Ha kedd, akkor
BELGIUM!

Congé

Felet fexem

Az elmúlt napokban teljesen fordított életet éltem. Ma sem lesz másként, ugyanis ha felet fexem olyan, mintha hamarabb mennék haza. - erre a következtetésre teljesen magamtól jutottam.Nincs még becsomagolva, viszont minden ki van készítve. Még a hitelkártya pin kódjai is. Szám szerint kettő. Azért kettő, mert azt hittem eltűnt az eredeti a költözésnél és mivel nem használtam nincs a fejemben a négyjegyű, viszont mire újat kértem megtaláltuk a régit. Majd holnap játszom kicsit az automatánál, úgyis három életem van.

Szóval feltöltöttem a frigót, kitakarítottam a lakást és mindent kimostam, mert Töki valamiért retteg Ineztől. Mindeközben kipillantottam a tűzoltókra,  akik a szomszédos tarlón lokalizálták a tüzet.  A kertet is rendben hagytam itt , úgy tűnik, hogy a levendula életre kelt.

Délután kicsit belenéztem az otthoni történésekbe és  többek között mit látok? Az álompár kiszemöldök tünde és kondor csaba (kijafaszom az a kondor csaba?) szakítottak. Látszik, hogy nem követem a dolgokat, mert az utolsó álompár, amiről hallottam az Marsi és Palik forma1 László volt.  Annyira felcsigázott a dolog, hogy megnéztem a neten a mokka ide vonatkozó részét. Hát régen röhögtem ekkorát. A források szerint tündi 35 éves. Most akkor vagy én tartom kurvajól magam, vagy ő nagyon romos. Esetleg a szőrzet öregíti. Na mindegy. Csabán van itt a nagyobb hangsúly. Adok még egy évet a bulvársajtónak, hogy elsők között hozza le a coming out-ját. Beszéltek a közéjük álló családtagokról, Donatellácskáról, akit Csiszár csak önző kis dögnek titulált és Csabababa szüleiről , akik okkal kapirgálják a falat a "furcsa pár" láttán. Ha az én kölköm lenne én is sokkal jobban viselném a tényt, hogy a saját neméhez vonzódik és nem tündikéhez. Ezek mellett az áremelések híre és a politikai történések eltörpülnek.

Na akkor bezártam, kulcs ráfordítva, 11 napig csend. Akiket ez igazán érint azokkal leszek. Végre!!!

Greenfing(er)- shui

Ma Zs. biztatására kertészkedtem. Ez annyit tesz, hogy gyalogsági ásóval készítettem egy gödröt a két lankadó levendulabokromnak. Kiültettük, most már csak azt várom, hogy életre keljenek. Előző tulajék nem foglalkoztak a kerttel, így momentán az óriási nyárfák mellett két aprócska bokor, egy halott rózsatő és egy válságos állapotban lévő törpefenyő minden ékessége.  Mivel plántálásra alkalmatlan időszakban vettük birtokba a lakást, várnunk kell őszig. Akkor aztán Semiramis függőkertje kismiska lesz a mi zsárdenünkhöz képest. Felkerestem néhány vonatkozó siteot, hogy tippeket keressek. Mindenképp olyasmit, ami kicsiben is megvalósítható. Gondoltam először, az egész kertet hosszában átszelő patakocskára, híddal, de végül arra jutottam, hogy ez is megteszi:

Na jó, viccet félretéve, egyszerű, de minimum három évszakban virágzó kertet szeretnék. Érdekes, hogy a sövény miatt közgyűlést kell összehívni, de bármi más növényt vagy virágot simán ültethetek. Nem lenne rossz a feng-shui vonalat követni, legalább a kertben, ugyanis mint kiderült a hálószoba adottságaiból eredően, rossz helyen van az ágyunk. Nem elég, hogy a számítógép  itt van, de még a lábunk is a fürdőszoba felé mutat. Most aztán mindenfelé elkóborol a csí, sérül az ódénk és akkor már csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyikünk Kua számát sem tudom. Mert ha legalább ez utóbbival tisztában lennék, akkor a színeinkkel javíthatnék a helyzeten.

