Ha kedd, akkor
BELGIUM!

Add már uram a kikelet!

A barátságos és enyhe télhez szokott belga népeket és a megtűrt emigrációt is paralizálta a hirtelen beállt zima. Tegnap, amikor hosszan-tartó betegségem egy utolsónak vélt napján talpig bebugyolálva, Amundsen menetfelszerelését megszégyenítő outfitben, kezemben egy kávés papírpohárral megálltam az irodában, a cipő nélkül topogó főnököm, hangjában leplezetlen számonkéréssel szegezte nekem a kérdést, hogy miért nincs kesztyűm. Bár a helyzet felkínálta, én mégsem vágtam neki vissza azzal, hogy én bármikor megmagyarázom a kesztyűtlenség okát, de hogy rajta miért nincs cipő az sokkal talányosabb. Szerencsére megérezte, hogy előnyben vagyok, így azonnal hozzátette, hogy ő bizony az időjárásra való tekintettel mindenből kettőt vett fel, így most egy-egy átmenetileg fölöslegessé vált darabtól készül megszabadulni. Nem firtattam tovább, mert a felbucskázó kacaj miatt így is az asztalon végezte a reggeli koffein adagom egy része. És hogy őszinte legyek, még most sem megy ki a fejemből a kék-sárga csíkos zokni látványa, csakúgy mint a biciklin ülő, sudár tartását nem kis mértékben az erőteljes mínusznak köszönhető Széppár nénié, aki a hajnali sötétségben épp a piacra teker, nyomában a Michelin babára emlékeztető Daniellel. Tél van, és ezt a konyhában defrost üzemmódban lábadozó muskátlis-ládák is igazolják...

Boldogat

Az a helyzet, hogy elméletileg mindig van értelme reménykedni, de amikor az év is jól, sőt pazarul indul, akkor ott állsz megfürödve, hogy ezt most ér-e elhinni, vagy sem. Én Mi persze annyira elhittük, hogy képzeletben újabb tízezer lépést tettünk meg és tetszett. Ha pedig az első tétova lépést megtetted, akkor már könnyebben rakosgatod egyik lábad a másik után. Úgy meg talán még könnyebb, ha közben fogják a kezed és tudod, hogy sosem engedik el...

Az év másik nagy meglepetése pedig az, hogy Széppárnéni utolsóként listázott minket a fogyasztási listán. Már semmi sem a régi. Talán az új ablakoknak és a még újabb kazánnak köszönhetően, mert azt nem hinném, hogy belgásodunk.

Blackout

Töki a múlt héten valamelyik éjjel, néhány órával a békésen elfogyasztott vacsora után, ismételten megéhezett.  Ilyenkor az abdominális beslő kényszernek engedelmeskedve enni szokott, mert különben a nélkülözés estében totális insomniához vezethet. Most sem volt ezt másként, de ahelyett , hogy néhány falattal csillapította volna az éhségét, komoly konyhai műveletekbe kezdett, amelyek elengedhetetlenek a crocq monsieur aka. french toast elkészítése során. Elővette tehát a szendvics-sütőt és bedugta a konyhapult fölött erre a célra kialakított konnektorba és tulajdonképpen ugyanezzel a mozdulattal zárta is az áramkört a lakásban. A jelenség semmi esetre sem volt apokaliptikus, sőt  a hirtelen kerekedett sötétség, a zümmögő gépek azonnali leállása és a csendesnek egyáltalán nem mondható durranás után békésen füstölgő szendvics-sütő generált némi helyzetkomikumot. Töki egyébként nem pánikolós típus, de most mégis nekem kellett a kezembe vennem az irányítást , meg az adventi koszorú gyertyáját, hogy kisétáljak az előszoba falába rejtett kis beugróig, ahol a biztosítékok vannak. Behatolás után meglepetten konstatáltam, hogy mind a megfelelő pozícióban áll és a hiba nem ott, hanem a központi kapcsolónál lesz, ami abban az aprócska kis likban van, ahonnan Mme Natis híres Donaldson-kollekciója még a tavasszal eltűnt. Mondtam is Tökinek, hogy:

-Szerintem kint baszta le, de megnézem.

-Ok, de csak óvatosan!

-Veszélyesen nézni csak rád tudok, de a főkapcsolóra teljesen ártalmatlan vagyok - és már kapcsoltam is felső állásba a gombot a mérőórán, hogy újra nappali fény járhassa át a lakást, de ahogy épp visszaültem volna a gép elé, megint elsötétült minden, viszont ez alkalommal már az utcán is, sőt az egész blokkban. A legközelebbi látható fények a szomszédos faluból jöttek, nálunk viszont vaksötét volt.

