

  Ugorjunk egy közepeset és a tömegközlekedésről szálljunk át saját kis autónkba és tapasztaljuk meg a belga csodát.

1. Amint azt már az elején pedzettem, tényleg rettegtek a belga autósoktól. Íme a magyarázat. Egészen a 80-as évek végéig a belga rendszer úgy működött, hogy Jean-Jacques vett egy autót, majd besétált az önkormányzathoz és alanyi jogon kiváltotta a jogosítványát. Ha gátlástalanabb, vagy inkább vakmerőbb fajta volt, akkor nemcsak személygépkocsira, de teherautóra is megvette a papírost, majd elment egy forgalomtól távol eső (vagy nem) helyre és gyakorolt.

2. Itt nem a kocsihoz tartozik a rendszám, hanem a tulajdonoshoz, ergo egy életen át ugyanazzal a rendszámmal nyomulhat mindenki. A régi systemben számmal kezdődtek a rendszámok, csak egy pár éve 3 betű 3 szám a combó, mint otthon. Így könnyedén megállapítható már a rendszámtábla alapján is, hogy az illető vette, vagy kemény 8-órás kötelező vezetéssel szerezte a jogsiját.

3. Egy biztos a belga vezető legtöbbje elsőként a dudával ismerkedett meg és nem fél használni. Itt a jobbkéz-szabály olyan mint az autós kártyában a mindentvivő. Hacsak nincs egyéb tábla kint, minden utca jobbkezes. És ezt a jobbról jövők annyira mélységesen komolyan veszik, hogy tényleg megállás nélkül hajtanak ki az utcából.

4. "Kicsit megtolom az előttem levőt és a mögöttem állót is, lényeg hogy beférjek", mondja a belga amikor parkol. Ebből adódóan rengeteg kis testi hibás kocsit látni. Viszont a 80+-os bácsi is bátran vezet, miután besegítette valaki a volánhoz. És bizony az ilyesfajta vezetők felmerészkednek az autópályára is. Ilyenkor aztán cikkből a cakkba az életkorukkal azonos sebességet diktálva bátran "repesztenek" a középső sávban is akár.

5. Fentiek ellenére rengetegen járnak kocsival. Brüsszelben szinte mindig dugó és szmogriadó van. Természetesen a város próbál erőfeszítéseket tenni, erősen szorgalmazza, hogy a holland szomszédok példájára, aki csak tud ragadjon drótszamarat. de Brüsszelben a lelkesedés sokkal kisebb, mint a flamand városokban. Láttam ugyan már számos , félig fekvő pozitúrában bicikliző hivatalnokot és tűsarkúban rollerező nőt is, de még mindig az autó a "divat". Itt is.

Nem állt szándékomban elrettenteni senkit sem a brüsszeli közlekedéstől. Feltételezem ez csak olyan, mint a többi. Meg lehet szokni. Nekem is iskerült...