ízirájder öcsém

Aki ismer, tudja, hogy otthon sosem volt autónk. Aki jobban ismer azt is tudja, hogy bár együtt kezdtük Tökivel, csak nekem van jogsim. 10 éves, de ha 7-800 aktív (értsd: nem az anyósülésen töltött) km-t fel tudok mutatni, akkor sokat mondtam. De hát olyan ez mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. Én azért nem akartam a véletlenre bízni és felkerestem José Alvarez Garcia, belga oktatót és aranyárban vásároltam tőle értékes perceket. Kedveltem ugyanis remekül beszélt angolul, és minden instrukció kiadásakor a sebességváltóra mutatott és azt mondta: " be my guest". Miután egy kanapé árát otthagytam és pontosan feleannyi órát vettem, mint amennyi itt elegendő a vizsga letételéhez, úgy gondoltam itt az ideje, hogy forgalomba helyezzem magam. Shrek roppant engedelmes autó, igaz minden alakommal megbeszélem vele, hogy mik a terveim és legyen együttműködő. Eddig  mindig mellettem ült Töki, aki bár nem vezet mégis biztonságot ad. Szóval tegnapelőtt rászántam magam, hogy egyedül indulok útnak a környéken. Kijelöltem egy nem túl távoli, kb 15 perc sétával megközelíthető helyet, a török boltját.

A bolt egy viszonylag forgalmas, villamos járta út mellett van, de ahhoz, hogy haza tudjak jönni, be kell mennem a körforgalomba és onnan visszafordulni. Úgy terveztem, hogy már irányba állok hazafelé, ezért bevettem a körforgalmat, minden zökkenő nélkül és megálltam az utca végén egy ház előtt. Már korábban is említeni akartam a szomszédságban lakó dr. Moreau-t, akinek a névtáblája mindig elgondolkodtat, amikor elsétálok előtte, ugyanis pszichoterapeuta. Hajlamos vagyok mindenféle érdekes kísérletet fantáziálni , szigetről, mutánsokról, stb. Nos ezen a napon dr. Moreau létezése értelmet kapott és végre láthattam. Már épp fizettem volna a közértben, amikor megjelent egy kopaszodó 50-es férfi, hogy az enyém- e a zöld voiture, ami pontosan a garázsa előtt parkol. Lábremegés, víz lever. Otthagytam a törököt, mint szent Pál az oláhokat és sűrű elnézéskérés közepette visszasétáltam a dokival a kocsiig. És láss csodád, valóban a kijárata előtt álltam, előttem és mögöttem is kurvasok hely, de én pont ott. Ha azt mondom, hogy pedig figyeltem, azt most már a kutya sem hiszi el nekem, pedig tényleg. Tegnap már annyira koncentráltam, hogy nehogy előtte parkoljak, hogy majdnem beleálltam egy A2-es Citroenbe. Viszont voltam a Lidlben is, ami  3x olyan messze van, mint a török és  itthon aztán egyből és gyönyörűen beálltam a felhajtónkra is.

Szalma

Tegnap volt az 5. házassági évfordulónk és én itt, Töki pedig otthon ünnepelte. Felhívtam őket amikor a társaság már együtt volt és körbeadták a telefont. Megint bőgtem. Át kéne már értékelnem ezt az egész helyzetet, mert pillanatnyilag úgy tűnik, hogy mindennek csak a "fájdalmas" oldalát látom. Szóval pozitív hozzáállás rulah: Jövő héten én is ott leszek, szülinapot ünnepelek (31), és ez jó. Nem a kor. Bár már az sem érint meg.