-Te is úgy gondolod, hogy ez miattunk van ? Úgy értem, miattad?

-Szerinted hazavágtuk BSA északnyugati blokkjának áramellátását?

-Látok némi összefüggést. De várjuk meg amíg felbukkannak az electrabel, a kormány és a titkosszolgálat emberei. A Nato gépeket nem érzem indokoltnak, de semmi sem kizárt.

-Gondolod, hogy a számítógépes megfigyelő rendszeren érzékelték, hogy hirtelen 220 helyett egy laza 380 szaladt át a szendvics-sütőn és most újraindítja magát a rendszer?

-Mondjuk el tudom képzelni, hogy az éjszakai ügyeletet ellátó Jean-Pierre Del Court épp a felesége által csomagolt szendvicsét mártogatta a porból készült levesbe (így szokás), amikor pálcikaemberként feltűntél a monitoron, majd hirtelen végigégetted a vezetékeket a kerület ezen felében.

- Csak nem?

- Az a baj, hogy mindezt nem egy szombat kora este követtük el, amikor mindenki full gázon járatja a háztartási gépeket és égeti a villanyt. Így hajnali fél 3-kor kevésbé látványos, mert nagy valószínűséggel már csak mi vagyunk ébren.

-Viszont most, hogy végre visszajött az áram, csak ennék valamit, már az ijedtség miatt is. Bedugnád a pirítós sütőt? Én most kicsit tartok az ilyesmitől...

anniversaire

2004-ben kezdetem. Nem is tudom mit reméltem?! Idővel talán olvasótábort, népszerűséget, vagy csak egyszerűen egy helyet, ahol kiadhatom magamból a jót és a rosszat is.  Mindenből akadt egy kicsi, így elégedetlenkedni semmi okom. 

Hét év. Ebből 6 és fél egy olyan országban, ahol egy kamionnak is elegendő helyre négyből áll be egy Smart, ahol egyidejűleg vízszintesen és függőlegesen is bír esni az eső és ahol Széppár néni szemét levelekkel zaklat. Az 'ahol' utáni részt még tudnám milló képpen folytatni, de nem teszem, mert olyan közhelyeket lehetne csak felsorakoztatni, amikről az elmúlt években már többnyire megemlékeztem... 

Poubelle, la plus belle

Itt a kukások is későn kelnek, de volt már rá precedens, hogy talpig éjjeli sátorlapban nyomtam sprintet a bejárati ajtótól a sarokig, ahol szépen sorakoztak a Széppár néni, aka. Evelyn által már átvizsgált és aprúvált zsákok. Csütörtökön reggel viszont a BSA-ban szolgálatot teljesítő láthatósági mellényesek olyan munkakedvvel ébredtek, hogy már csak integetni tudtam nekik a villa Monte Carlo ajtajából. Ott álltam a szakadó esőben a zsákkal és végül arra jutottam, hogy elhelyezem a ház mögötti részen, ahol egyébként is szoktuk az elvitel napját megelőző este és bőszen mantrázni kezdem, hogy "nem, biztos nem szaggatják majd szét a macskák hétfőig". Pedig de. Este mikor hazaértem, Evelyn kézírásával egy note-ot találtam a postaládák fölötti tükörre ragasztva. "Nézd meg a zsákot, amit ma reggel a kukások távozása után tettél ki"(ezt nem hiszem el, a függöny mögül figyelt, csak innen tudhatja, hogy én voltam, de akkor mi a szarért nem a postaládánkba dobja, minek a kipellengérezés?) Pszichológiai hadviselés-gondoltam,  teszteli, hogy tökörbe tudok-e nézni a levél olvasása után. Először az jutott eszembe, hogy szembeköpöm magam és akkor majd a mirroir takarítása közben láthatja, hogy nem tudtam elszámolni a lelkiismeretemmel, de végül csak letéptem a levelet és döhösen kitrappoltam a zsákért, amit egy másikba tuszkoltam és egy laza lendítéssel bebasztam a kertbe, egyenesen a bokrok tövébe, ahova mint később megtudtam az éj leple alatt Evelyn muskátlijait fújta a tomboló szél. Zsigerből álltam bosszút, pedig nem akartam de hogy mentsem a menthetőt visszarendeztem a botanikus kertet és diszkréten elhelyeztem a postaládákon ezzel a levéllel. "Nézd meg mi lesz a vége, ha az erkélyen telelteted a virágoskertet és jön a vihar! Akkor már inkább a macskák..."

541nap Rupotlanul

Igen, úgy tűnik igaz a hír és 541 nap után Belgiumnak újra van kormánya. Legalábbis a miniszterelnök Elio Di Rupo ma II. Albert elé tárta azt a listát, amely a miniszterek neveit tartalmazza. Anélkül, hogy Di Rupo programját elemeznénk, érdemes egy pillantást vetni  a kabinetre, ugyanis látszik, hogy "valaki"-talán épp a melegségét nyíltan vállaló miniszterelnök maga, nagyon ügyelt a gender balance-ra, ugyanis 6 nőt juttatott tárcához. Meglátjuk mire képesek így együtt.

A sminkje viszont hibátlan...

caught in the act

-Te, ez a csaj visszaeső, vagy totál hülye! - mondta kollégájának Cedric, majd egyetlen mozdulattal a borítékba csúsztatta a gyorshajtás elismerésére szolgáló, előregyártott válaszlevelet, valamint a büntetés kiszabását igazoló dokumentumokat.
-Kár, hogy nem elég erős a vaku a gépben, de szerintem szőke a nő! Nézd csak meg, fogadok, hogy nem értette miért lassú körülötte mindenki az egyébként szinte kihalt autópályán és a tökölést megelégelve odalépett -tette hozzá Amelie, együttérzést színlelve, majd nagyot kortyolt a kávéjába és felnevetett.

3 nappal korábban, az E19-es wemmeli kijárata előtt kb 1500méterrel, egy Toyota Auris típusú gépjármű utasterében.

-Nem értem, most nézd meg! A felüljárón, ami előtt már 300 méterrel ott virít a 90-es tábla rajtam kívül nem tartja senki. Itt meg, ahol lehetne menni pöcsölnek, miközben vagyunk tizenöten az egész rohadt autópályán.
-Ja, nem értem, hogy miért pont itt nem mennek.
-Mi volt az a villanás? Radar?
-Nem, szerintem egy szembejövő világítását törte meg a sövény, vagy egy mutáns szentjánosbogár.
-Biztos nem mértek? A múltkor nem itt kaptak el?
-Nem tudom, de legalább mosolyogtál?
-Miért mosolyogtam volna, ha egyszer épp azon bosszankodtam, hogy nem mennek?

Polski-vengri, dva bratanki !

Lengyel kispajtásaink az elnökség égisze alatt kétnapos bemutatóval örvendeztették meg az épületben dolgozókat. Az ebédből tértünk épp vissza , amikor az aulában muzsikaszóra lettünk figyelmesek, de ahogy közeledtünk a zene forrásához láttuk, hogy csak 1-2 ember szállingózik a hatalmas csarnokban.

-Szegények, nincs közönség... Álljunk meg egy kicsit és hallgassuk őket!!!

-Rendben, nincs is annál kedvesebb gesztus, mint amikor mi magyarok menthetjük meg lengyel barátainkat a megsemmisüléstől. A három pedig már bizonyos helyzetekben egyébként is kritikus tömegnek minősül. Mondjuk ez pont nem az -teszem hozzá halkan.

Álldogálunk ott egy darabig. Még mindig csak hármasban és próbálunk rácsodálkozni a zenére, amikor odaperdül hozzánk az egyik lengyel kollága és így szól:

-Gyertek vissza fél 2-kor a koncertre is, Mozartot játszanak majd, de a zenekar most még csak próbál…

férfias játékok

Csodálatos napra ébredtünk. Az ide vonatkozó belga rendszerben nyilvántartott hifista meghívót kapott egy újabb kiállításra és mivel egyetlen érdeklődő kispajtása sem ér rá, hogy elkísérje, így én tartok vele. Nincs bennem zsigeri tiltakozás, minden együtt töltött időt értékelek, és bár nem olyan határtalan a lelkesedésem, mint az övé, szívesen csodálkozom rá egy-egy tökéletesnek tartott darabra. Egyetlen szavam sem lehet. Töki minden, általam kapcsolatrombolónak vélt káros szenvedélytől mentes, így a megfelelően kordában tartott hifi-őrületében (micsoda képzavar) is inkább partner vagyok, mint ellenség.

Karácsonyra viszont távirányítós lego-markológépet kért. Kezdjek-e aggódni?

Egyébként, ha keresnem kell "someone to be blamed", akkor az nem más, mint a világ legmókásabb esküvői tanúja, aki a guitar heroval is megfertőzte. Luv ya Tirpi!

OCD, vagy csak ártalmatlan rituálé?