Szóval vasárnap óta magányosan tengetem a hétköznapokat. Régen sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen sirály lenne egy hétvégét egyedül tölteni. Annak mind a 48 óráját magamra szánni. És most jó is volt. Pedikűr, manikűr, tupír, tapír, könyv, zene, csendes sarok.  De elég. Két nap tökéletesen elég. Mazsolázgattam az angol nyelvű csatornák kínálatából. Megnéztem 46 átalakító, 10 hogyan fogjunk le és 31 átrendeztük-berendeztük műsort. Valamint végignyomtam az összes, egyedül is játszható playstation játékot. Ja, és bejelöltem 34 új ismerőst a wiwen. rábukkantam ugyanis az egyik általános iskolai osztálytársamra és ő kvázi elvezetett az egész évfolyamhoz. Ha ez így megy tovább holnap elmegyek a bricoba és veszek ásót meg fűmagot. Az ásónak még máshol is hasznát vehetem, hiszen holnap meglátogat Zs. Na jó, nem leszek görény, heti egy vizit még viselhető.

Yo

Eldöntöttem, hogy a mai bejegyzésben nem nyögök, mert az élet szép és kurvarövid, ezért nem érdemes még órákkal a hazaérkezésem után is azon vergődni, hogy 8-ig dolgoztam. Javítom a magyar munkaerő imidzsét bazzeg és ennyi. Itthon vár a tükörsimára csiszolt parketta, rajta az én hites uram meg a csajok és akkor hajlamos vagyok azt hinni, hogy igen. Ez most jó! Arról nem is beszélve, hogy tizenkettőt fexünk és otthon leszek. Aki esetleg azt feltételezte volna, hogy nem teszek meg mindent az asszimilálódásunk érdekében annak pedig azt mondom, hogy ez nem igaz. Nem hiszem, hogy pusztán a lakhelyváltás indikálta volna, de nem vagyok már olyan nyitott "új kapcsolatokra". Jóban vagyok a kollégáimmal, és a szomszédokkal. Van itt kb 4-5 barátunk és kicsit több ismerősünk. Ennyi tökéletesen elég. Akiket pedig a távolból szeretek, azok így is érzik, de jó lesz megölelgetni mindenkit, elbőgni magam amikor hazaérek, anyám és apám között ülni  kanapén és beszélgetni miközben anyámmal egymás kezét morzsolgatjuk, végigmenni az utcánkon, beköszönni az újságosnak, a virágosnak, és ajtót nyitni a postásnak. Aztán alig várom, hogy lássam Rollert és megpuszilgassam a pocakját, végignézzük az esküvői képeket és persze jól kiröhögjük a világot.  Szóval jövök, mindenki vaccsaut!

"Végetek rüszük!"

Pocsék napom volt ma a gyárban. Olyan dolgot kellett szőnöm amihez még szükség lett volna további három rokkapergető közreműködésére, így a határidőt természetesen nem lehetett tartani. Mindennek tetejébe 4 körül leállt a rendszer. Nem baj, nem para én már fél lábbal a zsírban vagyok. Még 48 óra és beüt a számmer holidéj, ahogy balra lentebb Cliff is megmondta.

Idősebb zsanerációról jut eszembe! Széppár néni ma lenyírta a füvet a kertünkben. Jobban mondva a közös kertben , amit mi használunk. Még pontosabban fogalmazva engedélyt kért Tökitől, hogy kerti munkát végezhessen. Csak miheztartás végett közölném, hogy természetesen nekünk kellene rendben tartani a kertet, de egyelőre még a lakással is nehezen boldogulunk. A csiszológéppel pedig kicsit durva lett volna nekimenni a fűnek. Nem akarok nagyon elmenni ezen a brico vonalon, mert lassan már egy sima "párkánygyalus" keresésre is ezt az oldalt dobja ki az engine. A lényeg, hogy ma készültek pillanatképek, amiket felnyomok majd a szokott oldalra, hogy mindent perverz felújító kedvére élvezkedhessen. Addig is itt van amint apa gépet hajt.

és a csajok teljes védelmi felszerelésben

Gyári munka

Mivel tunya feleség vagyok, ma reggel megfordult a fejemben, hogy nem megyek dolgozni. Helyette inkább ágyból nézem és hallgatom, amint Töki létrehozza a nappaliban a sixtusi kápolna tökéletes mását. Aztán mégis elindultam, hiszen már csak ezen a héten kell szőnöm és jön a szabadság. Ma végre visszatért beteglány is, hogy bedobozolja a dolgait és feldolgozza az elmúlt félév alatt 1,5 méteresre növekedett irathalmot. Délután meg is jelent a szobánkban, hogy elvigye a dossziét amelyben minden kimenő és beérkező dokumentum másolatát tartjuk. Rutinosságát alátámasztandó azonnal le is emelte a polcról a 2005-ös paksamétát. Kolléganőmmel csak összenéztünk, de nekem annyira röhögnöm kellett, hogy azonnal kirohantam a mosdóba. Remélem legalább akkora hasznát veszik majd az új helyén, mint mi.