Nem tudom másoknál ez hogy van, de én a családból hozom a neurózist. E tekintetben már anyám sem volt normális. Ha olvasna, most bizonyára azt mondaná: "Persze, minden rosszat tőlem örököltél..."

Emlékszem, ahogy egy békés téli estén, a fűtetlen vonaton eszébe jutott, hogy talán nem húzta ki vasalót. Zuglóban még épp le tudtunk pattanni, át egy taxiba és vissza a nagyitól frissen örökölt lakásba, amit persze nem égetett porig, mert a pánikot generáló háztartási eszköz kihúzva és felállítva pihent a fürdőszoba kövén. Miért görcsölt rá mégis és vizualizált lángokba borult lakást?

Minden bizonnyal alaptalanul hibáztatom anyámat, ugyanis a szakirodalom szerint ez a  kényszerbetegség (OCD - Obsessive Compulsive Disorder) valószínűleg az agy specifikus területeiben található idegi áramkörök abnormális működésével függ össze és nem családi problémák vagy gyermekkori élmények következménye. Puff neki! Tehát a tanult viselkedésformák , a környezettel és a hiedelmekkel való bármiféle párhuzam keresése felesleges lenne? Tehát nem azért megyek vissza megnézni, hogy bezártam-e a az ajtót, mert anyám is mindig ezt tette, hanem mert az én agyamban is a normálisnál kevesebb a fehérállomány? Ebből viszont miért nem következik automatikusan az, hogy a szürkeállomány nagyobb? És vajon a háromféle fehérállományi rostból melyikből van kevesebb? Melyik felelős ezért az egészért? Mitől függ, hogy csak hanyagul kirántom-e a zárból a kulcsot és kifordulok a lépcsőházból, vagy visszamegyek megbizonyosodni arról, hogy amit néhány másodperccel korábban csináltam tényleg valós és eredményes volt? És miért csak az  ajtó? Miért nem a villany, a tűzhely, vagy a fürdőszobai csap? Ezt sem tudom rendesen csinálni, OCD-ben is csak a baseline-ig jutottam. És te? Te beletartozol abba a 2%-ba, amiben ott van Cameron Diaz, Billy Bob Thornton és Beckham is ?

Nem költözöm...

bezárom a picsába.- de ezt már annyiszor mondtam, hogy teljesen hiteltelen...

Én értem, hogy most több tucat, a blogjába komoly munkát fektető, Pulitzer-díj várományos nő és férfi kapott egyszerre a szívéhez és a fejéhez, de azért olyan oltári dráma nincs. A google a mi barátunk és a cache funkcióval akár avanzsálhat is a bff kategóriába. Én minden, számomra értékes, ám mások számára bizonyára értékelhetetlen bejegyzésemet visszanyertem a segítségével.

Miért ne ragadjam meg ezt az alkalmat is, hogy sajnálatot és bűntudatot keltsek egyszerre, de nem tudok elég hálás lenni a visszatérő olvasóknak azért, hogy nem kommentelnek, mert most ennek mérhetetlen előnyét tapasztaltam, így csak 10-15 hozzászólás lett az enyészeté.

Aki pedig tegnap este óta habzó szájjal a szerkesztők és a freeblog fikázásával tölti az idejét, annak üzenem, hogy kapjon a fejéhez. Én sosem tudtam olyan megoldásra váró problémával fordulni hozzájuk, amiben ne segítettek volna. Abban is biztos vagyok, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek készséggel piszkált bele Anna a sablonjába, amikor épp tehetetlenül bénázott. Szóval egyszer ebben a rohadt életben legyünk már emberek és a bűnbakok keresése helyett inkább köszönjük meg, hogy hosszú évek óta gondozzák és karbantartják az agymenéseink tárhelyét és most is azon dolgoznak, hogy minimális veszteséggel záruljon ez a "buli". Egyébként meg mentsél bakker, mert arra van kitalálva az feature, amit ezek szerint nem használsz...

Ob-szervál

Az elmúlt hetekben itthon voltam és érdekes, ám teljesen haszontalan megfigyeléseket tettem, így hogy ne legyen az enyészeté mindenképp meg kell osztanom magammal.

Aki a magas lázzal és agytakonnyal járó betegség kezelésére, viccesen a kalapkúra nevű népi gyógymódot javasolja, annak ezúton üzenem, hogy tapasztaljon és aztán legyen okos. A bőrlégzés önmagában kizár mindennemű "küzdelmet", kivéve a túlélésért folytatottat. Bár az igaz, hogy benyomva vidámabban vonul csatába az ember.

A belga közvélemény kutató és reklámcégek egy átlagos napon négyszer hívnak fel minket különböző termékismertetőkkel, vagy a vásárlási szokásainkat érintő kérdésekkel, így már tudom, hogy kik azok, akik megvárják míg bekapcsol a rögzítő, de sosem hagynak üzenetet. A rendszer kijátszásában kapóra jött a szolidan mutált hangom, így amikor a "Bonjour Monsieur"- intro után Mme Soleil-t kérték, simán letagadtam magam.

A zajokból ítélve DeMulder néni heti három alkalommal tart ördögűzést otthonában. A gyakori ismétlések miatt feltételezem, hogy sikertelenül.

Ha valaki mindez idő alatt esetleg engem figyelt volna meg, akkor láthatja, hogy egy átlagos, betegségben töltött hét során 180 db zsebkendőt, 2 könyvet, 8 filmet, 27l teát és tetszőleges mennyiségű, gyógyszernek nem minősülő terméket fogyasztottam el. Ráértem...

Tintin kalandjai

Valószínűleg nem bír eget rengető fontossággal , de az egy főre eső képregények száma a világon Belgiumban a legnagyobb. Ki ne ismerné viszont a leghíresebb belga "terméket", Hergé kedves kis figuráját, Tintin-t (ejtsük ki franciásan, és helyesen, mert megérdemli, így tehát Tenten).

Bátorkodtam kicsit utána járni annak, hogy miért is lett végül a rendes filmötletből "csak" egy animációs vicceskedés. A Le Figaro Cinéma rovatában Olivier Delcroix hosszan ecseteli, hogy Spielberg mikor ismerkedett meg a szöszi fiú karakterével és hogyan fogalmazódott meg benne egy, az Indiana Jones mintájára épülő, de gyermekeknek szóló trilógia ötlete. A cikk írója szerint már a Tintin-t és Haddock kapitányt alakító színészek neve is konkretizálódott. Előbbit az E.T-ből ismert Henry Thomas, utóbbit pedig Jack Nicholson alakította volna. Hergé  már ügynökén keresztül kizárólagosságot ígért Spielbergnek és teljesen szabad kezet kapott volna a képregény megfilmesítésére, de mire eljutottak az 1983 márciusára tervezett találkozóig, addigra Hergé sajnálatos módon befejezte földi pályafutását. Úgy tűnik azonban, hogy a tárgyalások Fanny Remivel, Hergé özvegyével feltehetően zátonyra futottak.

Egy viszont biztos. A világpremier október 22-én lesz Brüsszelben amelyre természetesen Spielberg is a városba érkezik.  Az esemény délelőtt 11 órakor kezdődik, veterán járművek felvonulásával majd a tervek szerint pontosan déli 12-kor egy hatalmas Tintin freskó előtt akrobaták fogják megeleveníteni a kis riporter utazásainak főbb mozzanatait, majd várhatóan valamikor 13 és 14.15h között felbukkan a vörös szőnyegen  maga a 'realisateur'  is.

Rém kíváncsi vagyok, hogy vajon tényleg lesz-e folytatás, illetve, hogy a film olyan lett-e, mint azt annak idején a képregényt olvasva elképzeltük, vagy ahogy Hergé álmodozott róla. Az viszont biztató, hogy a szakértő optimista.

18+

-Táncoljak neked "private dancer-t"
-Aha! De nem baj,ha nem nézek oda?

retour

A búcsúbuli a kéretlenül hozzánk csapódó, kellemetlenkedő lány "mikor pörgünk"-jellegű bekiabálásai ellenére is remekül sikerült. Sajnálom, hogy valamiért annyira higgadt bírtam maradni, hogy csak aknamunkájának második órájában hagyta el a számat a "figyelj, neked nem kötelező ám itt lenned"-mondat, de ez épp annyira volt hatásos , mint amilyen hosszan érlelődött, így végül a sörösüvegét magasba emelve távozott. Szóval a távozás annyira jól sikerült, hogy a tervezettnél pontosan egy nappal később jöttünk vissza és így volt egy napunk dinnyeföldeset játszani, ami mindkettőnknek nagyon jólesett.

Most újra itthon. A növényállomány Széppár néni gondoskodását javarészt túlélte, de már indulás előtt számoltunk az óhatatlan veszteségekkel, így nem kellett könnyeket morzsolnom a bambusz elsárgult levelei fölött. Égig ér viszont a fű, így sokkal nehezebb észrevenni az alatta megbúvó vakondtúrásokat...