Életem a fikázás. Ha magamra és magamba nézek semmi alapom nincs erre, de hát istenem. Ez van. Otthon ebben remek partnereim voltak Roller és Csí, itt pedig most Tökit kezdem rászoktatni. Másék (a házban lakó lányok) vásároltak ma kerékpárt. Olyan 9-körül rájuk tört a tekerhetnék, így kicsomagolták a járgányokat. Mi csak Széppár bácsi nagy sertepertélésére lettünk figyelmesek és láttuk amint az egyik lányka föl-alá rohangál a két garázs között egy pumpával a kezében. Kb 10 perc elteltével egyikük megjelent egy teljesen szokványos, normális méretű kerékpáron. Egy pillanatra elképzeltem, hogy a vázra rögzített seprűnyél végén ott fut Széppár bácsi, de aztán a kezdeti bizonytalanság után emberünk meglelte az egyensúlyát és már suhant is. Kisvártatva megjelent partnere is , a túrázásra tökéletesen alkalmatlan és meglehetősen mókás járgánnyal, amelynek kerekei alig nagyobbak egy frizbeenél. Akaratlanul is eszembe jutott a cirkuszi medve és ezt az gondolatot azonnal megosztottam Tökivel . Szerencsére ő is remekül asszociál, így a lányok már rég megkerülték a háztömböt, amikor mi még mindig röhögtünk.

Level 1

Múlt vasárnap óta nagy változásokon mentünk keresztül. Első körben a sötétkék hálószoba fehéredett ki Jacksont is megszégyenítő iramban, potom egy vödör 12literes Héra festéknek és Töki hihetetlen kitartásának köszönhetően. Így lett végre 15m2-nyi berendezhető tér, nevezzük most tisztaszobának. A hálószoba üzembe helyezéséből adódóan sikerült fél szobányi ruhát láthatatlanná tennem, azaz szekrénybe rejtenem. Időközben kifestettük a fürdőt is, így ott még csak a padló hibázik, de már használható. Az első ütemben tervezett dolgok közül a konyha újrafugázása bizonyult még kemény dolognak. Gergory ugyanis azt gondolta, hogy a fugázás annyit tesz, mint cementtel végigkenni a padlólapok közötti réseket. Ennek következtében közel egy napot sikerült eltöltenünk, de inkább Tökinek a "massza" eltávolításával és miközben ezt a bejegyzést írom még mindig zajlik a fugázás. A felújítás holnap új szakaszához érkezik, ugyanis megkezdődik a konyha , előszoba és a nappali festése. Töki tervei szerint keddig ez meglesz, aztán jöhet a parkettacsiszolás, majd a lakkozás. Csak a harmadik ütemben lesz leburkolva az előszoba, WC és a fürdő.

Más. Már említettem, hogy 7 lakás van a társasházban. Az elmúlt hét folyamán sok lakóval találkoztunk. Itt van mindjárt Monsieur és Madame Széppár. -nem vicc, tényleg Bellpairenek hívják őket. Apu a közös képviselő, de anyu viszi a boltot. Kedvesek. A sövénytelepítés kapcsán beszélgettünk velük-tolmács segítségével-, aztán lejöttek, meghatározták milyen zöldből lehet és milyen magasra nőhet a sövény szerintük, majd megállapodtunk, hogy úgyis közgyűlés elé kell tárni a kérdést. Lakik még itt egy fiatal pár, szintén most költöztek, aztán van egy siketnéma fiú és a tetőtérben egy hegedűművész lány a barátnőjével, ja és közvetlenül fölöttünk egy idősebb hölgy három kiskutyával. Hát ez a mi jelenlegi lakóközösségünk.